Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
4. oldal Erőemberek, ha találkoznak... Huszonegy fő részvételével rendezték meg május 21-én a Bács-Kiskun Megyei Fekvenyomó Bajnokság második fordulóját Kalocsán. A Bács-Kiskun Megyei Szabadidő Sport Szövetség és a kalocsai Retro Fitness Klub közös szervezésében lebonyolított versenyen Bácskai Rita, Szekeres Ilona, Pusenszki Edit, Fábrik Andrea, Bene Ármin, Tóth Dániel, Kócsó József, Kiss Tamás, Szlenicskó Szabolcs, Romsics Attila, Mészáros Gábor, Simon László, Csaba Attila, Jagicza László, Katus Zsolt, Kovács Tibor, Török Ernő, Vörös Róbert, Boda József, Czibulka Zoltán, Vén Tibor adta tanúbizonyságát annak, hogy e sportágnak van létjogosultsága, sőt szép számmal akadnak hívei is. Haász László, a Bács-Kiskun Megyei Szabadidő Sport Szövetség elnöke a verseny után úgy fogalmazott, hogy az elért eredmények bizakodásra adnak okot. Értékelésében külön is kiemelte Vörös Róbert teljesítményét, aki a szegedi országos ifjúsági és junior bajnokságon az ifjúságiak mezőnyében korábban első lett, a kalocsai fordulón pedig egyéni csúcsát megdöntve 160 kgos teljesítményt ért el. Ugyancsak említést érdemel a Retro színeiben versenyző Simon László, aki a 75 kgos súlycsoportban 160 kgmal lett első. A 100 kg-os súlycsoportban induló kalocsai Titán Sport Club versenyzője, Kovács Tibor 200 kilót(!) nyomott ki. A szabályos gyakorlatvégzést három versenybíró - Tukacsné Sima Krisztina, Kókai Rita és Hegedűs Csaba - felügyelte. A versenyzők többségével legközelebb a Balaton Kupán találkozhatunk. -Miklós Imre- Györkönyi múltidéző A pincefaluval és Györköny múltjával ismerkedtek a Bor-Dámák Paksi Egyesületének tagjai legutóbbi összejövetelükön, a témához illően, természetesen egy györkönyi présházban. Mint ahogy minden találkozójukon, ez alkalommal is tartottak tájékoztatót a borkultúrához kapcsolódóan. A rendezvényen a községről olyan gazdag bemutatás hangzott el, melynek tartalmából örömmel adok ízelítőt a kedves olvasóknak, hisz sokak számára érdekes és hasznos információval szolgálhat. Györköny ősidők óta lakott település. A történelem viharai ezt a falut sem kímélték. A legnagyobb pusztítás a török uralom alatt történt. A földesurak a munkák elvégzéséhez országhatáron kívülről pótolták az embereket. A német telepesek 1718-1770 között érkeztek a faluba. Ma a lakosság 60 %át az egykori betelepülők utódai alkotják. Az elődök borvidékekről származtak, és itt is folytatták a szőlőtermesztés, a borkultúra hagyományát. Ma különös értékkel bír a hajdan épített pincefalu, melynek összterülete 113 ezer négyzetméter. Györköny a Tolnai borvidék része, a Tolnai Borút egyik állomása. A kacskaringós utcácskákban szorosan egymás mellett álló 310 présház együttesének különösen megnyerő hangulata van. A pincefalu örömmel várja az odalátogatókat. A szabadtéri színpad számos programnak ad helyet, és kellemes kikapcsolódást kínál a falu határában lévő horgásztó. Múltidéző látványosságot nyújt a tárgyi emlékeket bemutató pincemúzeum és a nádfedeles falumúzeum. Érdemes megnézni a több mint 200 éves evangélikus templomot is, melynek orgonáját egy kistormási asztalosmester készítette. A település szülötte Györkönyi (Arnhold) Károly ügyvéd, író és Tolnai Lajos író. Györkönybe nemcsak az augusztusi falunapon, nemzetiségi napon, és nemcsak a novemberi búcsúkor, hanem az év minden napján érdemes ellátogatni. E rendezvény kapcsán is megerősítést nyert, hogy a paksi borhölgyek a borkultúra ügyét komolyan kezelik, és nagy hangsúlyt fektetnek a borvidék múltjának, emlékeinek őrzésére. -Lovásziné Anna- Szép magyar térkép 2004 A Szép magyar térkép pályázatot immár tizedszer rendezte meg az Országos Széchényi Könyvtár és a Lázár Deák Térképészeti Alapítvány. A turisták által használt és forgatott térképek kategóriájában is születtek szép eredmények. Idegenforgalmi