Athenaeum, 1842/1. félév
1842-02-20 / 22. szám
lenhat ’s gubacsot terem. Megsértetik az állati test; gyuladás áll elő. Túl van ingerelve az edényrendszer? láz mutatja magát. Bántsad az tisztönt, ellenszegül, bántsad az észt, ellenhat. Mindezen ellenszegülés ingerlettséggel van öszszekapcsolva.’s gyuladás-forrongás-láztól kísértetik. Tehát épen nem lehet mondani, hogy csak a’ szív zendül föl, hanem fölzendül föllázad az egész műszerzet, ha túlingereltetik. — Egység, hasonlatosság van az egész, természetben. — És a’ szív’ zendületét könnyű lecsillapítani. Az első lekenyerezőnek hódol ez, valamint az első szükségek’ elfogása által szokott okoztatni; ellenben az ész’ forradalma századokig, ezredekig tart ’s csak az igazság megnyerése által fejezhető be. Példákkal világosíthatjuk ezt meg. A’ legtöbb zendületeket anyagi szükségek nemzették ’s az illyenek rövidek voltak. Rómában a’ nép kenyeret kért, és ha kenyere volt, hallgatott. Angliát anyagi birtokkérdés zendíté föl, és az anyagi, utóbb a’ szellemi birtok is biztosíttaték. Hazánkban egy nagy zendület említhető , a’ Dózsaféle, ez hasonló okból származott. Az ész’ reformja a’ legrégibb időkben kezdődött ’s közel sincs befejezve. Miatta ivott méregpoharat Socrates, ügyében izzad a’ tudomány , a’ philosophia, ’s a’ pályának közepén sem vagyunk. Az ész tehát közel sincs a’ nyugalomra jutáshoz, hanem folyvást láz és forradalmi állapotban nyugtalankodik, és pedig főleg azért, mivel akadályok gördittetnek útjába. Midőn azt mondók, hogy hazánkban a’ nép egyénileg igen meg van szorítva a’ társaság’ kedvéért, mig a’ nemesség’ egyénet lazább köteléknek, mint az igazságos társas állapot kívánná, akkor annyit is mondánk, hogy nálunk még az első szükségek’ ügyében is reformra van szükség, annál inkább van az ész’ kivánataira nézve. Amaz sürgetőbb, ’s ezen okból nem csodálom ha az ösztön, vagy, mint akarjátok, a’ szív’ reformjában Kossuth szívhez szóló. Az ész’ jogait illető reformban ő is hidegebben szóland. Azonban, hogy,bírálatunk hosszabb ne legyen a’ munkánál, ’s magunkat e’ lapok’ köréhez alkalmaztassuk, félbe szakasztjuk az előzmények’ vizsgálatát’s általmegyünk szerzőnk’ többi fejezeteihez, jó röviden megnézendők, mik folynak az ő előzményeiből, ’s mik a’ mi elveinkből, rajta William boldogsága. Angol beszély. A’ Bethford és London közti oszáguton gyönyörű mezei lak látható, egy birminghami késgyártó’ tulajdona , ki mesterségével fölhagyott. E’ gazdag kézműves neve, mint minden angolé, William, és azonkívül még, mint néhány angolé, Sheffield. Harmincz év alatt annyi kést adott el az egész világnak, hogy, olly roppant vagyona gyűlt, mellyet a’ száraz föld’ nem egy grófja irigyelhetne tőle; minden késen, mellyet eladott, épen nyelét nyeré meg, ’s hozzá fogható késcsinálló egész Birminghamben egy sem volt. Azon nap, mellyen számvivője tudatá vele, hogy vagyona évenként épen tizenötezer font sterlinget jövedelmez , késeiről lemondott, ’s tőkepénzessé lett, hogy most már életének ugyancsak örvendhessen. — Mindenek előtt a’ „Sun“ hírlapra fizetett elő, hogy negyedik oldalán a’ hirdetményeket olvashassa; mert valamint Sheffield,William, úgy a’ többi angolok is igy szokták a’ hírlapokat olvasni, ’s azért olly igen jártasok a’ politicában. Azon jogon kívül, mellynél fogva a’ Sunt járatható, még egy szép falusi jószágot szerzett magának, hogy közel legyen a’ fővároshoz, hol életét az öröm’ keblében szándékozék eltölteni. 1834dik év’ tavaszán elhelyezkedik tehát szép jószágán Sheffield, ’s két vállas ’s szálas inast fogadott, kiket paszomántos haczukákba és kék kertyükbe öltöztetett. Milne, a’ hires kocsigyártó , pompás hintót, három lovat ’s egy az emancipatio óta szabad’ szerecsen kocsist adott el neki. A’ gyorskocsi mindennap fris lazaczot hozott neki, a’ másik pedig legizletesb keleti gyümölcsöket, ’s pinczéje a’ legnemesb borokkal volt megrakva; szóval, tizennégy napig olly örömteljes dicsőségben élt Shoffield, mint akár mellyik istene a’ pogányoknak. A’ harmadik hét’ elején, midőn ebédnél épen kése után nyúlt Shoffield, egy darab roastbeef elmeséléséhez akarván fogni, nagyot sohajta és búskomoly tekintetet vete Anglia’ éjszaki része felé. Szolgája gondolá, hogy néma jellel késének nem eléggé fényessé csiszolása miatt panaszkodik, ’s azért tányéron egész csomó ragyogó metsző eszközzel kínálta. Sheffield hatalmas ökölcsapást intézett a’ tányérra, ’s a’ kések földre röpültek az összezúzott tányérról. A’ szolga tüstént benyújtó elbocsáttatását, mert az angol szolgák igen kevélyek, mivel szabad vége következik.