Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
10. oldal Egy kiállítás margójára A PA Rt. folytatja azt a támogatási tevékenységét, amely elsősorban az elesett társadalmi csoportok megsegítését célozza. Ennek egy nagyon szép, ám szívszorító megnyilvánulása volt a decsi faluházban rendezett országos kiállítás, amelynek megnyitójára november 9-én került sor. Bognár Cecil, a faluház igazgatója jóvoltából az ország minden tájáról érkezett több száz képzőművészeti és kézműves alkotás lett kiállítva. A kiállításon ott voltak a vastüdővel élő, szájjal festő művészek festményei, ott voltak a siketek és nagyothallók, a mozgáskorlátozottak és értelmi fogyatékosok, a vakok és gyengénlátók legkülönbözőbb alkotásai. A „Testükben fogyatékos, de lelkükben gazdag” címet viselő kiállítást Kováts Balázs, a TLK vezetője nyitotta meg. Megnyitó beszédében külön kitért arra, hogy a világunk milyen kétarcú, egyik oldalról pusztító, a másik oldalról pedig segíteni akaró. Ezek a dolgok néha már össze is keverednek egymással. Szólt arról is, hogy az épek és a sérültek társadalma milyen antagonisztikus ellentétben él egymással. Mennyire nem tudtuk megtanulni, hogy a hátrányos helyzetben élőkkel a kapcsolatunkat emberi módon normalizálni tudjuk. A megnyitót követően a szekszárdi fogyatékosok nappali otthona adott műsort a többszáznyi lelkes hallgatóságnak. Ezen kívül több egyéni vers- és prózamondó adta elő saját művét. A program végén a résztvevő szervezetek vezetői külön köszönetüket fejezték ki a Paksi Atomerőműnek azért a több éves támogató tevékenységéért, amelyet elsősorban a régióban élő sérült emberek megsegítésére fordít. Nagyon nagy adóságunk van a sérült emberekkel szemben, pedig ők is értékes tagjai a társadalmunknak. -B Kerámia kiállítás Avar Éva Pakson élő keramikus kiállítása nyílt január 4-én a Városi Művelődési Központ könyvtár emeleti galériájában. A művésznőt életpályájáról kérdeztem: - Tatabányán születtem, hat éve költöztünk Paksra a férjem munkája által. Itt Pakson két éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a kerámiával. Már nagyon régóta érdekelt a fazekasság, a kerámia formázása. jf Gyerekkorom óta van bennem egy késztetés, olyat szeretnék csinálni ami kézzel át fogható. Magam számára ittm mindig ezt tartottam szem jjf* előtt . i - Mikor ismerkedtél meg az agyaggal? fi - Tizennégy éves korom óta jártam egy tatai fazekashoz. Id. Csiszár Józsefnél tanultam korongozni. Halála után a fiánál [v_ tanultam tovább. E közben óvónőképző szakközépiskolába jártam. Ezután elmentem egy keramikushoz dolgozni. Ott dolgoztam négy évet. Közben elvégeztem a kerámiaipari szakközépiskolát, Budapesten. Kisebb kitérőkkel, de mindig visszatértem ehhez a szakmához. - Milyen alkotásokkal foglalkozol? - Hagyományos fazekas munkákból, használati tárgyakból élek elsősorban. Boroskészletek, pálinkáskészletek és amire még igény van, azokkal foglalkozom. - Volt e már kiállításod? - Ez az életem első kiállítása és nagyon örülök annak, hogy ez itt, éppen Pakson van. Itt elsősorban figuratív munkáimmal szerepelek. - Mik a további terveid? - Ezzel a figuratív munkákkal, kisplasztikákkal szeretnék foglalkozni a későbbiekben. - Milyen technikával dolgozol? - Erre külön büszke vagyok, mert mindegyiket korongozással készítem, ami azért általában keramikusok között nem elterjedt. Valaki vagy fazekas, vagy keramikus, és általában a keramikusok nem nagyon tudnak korongozni. Én ezt így szeretem csinálni, ebben érzem a mesterségét a dolognak. Van egy korongom és egy égetőkemencém, melyet a férjemnek köszönhetem. Köszönöm a beszélgetést. Wollner Pál ATOMERŐMŰ 2002. január Az erőmű és a turizmus-----------------------------------------------------------------Az együttműködésből mindenki profitálhat Októbertől megújult vezetéssel, új néven és szerkezettel dolgozik a Duna-Sió Turisztikai Egyesület. A Dömény Zoltán vezette szervezet nagy terveket sző, aminek elérésében komoly szerepet szánnak az atomerőműnek is. Létrejött egy hármas megállapodás az erőmű Látogató Központja, a paksi Tourinform Iroda és az Egyesület között, melynek értelmében a látogató