térképek kategóriában második díjat nyert a Tájoló ‘98 Térképészeti Iroda Bt. által készített Dél-Mezőföld turistatérképe (1:40 000). Erről a területről ilyen nagy méretarányú térkép még alig készült a nagyközönség számára. A katonai topográfiai térképek hagyományait a készítő jól ötvözi a turisztikai információkkal, melyeket a térkép láthatóan részletesen, naprakészen ábrázol. A térkép tartalmazza a Dunaföldvár-Paks-Németkér-Dél-Mezőföld gyalogos turistaútvonalat, melyet az ASE természetjáró tagjai jelöltek ki és festettek fel. A térkép a szakosztálynál, illetve a Tourinform irodában vásárolható meg. -Wollner Pál- ATOMERŐMŰ Kiadja a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Felelős kiadó: Kovács József vezérigazgató Paksi Atomerofilű Rt- Nyomdai előállítás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd, 2005. június Felelős vezető: Katona Szilvia ügyvezető • Szerződésszám: 4500021612 Főszerkesztő: Beregnyei Miklós * * * Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná. A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, F Hadnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Szerkesztőség címe: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031, Telefon: 75/507-431, Telefax: 1/355-7280, Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztők: Kertai Edit, Dombi Viktória • Korrektor: Patyi Orsolya ATOMERŐMŰ 2005. június Futsal Kupa 2005 Szeptember elején a Villamos Napok keretén belül, Pakson kerül megrendezésre - második alkalommal - az európai atomerőművek futsal csapatai közötti meghívásos labdarúgótorna. Ennek kapcsán és erre való ráhangolásként szándékozunk egy sorozatban ismertetni magát a sportágat, az előkészületeket, végül bemutatni az erőművünket képviselő játékosokat. Fogadják jó szívvel a következőket! A kispályás labdarúgás hazánkban a 60-as években indult a nagypályáról visszavonult öregfiúkat és az amatőröket nagy számban bekapcsoló szakszervezeti örömfoci ötvözeteként. Hamar népszerű lett, bár többnyire nem lépte át a városi szerveződés határait. Mivel néhány kupától eltekintve a csapatok sem feljutni egy magasabb minőségbe, sem a nemzetközi színtérre kijutni nem tudtak, így az ilyen jellegű kispályás foci a tömegsport kategóriájába szorult. Változást jelentett a FIFA és az UEFA állásfoglalása, amely felismerte a játék világszerte növekvő népszerűségét. Egységes szabályokat vezetett be, elindította az Európa- és világbajnokságokat. Megszületett a FUTSAL - a futball és a sala, vagyis terem szavak összetételéből -, a 4+1-es teremlabdarúgás. A négy-négy elleni játék a nagypályás labdarúgás egyik alapformája, így hamar befogadták a nemzeti szövetségek. Magyarország is időben eszmélt, és a játékosok kiválasztása főleg a nagypályás, válogatott szintű játékosokból történt. Az első, kísérletinek számító világkupát 1986-ban - amelyet Szepesi György segítségével sikerült Budapestre hozni - meg is nyerték. Ez tulajdonképpen a sportág bemutatkozása volt a FIFA szervezésében a nemzetközi színtéren. De ez a társaság csak erre az egy alkalomra állt össze, utána évekig nem történt semmi. A sportág egyre inkább fejlődött, mi azonban egy helyben álltunk, hiszen a mi válogatottunkat csak nagypályások alkották, akik csupán egy-egy alkalomra álltak össze. Világosan megmutatkozott, hogy sok gyakorlással és csak speciálisan teremben játszókkal érhetünk el eredményt, ugyanis a profikat nem engedik el akármikor. Sürgősen lépni kellett. 