Athenaeum, 1843/2. kötet

1843-12-15 / 11. füzet

425 ősidőből. Hős ifjú élt a’ völgyben, A’ várba’ fönn leány. Szép barna volt az ifjú, A’ lányka szőke tán. A’ lány gyakran kinézett Várának ablakin; Az ifjú gyakran állott Hegyláncznak ormain A’ szem­ sugára bűvös , S a’ két kő kebelen tölgyult, mint nap’ koránya, Az első szerelem. A’ szerelem mi égi, Mi nyájas indulat! De baj! fönn áll az ősvár, S a’ völgykunyhó alatt. Elmondjam, el ne mondjam, A’ gyászos végzetet.... ? Szent földre ment az ifjú S a’ lány apácza lett GYULAI PÁL. É­­­v­e­s g. Élvesynek kikiáltott arczszépsége, miért hogy Kedves mindene volt, bánáti’ kútfeje lett. Homloka’ sik mezején az öröm’ keze hosszú barázdát Vont; feje bércze fölött áttelel a’ buvirág. A természethez, melly bájos képeket adhat, El ne feledj, ifjú, tenmagad adni erényt. PILISI ZARKA.

Next