Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-02-01 / 2. füzet
TÁRCIL Lapszemle *). A’ critica egy illő óta igen el van hanyagolva irodalmunkban. Fiatalabb íróinkban, úgy látszik, nincs elég készültség rá, korúsabbjainkat pedig isten tudja mi lelte, hogy bírálatokat írni épen nem akarnak. A’ legutóbb lefolyt két évben azon kivűl, mit az Athenaeum koronként adott, csak igen kevés vagy alig jelent meg valami critical, és—csodálatos! — ezek között ismét legkevesebb figyelem volt a’ szépirodalomi munkákra, holott ennek előtte a’ magyar critica jobbára ezekkel foglalkozott. Pedig a’szépirodalom, főkép nálunk, nagy figyelmet érdemel, mert nőinkre , igen elmagyartalanodott nőinkre, irodalmilag hatni, csak ennél fogva lehet , ’s meglássátok, ha a’ sors’ könyvébe fenn maradás van e’ nemzet’ számára jegyezve, nemzetiségünk’ megalapítására nézve alig fog valami szív és vérbe hatóbbb jótékonysági szerepet játszani mint ez. Azért, tudós uraim, a’ kik vagytok, akár politicusok, akár szoros értelembeni tudományokkal foglalkodók, tisztelet és kellő figyelem a’ szépirodalomnak ! Nálunk pár év óta a’ journalistica mindent háttérbe tolt, kivált a’ political journalistica. Jól van-e ez vagy nincs, most nem fejtegetem, de hogy így van , tény. Minden figyelmek a’ journalisticára vannak függesztve. Mindennapi beszédeinknek a’ magyar lapok fő tárgyai, sőt a’ political lapok e’ részben is egy lépéssel előbb járnak, ők nem csak szóbeli rostálgatások’ tárgyai, hanem saját körükben némi egymás fölött ellenőrködő criticát is alakítanak. Ez ellenőrködés ugyan még most több szenvedéllyel és pártszellemmel üzetik, hogysem valódi critica’nevét érdemlené , azonban szól még is némi * T. szerkesztőség ! Mielőtt az ígért szemleíráshoz fognék , ki kell nyilatkoztatnom , hogy nevemet önön kívül senkivel tudatni nem akarom, azért kérem önt, szemlémet mindig saját kezével lemásolva szedőhöz küldeni*), hogy azon névkutatók’ szaglálódásai, kik — példa van rá — kéziratok után is leskelődnek , meghiusíttassanak. Sem tilalmas, sem gyalázatos dolgokat nem szándékom írni, sőt úgy írandók, hogy idővel pirulás nélkül fedezhessem fel nevemet ; csupán azért akarok jelenleg titokban maradni, hogy mindenki kénytelen legyen ezen személyeskedő időszakban , midőn legelső rendű íróink is leginkább egymás’személyével vesződnek , nem azon törni fejét, ki szól, hanem mit mond. *1 E’ kívánság teljesedni fog. A’ szerk.