Athenaeum, 1842/1. félév

1842-02-01 / 14. szám

mert ezen bank, az én tervem szerint, minden papiros pénz nélkül is megállhat. Bizonyosan ezen papiros­pénznek megemlítése miatt sikamlott azon Dessewfy gróf is a' Világ’ c­d. számában olly könnyen el. — Legyen ez utasításul minden bírálómnak, bátor igenis óhajtom az ország' nagyobb nyeresége tekintetéből e­­zen hitelbankot papiros pénzzel is szaporítani, ’s tisz­telettel felszólítom honosimat, hogy meghányni méltóz­­tassanak, mikép’ lehet papiros pénzzel üdvös eredmé­nyeket hozni a’ hazára? hogy a’ közrészvét’ melegé­nél m­egérlelve , valami terv állapodásra még ország­gyűlése előtt vergődhessék. Én természetesen addig az enyémet tartom jónak , de hódolok minden előkerülhe­tő jobb gondolatnak , ’s minden­en túlbecslést félrete­vőn , hazám’ nyíló boldogságának lelkemből örvende­nék. Tehát nem megátalkodásból, hanem meggyőző­désből Fogarasi úr’ nézetére is teszem észrevételimet, bátor, mint újra mondom, bankomnak alapját nem a’ papiros-pénz’ kibocsátása teszi, hanem­ a’ forgó pénz­nek kezelése, álljon azon forgó-pénz érczben vagy papirosban, 2-­or. Azon javaslatomra, hogy 100 millió papiros pénzt alkossunk , vagyis inkább annyit kérjünk köl­csön banknótában a’ felségtől . — felkiált: „ahol van mi! a’ hitelbankból szépen jegybank lett“. Ugyan ő, ki maga irt egy magyar bankról, ki már két banki munkát rostálgatni merészelt, még nem olvasott any­­nyit, hogy jegybank és hitelbank állatjában egy lehet? Nem olvasta soha, hogy Amerikának minden bankja jegybank és hitelbank volt egyszersmind. Hát az edinburgi, mind a’ királyi, mind a’ skót bank, hát a’ stokholmi „Lehn-Banco-Zedlar“ bank mi egyéb, mint hitel ’s jegybank egyszersmind? Hát ő maga mire akarja fordítani tervezte bankjának je­gyeit? 3- or. ,,De miilyen jegybank mond ő ,,a’ szerző­ képzelete szerint csak ráírunk valami czifrát a’ je­gyekre, bevettük a’ bankba (tán bevetettük) meg ki­adjuk, van pénzünk, van nyereségünk annyi mint a’ polyva“. Igen is, kegyes engedelmével , ráírunk valami czifrát, vagy nem czifrát, érte kezeskedünk , bevesz­­szük adóban, fizetésben, és lesz pénzünk , lesz nyere­ségünk ; mert bírálatában olvashatta a’21­ d. lapon Ko­vács Lászlónak azon igen alapos észrevételét, hogy a’ papiros nem mindig pénzjegy, hanem valóságos pénz, mihelyest azt az ország ’s a’ főhatalom annak ismer­­tetik el. De bezzeg akkor tanult volna még valamit, ha előbb olvashatta volna el , mivel őt az ő megtáma­dásaiért Nagy Károly czirókálja. Íme a’ velenczei ’s amsterdami bank, mint idei Századunk’ első számában olvashatja, ládáiba szedte be az érez pénzt, ’s a’ ke­reskedési fizetést is papirossal kellett tenni a’ magá­nosoknak , ’s a’ papirost kész­pénzért a’ bankból kérni. Azonban én arra utasítom őt, mit Trefort urnak is bírálatára feleletül átadtam már a’ múlt éven har­madnapra Kossuth úrnak, hogy t.i. az éjszakamerikai szabad statusok Erie, Ontario, Champlain, Ozvego, Cajuga, Seneca’ csatornáit egyedül olly papíros-pén­zen építették, mellyre nem írták rá, hogy ezüst a­­ranynyal lesz beváltva, hanem csak az elfogadásért kezeskedett a’ status. A’ status, mondom, kit szerin­te szava’tartására szorítani nem lehet, vállalta magára e’ kezességet. Ő erre mondja: „Köszönöm, de nem kell“, ’s i­­me azon jó embereknek kellett az olly pénz, és a’ csa­torna 493 mérföldön keresztül hozva még 1828-ikban létre is jött, ’s ezek’jövedelméből a’papiros pénz 12 év alatt be lett váltva. 3. „Vagy talán rá lesz irva: minden adó és köztárakban készpénz gyanánt elfogad­­tatik ?