Athenaeum, 1841/2. félév
1841-08-08 / 17. szám
259 syntaxis, rhetorica viszik a’ fiút és ifjat a’ tudományokig. Addig a’ latin’ tudása fő, ’s határozza , ki mellyik osztályba való. Én a’ grammaticába mentem. Tanítóm Láng András lett, ki épen nem tartott tőle, bennünket néha víg anekdotával mulatni; néhányan most is nevetek. Nem tudom, mint hatott az társaimra, kik gyakran rendén túl is röhögtek: én nagyon szerettem; az iskolai hidegséget és orbikusságot ki kiűzte a’ kaczagás. Láng tehát haragja mellett víg volt, jó kedve fűszerezte a’ tanítási bajokat. Néha osztogatott „cassájából“ is (vesszőit a’ cathedrában becsukva tartotta), mi látvány először fájdalmasan érintett. Én falusi iskolából kerültem ki, hol egy tanító’ keze alatt 150-en ’s többen voltunk, kicsinek ’s nagyobbak, ’s mégsem láttam vala olly kemény büntetést , mint Láng’ iskolájában. Azért remegtem fiú’ lehuzatásán, de úgy hittem , ez sora a’ latin iskoláknak, hol deákul beszélnek. Azonban itt nagyobb pajkosság is uralkodott, mint otthon, ’s mivel nem-tanulást is több mint feddés éré, annyi ok volt büntetésre, mint a’ latin vers szerint, ivásra. Pedig Láng nem volt kemény ember, nem volt D........ kit később Miskolczon ismertem meg, ’s ki előtt a’ verés — nekem legalább úgy látszik — elv volt, ’s kit, úgy éreztem erősebb koromban, ha tanítványa valék, az ablakon röpítettem volna ki. Illy iskolából bízvást a’ vármegye’ tümlöczeibe lehet „translocálni“. Hogy szilaj a’ fiú, természeténél fogva, magunk és másokról tudjuk, de hóhéroskodni rajta még sem kell sem szabad. Honnan és micsoda fiúk kerülnek nyilvános, azaz latin iskolába ? (falusi tanodákat kivéve, a’ többi nyilvános mind latin). Köztök illy osztályozást tapasztaltam, meglehet nincs úgy, mint nekem látszik. Van falusi, van szegény és gazdag városi, van falun lakó nemesi, vagy azon rendhez tartozó fiú; a’ többi kevés, inkább kivételt tevő. A’ falusi fiú, akár szelíd bánás indítja első éveit, akár sanyargatás kényezteti, többnyire ,isten’ félelmében“ nő, ’s minthogy kivétel gyanánt megyen latin iskolába, tanulnia’s magát jól viselnie kell, különben otthon marad. Avval tehát mindig boldogulhatni. Városban, bár kicsi, bár nagyban, a’fiúk általán véve több alkalmat találnak pajkosságra , nagyobb ott a’ vegyidet, több a’ henyélő , gyakoribb a’ példa, ’s a’ cseléd hasonlithatlanúl fajultabb. A’ városi szegények közt, nem tudom, van-e több jámborság és vallásosság, mint falun , de bizonyosan a’ gyermekekre nincs több gond, kiket pedig rósz példa mindenütt les. Ők nem miveltebbek a’ falusiaknál, de ügyesebb és furfangosabbak, ’s inkább elszórvák. Illy fiúkkal bánni nagy kín : a’ kis legény gyakran keresztül jár a’ tanító’ eszén. A’ tehetős házaknál máskép áll a’ dolog, de az eredmény gyakran az. Ott nem gondolás, itt elkényesztetés van. Mig kézen hordják a’ csecsemőt, már parancsolni tanúi anyjának is, kiben ritkán van értelmes szeretet; a’ cselédnek pedig, zsarnoka a’ kisded. Ha később iskolába adják a’ dolgozás’ terhe iszonyú előtte , a’ követelés szülék’ részéről nagy, ’s a’ siker parányi ; mit tegyen a’ tanító ? a’ fia ollyan mint a’ seb, hozzá nem nyúlhatni jaj nélkül. Hanem ezen osztályból, ott lehetvén a’ legnagyobb értelmesség, kerülnek is ki más részről a’ legjobb iskolások. Falán lakó nemesi fiúk, ha úgy nem tartják, mint a’ szerencsésebb városiakat, igen roszul járnak. Az atyai házban nem ritka a’ durvaság , az uralás mindennapi, a’ hódolat elhódítja a’ kis embert, ki azután iskolában a’ kiállhatatlanságig vad ’s a’ tanítónak ördöge lehet. Volt példa, hogy a’ fiú önnön földes úri, ’s tanítójának, még egészen stylusból ki nem ment, úgynevezett paraszt létét tudta. Kell-e még többet tudnia, hogy semmit hozzá ne tanuljon? — Uradalmi tisztek, kik’ szájából ritkán foly más szó, mint magyar nyomatékos parancs, fiaikban vajmi sokszor szerencsétlenek, ’s tán nem veszik észre a’ körülményt, melly szülei boldogságukat aláássa. — Illy helyekről ’s illy nevelt fiúk vegyülvén már az iskolában , hogy a’ tanítónak baja gyűl, csak méltányolni nem tudó tagadhatja. Mégis türelem és okos bánás, kivált nálunk, hol két évig maradnak egy iskolában ’s egy tanító alatt, iskolai szellemet alkothat, azon láthatlan bűvös erőt, melly a’ kis társaságot áthatván, fékezi a’ szilajt, ’s rendre és szorgalomra ösztönzi a’ rendetlent és lustát. Könynyebb lesz tanítónak lenni, ’s többet fognak tanulni , ha majd a’ házi nevelés józanabb lesz, ’s a’ gyermekekben jó szokást és fogékonyságot fog ébreszteni. Mennyit hathatnak a’ kisdedóvó intézetek az igazi emberségnek köztünk is felköltésére, ’s mennyire pótolják és segítik a’ házi nevelést, ki nem tudja? ’S mégis van több nagy tekintetű ember, ki azon intézetnek is csak