Athenaeum, 1841/2. félév
1841-07-01 / 1. szám
------------------—ÖTÖDIK ÉV. Jfl IIMr.—-----------------Tartalom : MüegyesÜletek ( Ilenszlmann Imre). — Mohos váromladékon..........( Tompa Mihály). — Tár ez a: Hírlapi ellenőr ( A szer ). — Böngészet ( Kéri ). — Szerkesztői tudósítások. Második félév. Pest , Julius* 1. 18 dl« •• s*»m. MűegyesÜletek. A’ kérdés az, valljon a’ divatos műegyesületek, alkotó szabályaikkal képesek-e a’ művészetet felsegíteni? E’ kérdésre csak az említett szabályok’ taglalása ’s a’ kimondott czélhoz vezetni kellő egyesületi elvek’ közelebbi megtekintése után felelhetni. A’ műegyesületek’ kimondott czélja e’ két pontban áll: a) A’ közönségben mű iránti hajlandóságot és jó , vagy úgy nevezett aestheticai ízlést gerjeszteni, és b) a’ művészeket fels őket pályájokon elősegíteni. E’ kimondott czél felséges és szent, ellene valódi művészet- barátnak soha semmi kifogása nem lehet, de nézzük meg közelebbről azon eszközöket, mellyek által az egyesületek e’ czélt elérni vagy ahhoz közeledni törekesznek. Első, e’ czélhoz vezetni kellő eszköznek a’ műkiállítások tekintetnek, mint mellyekben korunk’ mesterei egymással versenyre lépnek. A’ második eszköz, az egyesületnek mindenkire , ki részvényessé lenni szándékozik, kiterjedése ’s e’ kiterjedésnek mindinkábbi hatása. Harmadik , a’ megvett képeknek a’ nyertesek ’s az aczélmetszetnek a’ többi részvényesek közti kiosztása. I. A’ műkiállítások. A’ műkiállításokhoz minden élő festész, szobrász , építész stb. akárhonnan példányokat küldhet ; lehetnek azok a’ rajzoló művészetek’ akármelly ágazatából; valláshoz tartozó előadások, történeti-, táj-, arcz-, genre-, virágképek stb. lehetnek rajzolva, aquarellbe vagy olajba festve , rézbe, fába, aczélba metszve, faragva, vésve stb. A’ művész’ phantasiáját e’ kiállításokban semmi sem határozza, semmi sem korlátozza, tárgyát az egész öt környező világból venni szabad lévén. E’ határtalan szabadság’ következménye az, hogy mindenünnen egész serege szokott összegyűlni a’ munkáknak, ’s nagyobb városokban, hol a’ művésznek művei’ eladására több reménye nyílik , fél ezerre , sőt néha ezeren fölül is rúg. Nyitván a’ teremek , a’ közönség seregben tolong, de a’ képek’ sokasága, a’ fris színek’ olaj- és fénymázbűze, a’ tolongó sokaság’ zaja a’ nézőnek, élvezés helyett, szédülést, főfájást okoz. Nem csak magamról, de számtalan ismerőimtől is, kik galleriákat látogatni szoktak ’s a képek’ érdemeibe ereszkedni törekedtek, tudom, hogy eleinte képtelenek voltak főfájás nélkül más fél vagy legfölebb két óránál tovább a’ képtárban tartózkodni, csak lassan szokhatni hoszszabb vesztegléshez, ’s alig találkoztam olly !*