Athenaeum, 1842/1. félév

1842-06-07 / 68. szám

1075 1076 bennek kedvelni, ’s végtére hazatérve, a’magyar elemben otthonosnak éreznék magokat, holott így, egy már külföldön is gyűlölt elemet fognak benne látni nagyobb kiterjedésben. Erre azt nyerém feleletül, hogy a’ kibékülés a’ legszentebb órában, a’ ref. év napján már megkisértetett, azonban minden eredmény nélkül, mert az engesztelő felszólításra a’ lótajknak föld-siketek maradának, ’s kivévén, midőn az alapítványi jótéteményben kívánnak részesülni, egyébként a’ magyar elemnek ingerült ellenségei. Sőt van közöttök, ki előbb buzgó magyar volt, ’s egy idő óta a’ legkonokabb pánszláv. — íme, haza ! kebleten egy csoport nép növekedett föl, mellynek szemei előtt Magyarország semmi egyéb, mint legelő , mellyen növekedni, ’s jótéteményeivel élni, és annak java’ előmozdításáért egy bizonyos eszmében semmiként össze nem forrni, magasztos felfogáshoz ’s háladatos kebelhez illő, méltó kitűzött czél; de te közös édes anya figyelj a' jövendőben gondosan, hogy ha kik emlőid' táplálékát eddig is érdemetlenül használták, megjelenendnek ajtód előtt, tudhasd mit kellessék tenned, mert hogy megtagadónak, ne véld azért, hogy gondtalanul árasztani szokott jótéteményeidre továbbra is ne sóvárognának. Mind itt, mind Jéna és Berlinben a’ magyar ifjak tartják a’ Pesti Hírlapot, Berlinben a’ Hitalapon kívül Athenaeumot is; amazért félévre 7 tallért fizetnek, ezért pedig 5 ft 10 porosz garast. — Utamban az Interim történetről hires Magdeburgba kitérve, Berlinbe érkeztem, mellynek homokos tévéi elevenen juttatják a’ magyar prot. Rómát (Debreczen) az utazó’ emlékezetébe ezen német prot. Róma előtt. Az uton egy pár porosz elegyedett velem szóba,kiknek alkotmányunkról kellett magyarázatot tartanom. A’ tokaji bort igen dicsérték. A’ földmivelési szorgalom még hátra van, kérdék tőlem, ’s a’katonaság mint van rendezve? Nálunk az egész hadseregben egyetlen pálcza sem osztatik ki, ’s ugyan azért itt káplári jelképül nem szolgál a’ bot, mint önöknél, folytaták; én mondám, hogy mi a’ nemzeten állott, mindent megtett az országgyűlésről a’ fenyíték’ tárgyában tett fölterjesztés által. — Kíváncsisággal kérdezgetének journalisticánk’ működéséről, ’s kellemes meglepetéseket lehete olvasni arczaikon, midőn tárczámból Kossuth’ arczképét kivéve, nektek megmutatám, mint lelkirokont üdvözlék, ’s vidám képpel szemlélgették, darab idő múlva kérdé az egyik: Nemes embere Kossuth? Kétségtelenül, feleli engem megelőzve a’ másik, mert hiszen Magyarországban semmi szerepe sincs a’ közdolgok’ intézésében a’ nemtelennek. — Most még, tevém hozzá, természetesen, folytató a’ tisztes német, mert ha csakugyan a’ haladás’ útján van Magyarország, mostani helyzete sokáig nem maradhat; előre vagy hátra; megállani nem lehet. De, mondja meg nekünk igazán, Kossuth nem tartozik a’ dúsgazdagokhoz, Magyarországban pedig illyenek sokan vannak, ’s ezek’ részéről boszantás’s efféle nem éri-e Kossuthot? Ha érné is felelém, hogy ez meg nem töri elvben és kitartásban, úgy vélem, annyira természetesnek találják, hogy különös érdemül be sem számitandják. Berlinben az utazó még mindig észrevehetőnek találja a’ Lisztféle benyomást; torzképek , elmésségek néhány füzetben minden könyvárosi kirakatban; szóbeszéd tárgya mindenki, ’s különösen az itteni egyetemben levő hazánk’ fiainál, kik mindnyájan összehangzólag erősítik, hogy a’ magyarokra díszt hozott. Kaufmann Fülöp, Shakespeare német’ fordítója, felszólittatván, hogy Liszt’ távozásakor a’ Rákóczy-indulóra alkalmazandó verseket ima, mellynek eléneklésével a’ zongorahöst kikisérhetnék, ennek nyomán egy külön nyomtatványban megjelent négy versszakot irt, mellyből én is leírok egy példányt, ’s melly igy kezdődik: Abschieds-Lied an Franz Liszt auf die Melodie des Ungar-Marsches von Radovsky (?) Auf, stimmt an und singt: „Hochlebe Ungarland!“ Hoch sein Sohn Franz Liszt, den es hat ausgesandt! Edel, gut, und voll Gluth, wie sein feurig Traubenblut! stb. stb. E’ napokban Werdernél, kit philosoph költőnek gúnyolnak ellenfelei, voltam gr. Teleki Sándorral; velünk volt Pannónia (magyar versek’ gyűjteménye, egyik oldalán a' német fordítás nyomtatva). W. Bajza’ Sóhajtását ’s Vörösmarty’ Hontalanját olvasta németül,’s utóbb kivánatára gr. T. felolvasó az eredetit; nekem azonnal Szemere jutott eszembe, mint járta Angliában. — Werder igen kellemesnek találta a’ magyar nyelvet, ’s nyári öltözetül igen kedvesnek sőt csodaszépnek a’ magyaros zekét, ’s korábbi ígéretét, miszerint utat fog Magyarországba tenni, megujitá. Másnap, ide érkeztem után, az újabb időben olly nevezetességre jutott Schelling’ leczkéjét látogatom meg. Az egyetem legnagyobb