Athenaeum, 1842/1. félév
1842-03-31 / 39. szám
612 bydles által Thrakéból is remélve, tőle elhajolna. Azért könnyűé az átadást kihirdetvén: az amphipolisiak és athenaiak közöl ki meg akar maradni igazság és egyenlőség mellett, maradjon , ki nem, öt nap alatt elmehet holmiéval. Ezt hallván sokan másként gondolának: úgy is kevés athenai lakott benn, a’többség vegyes volt. Mivel tehát a’ kivnn megfogattaknak számos atyafia benn vala, s a’ hirdetést igazságosabbnak, mint féltek vala, találták; mivel az athenaiak, a’ veszély már nem az lévén, mi előbb, és segítséget hamar nem várván, készek voltak kimenni, ’s a’ többi lakosság meg nem fosztatott a’ várostól, sőt nem remélve szabadult ki a’ veszedelemből, hogy kik Brasidassal alkudoztak , már nyilván is javasolni merték az egyezkedést, a’ sokaságot ráhajtani látván, ’s az athenai vezér’jelenlétéről mit sem hallván, megjön az egyesség s elfogadók a’ hirdetést. Azok tehát átadták a’ várost; Thukydidés pedig hajóival este későn érkezett Eionba. De Brasidasé volt már Amphipolis; Eiont is el vala éjjel foglalandó, ’s ha sebesen a’ hajók nem segítenek , hajnallal azt is bírja.“ Az athenaiak, Amphipolist hatalmuk alapjának tekintvén Tárakéban, elvesztés fölötte sajnálták, ’s Thukydidest, mint ki a’ kárnak oka, kitiltották a’ hazából. Számkivetését a’ peloponnesi háború’ leírására fordító, mint V. könyvében mondja: „Amphipolisban való vezérkedésem után húsz évig távol kelle maradnom a hontól, ’s számkivetve lévén jelen voltam mindkettejük’ viselt dolgainál, nem kevesbbé a’ peloponesiakénál, hogy jobban megtudnám azokat.“ Ebből az is kitetszik, hogy honfi-jogait visszanyerte; de ha Euklides archon alatt e, midőn néphatározat valamennyi bujdosót visszahívó, vagy, mint Pausanias mondja, Oinobios’ külön indítványánál fogva, kétes? Ez utósat azok gyanítják , kik Thukydidest Pisistratos’ nemzetségével rokonnak tartják, melly törvénynyel a’ visszatérhetésböl ki lévén zárva, Thukydidés’ jogba helyezésére külön néphatározatra volt szükség, melly hát Oinobios’ indítványára kelt volna. Halálának ideje, helye hasonlóan bizonytalan. Plutarchos szerint Scaptesulában megöletett, de tetemei Athénébe vitettek, hol sírja Kimon’ emlékei között vala látható. Ennyit tudunk az íróról, de munkáját, melylyet valamennyi kor csodált, leírjuk. A’ régiek között Cicero emlegeti gyakran. Brutusban az attikusokról beszélvén így szól: „Quibus temporibus quod dicendi genus viguerit, ex Thucydidis scriptis, qui ipse tumn fuit, intelligi maxime potest. Grandes erant verbis, crebri sententiis, compressione rerum breves, et ob ipsam causam interdum subobscuri.“ Szint úgy de Oratore munkájában: „Thucydides omnes dicendi artificio men sententia facile vicit, qui ita creber est rerum frequentia, ut verborum quoque numerum sententiarum numero consequatur; ita porro verbis aptus et pressus, ut nescias, utrum res oratione, an verba sententiis illustrentur.“ Ugyanott összehasonlítja Herodottal: „tquo magis Herodotus Thucydidesque mirabiles , — alter enim sine utiis salebris quasi sedatus amnis finit, alter incitatior tertur, et de bellicis rebus etiam canit quodammodo bellicum, primisque ab his , ut ait Theophrastus, história cominota est.“ Demosthenes, mint mondják, nyolczszor irta le Thukydidés’ munkáját, annyira vette tanulmányául. Plutarchos is magasztalja, mint ki a’ tárgyat szók által igyekszik elérni, hogy az olvasó maga előtt látja a’ történeteket. Ezen mondhatni hódolat nem szűnt meg később sem. V. Alphansus arragoniai királyról is beszélik, hogy Thukydidés’munkáját többször leírta; V. Károly német császár mindig magával hordozta franczia fordításban. Casaubonus így ajánlja Thukydidest: „Quem velim legat studiosa juventus assidue. Credito nitbi, adolescentes qui doua&ei., sive eloquentiam quaeritis, sive scientiam civilem , sive historiae cognitionem, non potessis in alio auctore operum melius collocare.“ ’S Müller János, ki történetíróról annyira képes ítélni, így szól: „Thukydidés az atticai nagyság’ korában, az utósó perzsa ütközettől fogva a’ peloponnesi háborúnak 22-dik évéig, annyi mély látást, ember és állományismeretet, hatályos fenséges szónoksággal együtt fejtett ki, hogy lelkülete szerint az olvasó vagy mindenek felett magasztalja, vagy a’ legderekabb írók mellé állítja őt, ki mint szónok Demosthenessel vetélkedik. Valamint Herodoton a’ természet’ kecsei tetszenek, úgy ki mélyebben tanulja Thukydidest, tökélyesb művészetét fogja megismerni. Amaz kellemesebb, ennek modora nagyszerű. Tacitustól úgy különbözik, hogy abban stoicus bölcsnek nagy lelkét, ebben atticai állományainak nagyságát csodáljuk. Itt ott jó megemlékezni, hogy Thukydidés a’ számkivetett pisistratusi nemzetséggel rokon, hogy a’ népországlásnak nem nagy kedvelője, hogy ma