Athenaeum, 1843/2. kötet
1843-11-15 / 9. füzet
353 ’S ha szál szakad — sokszor nem is — Elejtik a’ pajkos kacsók, ’S a’ macska - gonddal elleső Legény’ váltság-jutalma : csók. Bedönek tetszik a’ világ ... Jár a’ fonóba rendesen, De oh siréni csáb - zene! Torkára forr keservesen. Mert hogy Kató fortélyosan Nyakába varrta jó magát: A’ fergeteg bérelte ki, A’ jó Bedö’ csendes lakát. Most durczás, majd szörnyen darál... A’ pürnek vége hossza nincs. Nem zsémbes asszony, istenem, Bed csókolandó házi kincs! Bedö hajnalba’ már szökik, Könnyül ha a’ mezőre hajt; De len ’s kendervetés előtt Méregbe jő.... ’s szörnyüt sóhajt. Százszor tekint kötél után, Végét óhajtva untalan; De véle — tán a’ len miatt? — Borzasztó ellenszenve van. — Petőfi Sándorhoz. Jó Petőfi, te sem félhetsz, Hogy két vállad valahogy A’ Szerencsé áldásának Nagy terhétől összerogy. TOMPA MIHÁLY.