Athenaeum, 1842/1. félév
1842-02-01 / 14. szám
mert ezen bank, az én tervem szerint, minden papiros pénz nélkül is megállhat. Bizonyosan ezen papirospénznek megemlítése miatt sikamlott azon Dessewfy gróf is a' Világ’ cd. számában olly könnyen el. — Legyen ez utasításul minden bírálómnak, bátor igenis óhajtom az ország' nagyobb nyeresége tekintetéből ezen hitelbankot papiros pénzzel is szaporítani, ’s tisztelettel felszólítom honosimat, hogy meghányni méltóztassanak, mikép’ lehet papiros pénzzel üdvös eredményeket hozni a’ hazára? hogy a’ közrészvét’ melegénél megérlelve , valami terv állapodásra még országgyűlése előtt vergődhessék. Én természetesen addig az enyémet tartom jónak , de hódolok minden előkerülhető jobb gondolatnak , ’s mindenen túlbecslést félretevőn , hazám’ nyíló boldogságának lelkemből örvendenék. Tehát nem megátalkodásból, hanem meggyőződésből Fogarasi úr’ nézetére is teszem észrevételimet, bátor, mint újra mondom, bankomnak alapját nem a’ papiros-pénz’ kibocsátása teszi, hanem a’ forgó pénznek kezelése, álljon azon forgó-pénz érczben vagy papirosban, 2-or. Azon javaslatomra, hogy 100 millió papiros pénzt alkossunk , vagyis inkább annyit kérjünk kölcsön banknótában a’ felségtől . — felkiált: „ahol van mi! a’ hitelbankból szépen jegybank lett“. Ugyan ő, ki maga irt egy magyar bankról, ki már két banki munkát rostálgatni merészelt, még nem olvasott anynyit, hogy jegybank és hitelbank állatjában egy lehet? Nem olvasta soha, hogy Amerikának minden bankja jegybank és hitelbank volt egyszersmind. Hát az edinburgi, mind a’ királyi, mind a’ skót bank, hát a’ stokholmi „Lehn-Banco-Zedlar“ bank mi egyéb, mint hitel ’s jegybank egyszersmind? Hát ő maga mire akarja fordítani tervezte bankjának jegyeit? 3- or. ,,De miilyen jegybank mond ő ,,a’ szerző képzelete szerint csak ráírunk valami czifrát a’ jegyekre, bevettük a’ bankba (tán bevetettük) meg kiadjuk, van pénzünk, van nyereségünk annyi mint a’ polyva“. Igen is, kegyes engedelmével , ráírunk valami czifrát, vagy nem czifrát, érte kezeskedünk , beveszszük adóban, fizetésben, és lesz pénzünk , lesz nyereségünk ; mert bírálatában olvashatta a’21 d. lapon Kovács Lászlónak azon igen alapos észrevételét, hogy a’ papiros nem mindig pénzjegy, hanem valóságos pénz, mihelyest azt az ország ’s a’ főhatalom annak ismertetik el. De bezzeg akkor tanult volna még valamit, ha előbb olvashatta volna el , mivel őt az ő megtámadásaiért Nagy Károly czirókálja. Íme a’ velenczei ’s amsterdami bank, mint idei Századunk’ első számában olvashatja, ládáiba szedte be az érez pénzt, ’s a’ kereskedési fizetést is papirossal kellett tenni a’ magánosoknak , ’s a’ papirost készpénzért a’ bankból kérni. Azonban én arra utasítom őt, mit Trefort urnak is bírálatára feleletül átadtam már a’ múlt éven harmadnapra Kossuth úrnak, hogy t.i. az éjszakamerikai szabad statusok Erie, Ontario, Champlain, Ozvego, Cajuga, Seneca’ csatornáit egyedül olly papíros-pénzen építették, mellyre nem írták rá, hogy ezüst aranynyal lesz beváltva, hanem csak az elfogadásért kezeskedett a’ status. A’ status, mondom, kit szerinte szava’tartására szorítani nem lehet, vállalta magára e’ kezességet. Ő erre mondja: „Köszönöm, de nem kell“, ’s ime azon jó embereknek kellett az olly pénz, és a’ csatorna 493 mérföldön keresztül hozva még 1828-ikban létre is jött, ’s ezek’jövedelméből a’papiros pénz 12 év alatt be lett váltva. 3. „Vagy talán rá lesz irva: minden adó és köztárakban készpénz gyanánt elfogadtatik ?