Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-03 / 41. szám
644 merünk, kit talán nem fog minden utczai kéregető a legadakozóbbnak találni; de igen a’ nemzet , ki, mert nem teheti, nem fogj minden szenvedd vagy annak látszó család’ felsegéléséhez járulni; nem fog minden egyesületnek barátja lenni, hol fiatal éretlenség vagy agg együgyüség kormányoznak, de igen mindennek, mit a’ többek közt legüdvösebbnek ’s erejét meghaladónak nem tart. Szerinte az értelem és érzelem két külön érzék gyanánt tekintendő; mívelni kell mindeniket; de nem engedni, hogy egymás’ szerepébe vágjanak. De halljuk magát (156 lap): „Országlási rendszeremnek alapja az, hogy az észnek is külön működési köre van, a’ szívnek is, és hogy országlásba, valamint például a gyógytanban, egyedül az észnek szabad működni, a’ szívnek ellenben jóra, nemesre gerjesztésen kívül még mozszanni sem. Ebből áll az egész.“ Ismét (lásd 160,—1,—2,—3-ik lap): „Rendszeremnek alapja tehát, hogy t. i. az értelem és az érzelem az emberben igen olly elkülönzötten működik, és egyik a’ másik körébe épen olly kevéssé vág, de nem is vághat, mint szem és fül; vagy világosabban mondva, hogy az értelem nem olvadoz, de nem is olvadozhat, az érzelem viszont nem okoskodik, de nem is okoskodhatik; rendszeremnek ezen alapja, mondom, tehát nem képzeleti báb , nem szőrszálhasogatási viszketeg, de valami ,lehető, sőt ha kézzel fogható öt érzékeink után ítélünk, mellyek elkülönözve működnek és lelkűnknek aránylag olly alárendelt tulajdonai és az értelem és érzelem’ működéseit vizsga szemmel tartjuk, még valami ,felette hihető is; mert mennyivel nemesb és ekkép subtilisebb attribútumai vannak a’ léleknek az öt érzéknél, úgymint : a’ képzelet, itélőtehetség, emlékezet, számolási tehetség, nagylelkűség’s a’ t. és melly egészen ellenkező irányt tart értelem és érzelem? és ha elvégre az emberi nemnek cselekvényit tekintjük, egyes tagjaiban mint nagy tömegeiben, akkor mégbizonyossá is válik rendszeremnek alapja, azaz, tökéletesen bizonyosak leszünk, hogy az értelem épen olly kevéssé érez , és az érzelem épen olly kevéssé okoskodik, mint a’ szem nem hall és a’ fül nem lát; ’s hogy e’sszerint az értelem úgy forog saját elkülönzött határai közt, mint az érzelem a’ maga’ körében azaz az egyiknek is más hatás köre van, a’másiknak is 4' — „Miknek alkalmazása az, hogy valamint a’ szem bármilly jó legyen is, hallásra mégsem való, és viszont, úgy a’ szív is valami felette dicső lehet, a’ nélkül hogy a’ léleknek némi működéseire alkalmas legyen. Mit nem vehetni kérdésbe, úgy hogy csak arról lehet szó, valljon mellyek azon lelki működések, hol a’ szívnek illetősége nem nagyobb, mint a’ szemnek illetősége, például hangászati tekintetben. ’S erre a’ felelet olly egyszerű, olly világos és olly szoros igazság — én legalább annak látom — mint a’ kétszer kettő négy; és így hangzik : „a’ szív mindarra tökéletesen alkalmatlan, minek sikere számoláson alapúl," minthogy a’ szív épen olly kevéssé számolhat, mint a’ szem nem hallhat. És ekkép tökéletesen alkalmatlan a’ szív problémák’ fejtegetésére, mechanicára, gyógytanra, astronoutiára, sakjátékra ’sat. ’s e’ szerint a’ legszövevényesb és legfőbb számolással járó erömű’ forgatására is, mi nem egyéb mint az „országlás’,’s minél fogva az, ki szívömledezéssel fejt problémákat, ki szíve’ tanácsát fogadja mechanicában, ki jó szíve’ súgta után gyakorolja orvosi tisztét, a’ szívnek gerjedelmei után méri a’ csillagok’ keringését, ki felemelkedett szívvel ül sakjátékához , ki végre jó szívvel pótolja országlási eszközléseit, és a’ szív’ tehetségeihez nem ragaszt vagy nem bír ragasztani még valami más tehetséget is , az nem cselekszik józanabbul — és itt nincs tagadás — mint az, ki füleit, szemeit virágok’ szaglására, orrát tapintásra és ízlését hangászatra fordítná; ’s ekkép az, ki igy cselekednék lehető legbizonyosabban — és innen sincs menekvés — soha egy problémát sem fejtene, vajmi szerencsétlen mechanicus volna, senki nálánál erősebben nem népesítené a’ temetőt; a’ holdon kívül, melly körül ő keringne, egy planéta’ keringését sem számlálná ki; sobban még a’ malomjátszótól is megverettetnék, és az országosban rend helyett zavart, ’s e’ szerint a’ községre áldás helyett átkot hozna: az t. i., ki eszének tanácsa helyett szíve’ tanácsát fogadná, ki a’ helyett, hogy az észhez szólna, a’ szívhez irányozná szavait, és ezt akkor ’s olly esetben cselekedné — és e’ tengely körül forog a’ dolog — mikor már nem arról van szó, hogy tegyünk-e , hanem arról ,mikép tegyünk, mihez nem gerjedelem kell, sőt ez árthat, de egyedül számolás vezethet, ’s igy ehhez szükség fordulni." — „És valljon, őszintén szólva, lehet-e az érintett ellen kifogás, lehet-e ennél világosi? Nem hiszem. És mégis miért nem okos