Athenaeum, 1842/2. félév
1842-09-27 / 38. szám
Második félév. ATHENAEUM. ---------- tv HATODIK ■— ------------Pest, kedd, September 1 2 ff. 18-43. 38. szám. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden , csütörtökön és vasárnap jelenik meg fél félév. Ara helyben kihordással félévre 3 ft., postán 3 ft. 48 krép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben , és 2 ft postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayer ház 222. szám) az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. Japló ttízedébele. II. Múlt alkalommal *) mintegy bevezetést akarván vázolni, szakadozott pontokban, úgy szólva, csak a’ külszínt, vagy legalább csak az első pillanatra felötlő pontokat, akartam színezni. Az , mint előszó, vagy mint előleges széttekintés, az első benyomás’ sugárait tükrözte; akkor csak annyit kívánhattam, ezúttal azonban megvallom, egy lépéskével tovább óhajtanék menni. Azon állítás, hogy mindenütt azt kell vizsgálni, mi azon helyen legjobb , kétségtelenül igen helyes, ’s e’ tekintetből Németországban bizonyosan az iskolákat fogjuk megtekinteni, mert vajmi sok még az, mit nálunk ez ügyben javítani,s innen átültetni lehet, ’s midőn iskolai rendszerünk’, vagy is rendszereink’, leghelyesebben rendszeretlenségeink’ csodálatos összegét alkotó fonákságainkra emlékezem, vajmi gyakran voltam kénytelen György Fridr. Kár. márk grófnak (Barreuth) 1735. halálos ágyán mondott szavait ismételni: Ah! besonders der Schulen nimm dich an, du lieber Gott, dass doch die im Lande gebessert werden**). — Azonban ezen elvnek minden fontossága mellett is, végtére némi másodrendűségi színezete leszen,ha bizonyos magasabb szempontból, minden országot általában, mint egyes tagját valamelly világrésznek, ’s nem annyira azt tekintjük fődologul, mint vannak a’ kerekek az erőművekben alkotva, mint inkább : miként áll maga az erőmű a’ világ’ egyetemében. És senki se idézze ellenem, mellesleg legyen érintve, miként ezen két viszony összefüggésben áll egymással, mert azt nekem soha sem volt akaratom tagadni. *) Lásd Athen, 1842. 1. 07 és 68 számait. **) Iskoláink minden hiányai között egyike a’ legbotránkoztatóbbaknak , ’s előttem kétségkívül a’ legnagyobb fontosságú, melly a’ hazai nyelv’tanítása körül mutatkozik. Mert nem sok utána járás kívántatik , hogy meg legyünk győződve , miként az, sok helyen épen nem, vagy a’ hol igen, a’ hasonlíthatlanúl legszámosabb helyen roszúl taraittátik. Én nem teszek kivételt a’ legfelsőbb iskoláktól kezdve a’ legalsóbbakig, úgy szinte a’ leányiskolák, nevelőintézetek , ’s házi magánynevelések között, csak legfélebb igen keveset, mellyek között mind összesen, ha pontos adatokkal bírnánk , megdöbbentően kevés kedvezőt találnánk.— Ha Német- és Francziaországban igen fontosnak tartatik, és méltán , az anyai nyelv’ tanítása , úgy az Magyarországban kétségtelenül kétszer olly fontos. —Az iskola’ falai között nem ritkán hallani magyar születésű és nevelésű ifjakat , kik azt szokták mondani, miként nekik nincs szükségük a’ magyar nyelv’ tanulására. Ezen ügyetlen beszéd maga mutatja, milly borzalmas roszul taníttatik jelenleg a’ magyar nyelv, mellynek még csak azon haszna sem volt, hogy a’ növendékkel legalább sejtette volna , mi lehessen tulajdonképen ebben a’ czél. — Csak úgy lehet egy nyelvet valóban tudni és annak szépségeit kellőleg ismerni, ha azt nyelvtani szabályok szerint is tanulók ismerni, mert dajkái és írói nyelv mindenkor különböztek egymástól, ’s mert a’ nyelv’ tudásához nem csak a’ folytonos beszéd, hanem a’ nyelvtani szabályok’ ismerete is tartozik ,’s hogy egy általában nem következés, miként pontosan, azaz szabályosan is tudja a’ nyelvet, ki egyébként azt folyton beszéli, azt nevelési rendszerünk’ rendkívüli gondatlansága miatt nálunk naponta, ’s minden körben tapasztalhatni.— Nevelési rendszerünk ezen botrányos hiányának lehet tulajdonítani annyi egyedeknek elkülföldiesedését is. — Kik a’ magyar nyelvet nyelvtanilag nem tanulák , — és kivált ha alapos és jó tanulást értünk , ren-desen igy van az egész honban , — igen természetesen azokra nézve a’ magyar nyelv’ valódi ismerete és szépségei nem eléggé ismert dolgok ; ebből az következik, hogy ha valaki történetesen semmi más nyelvet vagy hasonlóul csak roszul tanul , akkor megmarad a’ magyar nyelv’ zászlója alatt; azonban ha történetesen valamelly idegen nyelvet rendesen és nyelvtanilag jól megtanul, az által ezen idegen nyelvnek közelebbi ismeretére jut, mint saját hazai nyelvének , sőt annak szépségeit is közelebbről fogja ismerni, mint saját hazai nyelvének bájait, ’s ez okból nem lehet felettébb csodálkozni, ha az illyenek rendesen azon nyelvhez pártolnak a’ magyar nyelv’ zászlója alól, mellyet jobban ismernek ; ez igen természetes , ’s csak az a’ természet elleni, hogy más nyelvet jobban ismernek mint hazai nyelveket. — Itt van, úgy vélem, a’ magyar irodalom árva létének is főoka, mert a’ melly nemzet’ kebelében nincsen érdek az anyai nyelv’ szépségei iránt , ’s ezt igazán csak a’ nyelv’ pontos nyelvtani ismerete, ’s az ezzeli foglalkozás eszközölheti, ott bajosan fog fölvirágozhatni az irodalom ,’s ha történnek is e’ nemben írók’ részéről lépések , a’ közönség, melly nem tanulta nyelvét pontosan ismerni, ’s nem barátkozott meg annak rejtettebb kincseivel, mint nagykorúságig nem fejlődött, idegen marad az aestheticai munkálatok’ irányában. És íme ezen első, de csalhatatlan lépés a’ hazai érzelmek’ elhanyaglásában , melly szükségesképen a’ hazafiaság’ csökkenésére is nem csekély befolyással bir, egyenesen az által idéztetik elő , mivel a’ nevelési rendszer vagy teljesen gondatlan, vagy a’tárgy’méltóságához képest nem elég gondos a’ hazai nyelv’ gyökeres ismeretének terjesztésében. I.1. 38