“ Mond ő, ’s magasra vont szemöldökkel felkiált: „Jól ismerjük a’bankjegyek’ ezen nemét; hiszen Szemünk’ láttára olvasztának le a’ mostoha környülzmények száz forintot nyolezatra a’ legjobb szándék és akarat mellett is“. Erre én csak azt kérdem, valljon nem fogad-e ő semmi papiros-pénzt többé el ? De én ám egy financz-tudóstól, egy status-embertől, kinek kötelességében is állna a’ statust maga zavarodásából tehetsége szerint kiragadni, és ennek emelni tekintetét , nem szavak’ utánozását vártam volna , hanem inkább kifejtését olly okoknak, mellyek a’státus’ ezen kellemetlen lépésére nyugasztaló nézeteket tudnának deríteni. Minthogy ez, mint látjuk, bíráló úrtól ki nem telik, de sem az ország, sem a'külföld nincs tisztában a'devalvátió’ eszméjével, íme itt tanuljanak csak nem mindnyájan, mert tegye bár szívére kezét akárki is , és vallja meg, tudta-e ezt, mi következik . Gondolom axióma gyanánt állíthatni azon tételt, hogy: kiki legjobb barátja önmagának; de azon nagy közönség, melly maga magának szinte legjobb barátja , már 1700 ftra szabta volt cursusát az ezüst pénznek , az az: tizenhétszer adott kevesebbet ezüstben a’ papiros-pénz’ külbecsénél ; de ha mi százat elosztunk tizenhét részre, abból csak 5 ft kiop vagy 5 ft 9 ki jön ki; tehát igazságtalan-e, vagy épen kegyes volt akkor a’ kormány, midőn ő nyolcz ftot adott azért, mi a’ nép közt csak 5 ft 9 krön kelt? — Ez már más úgy-e, kedves bíráló úr; itt már a’ mester tanult valamit a’ tanítványtól, de lássuk tovább. Farkat Ferencs. (Folytattatik.) Pótlékul a’ múlt évi könyvészethez még a’ következőket kell felhoznunk: I. Magyarország’ ekkorig ismeretes pénzei, lerajzolva, történeti ’s pénztudományi kútfők után megmagyarázva, előterjeszti Hopp Jakab, a’nm. m. kir. udv. kamaránál levéltári jelelő. Árpádi korszak, Budán, a’m. kir. egyetem’bet. Nr. XVI és 108. tizenegy kőiratu táblával 329 pénz’ hasonmásával, Velinen, fűzve, ára? (’s ugyan ez deákul is „Numi Hungáriáe hactenus cogniti“ czím alatt). E’ munka, mennyiben mint puszta kedvelője e’ tudománynak , ’s egykori gyűjtő , hozzá szólhatok, időszakot alkot pénztud. irodalmunkban; nemcsak a’ mennyiben mind azon régi magyar pénzeket , mellyeket Schönviesner ’s a’ nemz. museum’ lajstroma nem ismert, ’s mellyek nem csekély számra mennek , lerajzolva ’s pénztanilag és történettudományosan megismerteti, ’s így a’ magyar pénztudomány’ határait tetemesen terjeszti, hanem azon szigorú, ’s a’ legkisebb változatokra is ügyelő pontosságnál , a’ számos eddig hibásan meghatározott pénzek’ kellő méltatásánál, az incertusok’biztos elveken, t. i. a’ bírálati öszszehasonlitás és históriai adatok’ nyománi meghatározásánál fogva, a’ magyar régipénz-kincset nem csak gazdagítja, hanem biztosabb alapokon ’s határozottabb alakban tűnteti fel. ’S a’ mi, végre, a’ munkát puszta leiró lajstrom’ fölébe emeli, a’ tudományos tárgyalás, azon örök csereviszony a’ pénz és történettudomány között, mellyek egymást olly nagy mértékben felvilágosítják, nem csak tartalmasbbá teszi azt, ’s gyümölcsözővé a’ históriára nézve , úgy hogy azt is, ki mindeddig ez ismeret nemet régiségkedvelök’ bibelödésének tekintette inkább, mint tudományszerű tannak, kénytelen annak az illető rangot a’ segédtudományok közt megengedni; hanem gyönyörkedéssel is fogja a’ munkát végig olvashatni. Illy értekezések azok , melylyekkel ezek’ írója e’lapokon végig ment; ’s ez örömét nevelte a’ műnyelv, mellyen a’ munka írva van. Valóban, ha tekintjük, hogy a’ pénztudomány magyar nyelven eddig alig volt megszületve, a’ pénztudományi műnyelvről, a’ miként az itt jelenik meg, e’tisztaságban , határozottsággal és csínban, csak az apja’ fejéből bevégzetten elészökő Pallashoz hasonlíthatjuk. ’S e’ részben is, sőt az egész munka’ tekintetéből, mellynek szerzőtársa az előszó szerint, de tudománytani dél- Literatúrai mozgalmaié.