központ értékes információval - mikor, mennyien jönnek - látná el a rövid idő alatt kétszeresére növekedett taglétszámú egyesületet. A cél, hogy az erőműbe látogató érdeklődők minél hosszabb időre „verjenek sátrat” Paks térségében. Ehhez persze programok kellenek, amivel nem is lehet semmi gond, hiszen a város és környéke többnapos kikapcsolódást kínál az idelátogató turistáknak. Az újjáalakult egyesület hét munkacsoportot hozott létre, így a lovas turizmustól a vízi turizmuson át a sportturizmusig mindahány területnek van gazdája. Utóbbi tagja Rausch István, aki a bölcskei iskolában tanít, a szünidőben pedig kerékpártúrákat szervez. — A csoportok megszervezése közben sohasem jelentett hátrányt, hogy az atomerőmű térségében élünk - mondja István. Sőt! Úgy vettem észre, az idelátogató emberek számára inkább vonzó az erőmű jelenléte, hiszen úgy vélekednek: biztonságosan üzemel, így pedig látványosságnak sem utolsó a Látogató Központ. Akárhogy is, ez tette híressé Paksot, s az erőmű is mindent elkövet azért, hogy környezete semmi rosszat ne érzékeljen abból, hogy a közelben egy ekkora nagyvállalat működik. István a munkacsoport alakuló ülésén fel fogja vetni az ötletét annak, hogy vonják be biciklisei útvonalába a Látogató Központot, így legalább ő is ellátogathatna oda, pótolva ezzel - ahogy ő fogalmaz - hiányosságát. A terv már csak azért is életképes, mert a vízügyi igazgatóság töltést szeretne építeni Bölcskétől Paksig. Ha ez megvalósulna, és a kerékpárosok érdekében és védelmében a töltés a szokásosnál szélesebb lenne, akkor kerékpárutat építenének ki rajta. Ami pedig azt hozhatná magával, hogy a nálunk egyre nagyobb számban kerékpárral közlekedő nyugati turisták egyik célállomása lehetne az atomerőmű. - Úgy gondolom, hogy az egyesület és az erőmű megegyezése mindkét fél számára gyümölcsöző lesz - teszi hozzá a programszervező. A Paksra látogató csoportok egyrészt tovább maradnának nálunk, másrészt viszont az erőmű is szervezett csoportokat kapna a kerékpárosok „személyében”. Azt remélem, hogy a közös munka már az idei szezonban is éreztetni fogja hatását. Az erőmű ismertségére és látogatottságára építene Gosztola István is. Az első osztályban szereplő és a dobogót megcélzó sakkcsapat vezetője szerint jó esély kínálkozik arra, hogy a Látogató Központba érkező turistákat Pakson és környékén tartsák. - Hallottam az egyesület és az erőmű között megkötött megállapodásról - kezdi az energetikai szakközépiskola tanára. Nagyon jó gondolat, amit ki lehet, és ha fejleszteni akarjuk az idegenforgalmat, akkor ki is kell használni. Ehhez az erőmű segítsége, aktivitása szükséges, s az, hogy a különféle vendégcsalogató eseményeket összekössék, propagálják. Erre remek alkalom lenne a látogató központban már régóta működő játék. Arra gondolok, hogy aki végigmegy a panelek között és odafigyel az információkra, válaszolhat a végén feltett tizenöt kérdésre. Aki valamennyire helyesen felel, zsetont kap, amit beválthat egy ajándékra. Az együttműködésnek köszönhetően ezt a játékot - úgymond - komolyra is lehetne fordítani. Aki jól válaszolna, például kétszemélyes belépőt nyerne az ASE kosarasainak hazai bajnokijára vagy a zseton egy borkóstolással egybekötött pincelátogatást érne a Sárgödör téren, vagy akár Bölcskén illetve Györkönyben. István érdemesnek tartana létrehozni egy olyan szakkiállítást, aminek a múzeum vagy a főiskola adna otthont. Ez a tárlat azok érdeklődését elégítené ki, akik mélyebben szeretnének megismerkedni a villamos energetikával, ezen belül például az atomenergiával. Egyfajta tudomány és technika háza lenne ez, ahol egy plakát vagy prospektus formájában újfent fel lehetne hívni az idelátogatók figyelmét a város és környéke más nevezetességeire. Meggyőződésem, aki egyszer jól érezné itt magát, jó hírünket vinné haza. Vöröss Endre Borászat az erőmű közelében Adott az esély az előrelépéshez Hallani lehetett egykor, hogy a paksi konzervgyár termékeit azért volt nehezebb értékesíteni a máshol megtermeltekkel szemben, mert a növények Paks közeléből származtak. Fenntartásokkal fogadták tehát egyes mezőgazdasági termékeinket, ám