Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-04-01 / 6. füzet
287 járt a’ megye’ termébe kitűzni. Előre lehetett t. i. gondolni, hogy vásári népforrongáskor illy szokatlan ünnepre sokan, többen fognak összetódúlni, mint sem az academiai kis terem befogadásukra elég lehessen. Az ünnep’ részletei következők, voltak: l) Az elnök b. Eötvös József a’ nap czélját, az ünnepelt költő’érdemeit ’s kivált miveinek nemzeti jellemét kitüntető lelkes megnyitó beszéde , méltó a’ derék szónokhoz’s a’ tisztelt költőhöz. 2) Kisfaludy Sándor’ életrajza Garay Jánostól. 3) Költemény Váchott Sándortól. 4) Nők ’saz élet, értekezés Kuthy Lajostól. 5) Csobáncz, rege Kisfaludy Sándortól olvasva Erdélyi által. 6) Nemzeti három szín Vajdától. 7) Gorove István’ értekezése Kisfaludy Sándorról, mint nemzeti költőről. 8) Költemény Garaytól, olvasva Székács által. 9) Végre köszönő és búcsúzó szózat Tóth Lőrincztől. Közben a’ színházi kardalnokok Erdélyinek egy versét Egressy Benjamin’ compositiója szerint , énekelték el. A’ felolvasott munkák hírlapok által közöltetvén biztosabb tárgyaűl: szolgálhatnak majd a’ megitéltetésnek, mint voltak hallomás után. — A’ megyei terem tömve volt hallgatókkal, kik között magasabb rangúak és számos nők. A’ felolvasott művek’ némellyike veszített becséből a’ részül siikerült olvasás miatt. Mert voltak gyenge hangú, monoton, éneklő és affectált olvasások, mik neheziték a’felfoghatást. Igen kívánatos, hogy íróinkat illy alkalmaknál láthassuk, szavakat hallhassuk, kivált saját műveiket olvasva; ez által az olvasás kettős érdekű lesz, de óhajtható egyszersmind, hogy illyenkor kissé elkészüljenek a’ felolvasásra, mert jól olvasni nem könnyű ’s rögtönzött olvasás ritkán sikerűlt valakinek. Egy szemtanú. Tiszpszemle Vili, Honderű 9-11. — A’ 9. számban Szerkesztői hitvallás czím alatt némi expectoratiokat olvasunk bizonyos ,,kemény megtámadások“ iránt, miket némelly pályatársai intéztek a’ Honderű’ szerkesztője ellen. A’ szerkesztő úr pályatársaivak bajait elintézni akarni nem ránk tartozik ’s így kerülni fogunk minden beavatkozást annak taglalatába, miként áll a’ szóba hozott megtámadás ’s kinek van vagy lehet igaza, csupán a’ czikk’ értéke iránt teszünk néhány jegyzést, úgy látszik nekünk, hogy a’ szerkesztő nem látja tisztán a’ miről szól ’s két lényegesen különböző dolgokat kever össze: polémiát t. i. és. criticát. Megtámadásért , kivált ha, az ok nélküli volt, lehet neheztelni, azt lehet visszatartani a’ nélkül, hogy az ember gyarlósággal vagy idegen ítélet iránti tü' relmetlenséggel "vádoltathassék. Neheztelni ellenben bírálatért, neheztelni azért, hogy valaki munkákról nem ítélt kedvezőleg , nagy gyarlóság és türelmetlenség jele. Valamint nekünk lehet, szabad , vagy tán kell is mást megítélnünk, úgy lehet, szabad és kell másnak is minket ’s egymást ítéletét tűrnünk illik, kell és kötelesség, ’s ki ellenkezőt bizonyít, csak gyarlóságait árulja el, és azt,, hogy maga személy kéjébe mondhatlanúl szerelmes , ’s az illyen akár mi pályát tűzött legyen ki magának, szánakozásra méltó, mert a’ ki maga felől véleményeket nem tud meghallgatni, az önkényt bezárta maga előtt a’ haladás’ útját. Mi a’ jelen szerkesztői hitvallást nem tartjuk elég férfiasnak, mert neheztelni látszik a’ nem kedvező ítéletért’s a’ megtámadót nem megtorolja, nem utasítja vissza az irói pályán egyedül eszélyes, egyedül szabad fegyverekkel, hanem panaszol erre-