Athenaeum, 1841/2. félév

1841-08-08 / 17. szám

259 syntaxis, rhetorica viszik a’ fiút és ifjat a’ tu­dományokig­. Addig a’ latin’ tudása fő, ’s hatá­rozza , ki mellyik osztályba való. Én a’ gram­­maticába mentem. Tanítóm Láng András lett, ki épen nem tartott tőle, bennünket néha víg anekdotával mulatni; néhányan most is ne­vetek. Nem tudom, mint hatott az társaimra, kik gyakran rendén túl is röhögtek: én nagyon szerettem; az iskolai hidegséget és orbik­ussá­­got ki kiűzte a’ kaczagás. Láng tehát haragja mellett víg volt, jó kedve fűszerezte a’ tanítási bajokat. Néha osztogatott „cassájából“ is (vesszőit a’ cathedrában becsukva tartotta), mi látvány először fájdalmasan érintett. Én falusi iskolából kerültem ki, hol egy tanító’ keze a­­latt 150-en ’s többen voltunk, kicsin­ek ’s na­gyobbak, ’s mégsem láttam vala olly kemény büntetést , mint Láng’ iskolájában. Azért re­megtem fiú’ lehuzatásán, de úgy hittem , ez sora a’ latin iskoláknak, hol deákul beszélnek. Azon­ban itt nagyobb pajkosság is uralkodott, mint otthon, ’s mivel nem-tanulást is több mint fed­dés éré, annyi ok volt büntetésre, mint a’ la­tin vers szerint, ivásra. Pedig Láng nem volt kemény ember, nem volt D........ kit később Miskolczon ismertem meg, ’s ki előtt a’ verés — nekem legalább úgy látszik — elv volt, ’s kit, úgy éreztem erősebb koromban, ha tanít­ványa valék, az ablakon röpítettem volna ki. Illy iskolából bízvást a’ vármegye’ tümlöczeibe lehet „translocálni“. Hogy szilaj a’ fiú, természeténél fogva, ma­gunk­ és másokról tudjuk, de hóhéroskodni raj­ta még sem kell sem szabad. Honnan és micso­da fiúk kerülnek nyilvános, azaz latin iskolába ? (falusi tanodákat kivéve, a’ többi nyilvános mind latin). Köztök illy osztályozást tapasztaltam, meglehet nincs úgy, mint nekem látszik. Van falusi, van szegény és gazdag városi, van falun lakó nemesi, vagy azon rendhez tarto­zó fiú; a’ többi kevés, inkább kivételt tevő. A’ falusi fiú, akár szelíd bánás indítja első éveit, akár sanyargatás kényezteti, többnyire ,­isten’ félelmében“ nő, ’s minthogy kivétel gyanánt megyen latin iskolába, tanulnia’s magát jól vi­selnie kell, különben otthon marad. Avval te­hát mindig boldogulhatni. Városban, bár kicsi, bár nagyban, a’fi­úk általán véve több alkalmat találnak pajkos­­ságra , nagyobb ott a’ vegyidet, több a’ henyé­lő , gyakoribb a’ példa, ’s a’ cseléd hasonlithat­­lanúl fajultabb. A’ városi szegények közt, nem tudom, van-e több jámborság és vallásosság, mint falun , de bizonyosan a’ gyermekekre nincs több gond, kiket pedig rósz példa mindenütt les. Ők nem miveltebbek a’ falusiaknál, de ü­­­gyesebb és furfangosabbak, ’s inkább elszór­­vák. Illy fiúkkal bánni nagy kín : a’ kis legény gyakran keresztül jár a’ tanító’ eszén. A’ tehe­tős házaknál máskép áll a’ dolog, de az ered­mény gyakran az. Ott nem gondolás, itt elké­­nyesztetés van. Mig kézen hordják a’ csecse­mőt, már parancsolni tanúi anyjának is, kiben ritkán van értelmes szeretet; a’ cselédnek pedig, zsarnoka a’ kisded. Ha később iskolába adják a’ dolgozás’ terhe iszonyú előtte , a’ követelés szülék’ részéről nagy, ’s a’ siker parányi ; mit tegyen a’ tanító ? a’ fia ollyan mint a’ seb, hoz­zá nem nyúlhatni jaj nélkül. Hanem ezen osz­tályból, ott lehetvén a’ legnagyobb értelmes­­ség, kerülnek is ki más részről a’ legjobb isko­lások. Falán lakó nemesi fiúk, ha úgy nem tart­ják, mint a’ szerencsésebb városiakat, igen roszul járnak. Az atyai házban nem ritka a’ dur­vaság , az uralás mindennapi, a’ hódolat elhó­dítja a’ kis embert, ki azután iskolában a’ kiállhatatlanságig vad ’s a’ tanítónak ördöge lehet. Volt példa, hogy a’ fiú önnön földes úri, ’s tanítójának, még egészen stylusból ki nem ment, úgynevezett paraszt létét tudta. Kell-e még többet tudnia, hogy semmit hozzá ne ta­nuljon? — Uradalmi tisztek, kik’ szájából rit­kán foly más szó, mint magyar nyomatékos parancs, fiaikban vajmi sokszor szerencsétlenek, ’s tán nem veszik észre a’ körülményt, melly szülei boldogságukat aláássa. — Illy helyekről ’s illy nevelt fiúk vegyül­vén már az iskolában , hogy a’ tanítónak baja gyűl, csak méltányolni nem tudó tagadhatja. Mégis türelem és okos bánás, kivált nálunk, hol két évig maradnak egy iskolában ’s egy ta­nító alatt, iskolai szellemet alkothat, azon lát­­hatlan bűvös erőt, melly a’ kis társaságot át­hatván, fékezi a’ szilajt, ’s rendre és szorga­lomra ösztönzi a’ rendetlent és lustát. Köny­­nyebb lesz tanítónak lenni, ’s többet fognak ta­nulni , ha majd a’ házi nevelés józanabb lesz, ’s a’ gyermekekben jó szokást és fogékonysá­got fog ébreszteni. Mennyit hathatnak a’ kis­dedóvó intézetek az igazi emberségnek köztünk is felköltésére, ’s mennyire pótolják és segítik a’ házi nevelést, ki nem tudja? ’S mégis van több nagy tekintetű ember, ki azon intézetnek is csak

Next