mi a helyzet a szőlővel, a borászattal? Pakson és környékén komoly múltra tekint vissza a szőlőtermesztés. Elég, ha csak a Sárgödör tér évszázados pincéire vagy a györkönyi pincefalura gondolunk. Ugyanennyire szeretik a jó bort Bölcskén is, a februárban megrendezett borversenyekre egyre több, igazán kiváló nedűt hoznak a méltán büszke gazdák. Az egyik legismertebb közülük Hanák Tibor, aki ez idáig egyetlen bölcskeiként bekapcsolódott a Tolnai Borút hálózatába is. - Családias, pincés vendéglátást végzünk - mutatja be röviden tevékenységét Hanák Tibor. Az atomerőmű közelsége jelentősen minket se nem hátráltatott, se nem segített. Legalábbis eddig. Nemrégen azonban beléptem a turisztikai egyesületbe, amely megállapodást kötött az erőmű Látogató Központjával. Azt mondom, hogy hamarosan mindkét fél számára előny lehet a közös gondolkodás, a másik segítése. Korábban szájhagyomány útján vitték hírünket, ami persze nem rossz, ám a jelentős előrelépéshez kevés. Éppen ezért én számos egyesülés tagja vagyok. Fejlődni csak együtt lehet, a turista érdeklődését ki kell elégíteni, s ez összefogás nélkül elképzelhetetlen. Úgy vélem, az együttműködés az erőműnek is egy jó lehetőség arra, hogy még több látogatót fogadhasson. így vélekedik Köhler János is, aki bölcskei kollégájához hasonlóan borútállomást tart fenn. A györkönyi szőlősgazda már többször hallotta, hogy veszélyes helyen él, hogy nem egészséges errefelé, ám a boráról rossz szó még nem jutott vissza hozzá. - Aki idejön, az tudja, hol terem a szőlő - avat be a történetbe János. Én nem értek a környezetvédelemhez, ám azt láttam, hogy a mátrai hőerőmű közelében micsoda füstfelhők vannak. Pakson ilyen nincsen. Emiatt tehát vendég nem marad el, csak azt kell elérni, hogy megismerje a tájat, hogy idejőre jól érezze magát, és jó hírünket vigye magával. Az összefogásnak én is örülök, hiszen mi már korábban is tapasztaltuk, hogy segíteni tudnánk egymást. Volt, hogy egy hozzánk érkező mázaszászvári csoport tőlünk egyenesen a Látogató Központba ment, de az is előfordult, hogy hozzánk érkeztek az erőmű megtekintése után. Ha ez spontán is tud működni, akkor egy kis rásegítéssel igazán eredményesek lehetünk. A körülmények javításához azonban pénz kell és idő. idő, melyet a vendégre fordíthatunk. A borászat mellett azonban a kistérségben számos olyan lehetőség kínálkozik, mely révén összességében tartalmas kikapcsolódást talál az ide látogató. Mindenkinek vannak kapcsolatai, amelyeket kihasználva valamennyi résztvevő előreléphet. Meg kell tehát szervezni a vendégfogadást, és erre most igen jó esélyt látok. Vöröss Télanyó ünnepség December 14-én a paksi Városi Művelődési Központ színháztermében kellemes hangulatú szórakoztató programot rendeztek a hátrányos helyzetű gyermekek részére. Az ünnepség a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat égisze alatt került megrendezésre. A főszervező, Kiss Zsuzsanna családgondozó hét iskolából közel 300 gyermek részvételéről gondoskodott. Borbás László, a Családsegítő Szolgálat vezetője megnyitó beszédében nagy szeretettel köszöntötte a gyermekeket, és kifejezte reményét, hogy az ünnepségből sikerül majd hagyományt teremteni. A gazdag programot a Báb- Mazsorett Egyesület szolgáltatta, és így nem meglepő, hogy ezen az ünnepségen Télapó helyett Télanyó üdvözölte a gyerekeket. Télanyó szerepét ugyanis az egyesület vezetője, Prokobné Marika vállalta fel. A mazsorett-, a twirling- és botforgató csoportok látványos, szemet gyönyörködtető produkciókkal bűvölték el közönségüket. A zenemanók és a krampusz vidám énekkel, mókával tették még játékosabbá, színesebbé a műsort. Az est végén, hogy teljesebb legyen az öröm és a jókedv, a Paksi Nők Társasága édességgel teli csomagokkal kedveskedett a gyermekeknek. Télanyó kitett magáért! Csodaszép műsorral, emlékezetes, szép élménnyel ajándékozta meg a sok-sok kisdiákot. Az ünnepség szervezői voltak: a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, a Paksi Ifjúságot Segítő Támogató és Információs Kistérségi Egyesület, a Báb-Mazsorett Egyesület, a Paksi Művelődési Kht. és a Paksi Nők Társasága. LA