“ Mond ő, ’s magasra vont szemöldökkel felki­ált: „Jól ismerjük a’bankjegyek’ ezen nemét; hiszen Szemünk’ láttára olvasztának le a’ mostoha környül­­zmények száz forintot nyolez­atra a’ legjobb szándék és akarat mellett is“. Erre én csak azt kérdem, valljon nem fogad-e ő semmi papiros-pénzt többé el ? De én ám egy financz-tudóstól, egy status-embertől, kinek kötelességében is állna a’ statust maga zavarodásából tehetsége szerint kiragadni, és ennek emelni tekinte­tét , nem szavak’ utánozását vártam volna , ha­nem inkább kifejtését olly okoknak, mellyek a’stá­tus’ ezen kellemetlen lépésére nyugasztaló nézeteket tudnának deríteni. Minthogy ez, mint látjuk, bíráló úrtól ki nem telik, de sem az ország, sem a'külföld nincs tisztában a'devalvátió’ eszméjével, íme itt tanul­janak csak nem mindnyájan, mert tegye bár szívére kezét akárki is , és vallja meg, tudta-e ezt, mi kö­vetkezik . Gondolom axióma gyanánt állíthatni azon tételt, hogy: kiki legjobb barátja önmagának; de azon nagy közönség, melly maga magának szinte legjobb barát­ja , már 1700 ftra szabta volt cursusát az ezüst pénz­nek , az az: tizenhétszer adott kevesebbet ezüstben a’ papiros-pénz’ külbecsénél ; de ha mi százat elosztunk tizenhét részre, abból csak 5 ft kiop vagy 5 ft 9 ki jön ki; teh­át igazságtalan-e, vagy épen kegyes volt akkor a’ kormány, midőn ő nyolcz ftot adott azért, mi a’ nép közt csak 5 ft 9 krön kelt? — Ez már más úgy-e, kedves bíráló úr; itt már a’ mester tanult va­lamit a’ tanítványtól, de lássuk tovább. Farkat Ferencs. (Folytattatik.) Pótlékul a’ múlt évi könyvészethez még a’ követ­kezőket kell felhoznunk: I. Magyarország’ ek­­korig ismeretes pénzei, lerajzolva, történeti ’s pénztudományi kútfők után megmagyarázva, előterjesz­ti Hopp Jakab, a’nm. m. kir. udv. kamaránál le­véltári jelelő. Árpádi korszak, Budán, a’m. kir. egyetem’bet. N­r. XVI és 108­­. tizenegy kőiratu táb­lával 329 pénz’ hasonmásával, Velinen, fűzve, ára? (’s ugyan ez deákul is „Numi Hungáriáe hactenus cog­­niti“ czím alatt). E’ munka, mennyiben mint puszta kedvelője e’ tudománynak , ’s egykori gyűjtő , hozzá szólhatok, időszakot alkot pénztud. irodalmunkban; nemcsak a’ mennyiben mind azon régi magyar pénze­ket , mellyeket Schönviesner ’s a’ nemz. museum’ laj­stroma nem ismert, ’s mellyek nem csekély számra men­nek , lerajzolva ’s pénztanilag és történettudományosan megismerteti, ’s így a’ magyar pénztudomány’ határait tetemesen terjeszti, hanem azon szigorú, ’s a’ legki­sebb változatokra is ügyelő pontosságnál , a’ számos eddig hibásan meghatározott pénzek’ kellő méltatásá­nál, az incertusok’biztos elveken, t. i. a’ bírálati ösz­­szehasonlitás és históriai adatok’ nyománi meghatáro­zásánál fogva, a’ magyar régipénz-kincset nem csak gazdagítja, hanem biztosabb alapokon ’s határozottabb alakban tűnteti fel. ’S a’ mi, végre, a’ munkát pusz­ta leiró lajstrom’ fölébe emeli, a’ tudományos tárgya­lás, azon örök csereviszony a’ pénz és történettudo­mány között, mellyek egymást olly nagy mértékben felvilágosítják, nem csak tartalmasbbá teszi azt, ’s gyümölcsözővé a’ históriára nézve , úgy hogy azt is, ki mindeddig ez ismeret­ nemet régiségkedvelök’ bibelö­­désének tekintette inkább, mint tudományszerű tannak, kénytelen annak az illető rangot a’ segédtudományok közt megengedni; hanem gyönyörkedéssel is fogja a’ munkát végig olvashatni. Illy értekezések azok , mely­­lyekkel ezek’ írója e’lapokon végig ment; ’s ez örö­mét nevelte a’ műnyelv, mellyen a’ munka írva van. Valóban, ha tekintjük, hogy a’ pénztudomány magyar nyelven eddig alig volt megszületve, a’ pénztudományi műnyelvről, a’ miként az itt jelenik meg, e’tisztaság­ban , határozottsággal és csínban, csak az apja’ fejé­ből bevégzetten elészökő Pallashoz hasonlíthatjuk. ’S e’ részben is, sőt az egész munka’ tekintetéből, melly­­nek szerzőtársa az előszó szerint, de tudománytani dél- Literatúrai mozgalmaié.

Next