1996-ban végre elindult az országos szintű bajnoki rendszer a FIFA által elismert szabályok szerint. Ma már ez kiválóan működik. Első és másodosztályban, őszi-tavaszi rendszerben versenyeznek egymással a csapatok. A téli időszakban foci nélkül maradt nézők hamar megismerték és megszerették ezt a játékot. Vidéki nagyvárosainkban már valóságos fellegvárak alakultak ki. Nemzetközi szabályok megváltoztatása következtében még dinamikusabbá és látványosabbá vált a játék. Ám ez azt is jelentette, hogy teljesen más típusú játékosokra és taktikai elemek használatára lett szükség. Egyszerre kellett fiatalítani, és újat tanítani. A legfőbb gond, hogy kevés csapatnál folyik hazánkban komoly szakmai munka, így még mindig a válogatottnak kell ebben is elöl járnia. Kevesen játsszák ezt a játékot országszerte, és sajnos a legtöbben párhuzamosan teszik mindezt a nagypályával. Válogatottunk számára a kiválasztás azonban mindössze ebből a pár száz labdarúgóból történhet. Nincsenek tehát kiszélesítve a játék alapjai. Ez jelentős hátrány számunkra még a környező országokhoz képest is. A csehek például 30.000, vagy a labdarúgó múlttal nemigen büszkélkedhető finneknek is 8.000 igazolt teremlabdarúgóból lehet válogatniuk. Szinte hihetetlen, de Japánban közel 5 millióan űzik ezt a játékot. Nem csoda tehát, hogy mára már szóba került a sportág olimpiai versenyszámmá nyilvánítása. A torinói téli olimpián talán már be is mutatkozhat. Azok az amatőr játékosok, akik most képviselik országunkat, kiváló sportemberi hozzáállásuknak és magyaros kreativitásuknak köszönhetően hazánkat az európai ranglistán a 8-12. hely között tarják. A csak néhány éves FUTSAL CUP 2005 PAKS sportág nincs lemaradva a világ és az európai élmezőnytől. A bajnokság színvonala szemmel láthatóan növekszik, és a média is felfedezte a játékot. Külföldi helyzetkép Kétség sem férhet hozzá, hogy a teremlabdarúgás hazája a dél-amerikai kontinensen van. Ma már a teremlabdarúgás óriási léptékkel fejlődik, hiszen több mint 25 millióan játsszák szerte a világon. Ez persze köszönhető annak is, hogy a futsalt irányító nemzetközi szervezetek egy viszonylag már meglévő infrastruktúrára helyezkedtek rá. Vannak olyan jelentős labdarúgó múlttal rendelkező országok, akik ugyanolyan komolyan veszik, mint a nagypályát, hiszen már-már nemzeti kincsük a foci, bármely formáját játsszák is. Ronaldo például 14 éves koráig kispályázott, amikor is végleg elcsábította a profi világ, a nagypálya. Európában az élen - talán nem véletlenül - a spanyolok állnak. A világ- és Európa-bajnok Spanyolország első két bajnoki osztályában hivatásos játékosok, csapatok szerepelnek a nagypályás futballban kötelező ligarendszerben. Olyan nagy és híres egyesületek is tartanak fenn futsalcsapatot, mint a Real Madrid vagy a Barcelona. Válogatottjuk valamennyi meccsét közvetíti a közszolgálati televízió. Egyszóval olyan közeg veszi körül ott a labdarúgást - legyen az bármelyik vállfája is -, hogy azt nálunk még el sem tudjuk képzelni. Náluk 14 éves korig mindenki kispályázik, hiszen a gyermekek életkorának ez a pályaméret felel meg leginkább. Általános labdarúgóképzés folyik. Itt szerzik meg a technikai és taktikai alapokat, amelyeket ezután a nagyobb térben tovább fejlesztenek. Itt azonban kettéválik az út. Lesznek, akik maradnak továbbra is a kispályán, és lesznek, akik a nagypályás karrier irányába lépnek. Végül egy, az élet bizonyította tényről: a spanyol és a brazil kispályás foci között csak egy aprócska különbség van. A spanyolok annyi gólt rúgnak egy mérkőzésen, amennyit csak tudnak, a brazilok meg amennyit akarnak.Kókai Péter- Nemzetközi motorostalálkozó Györkönyben A Paksi Motorosok Baráti Köre 5. Motoros Találkozóját június 3-án és 4-én tartották a györkönyi horgásztónál. Több mint 300 motor gyűlt össze. Hét külföldi országból - a svédektől kezdve a görögökig - érkeztek résztvevők, és szinte mindegyik szomszédos országból jött motoros. A találkozón a régi veterán és a legmodernebb gépekkel vonultak fel, és különböző motoros lovagi tornán, lassúsági, ügyességi és motorszépségversenyen mutatták meg magukat. A rendezvényről bővebbet a következő számban közlünk. -LA Kalocsa Art 2005 Értékeink megőrzése és közkinccsé tétele - többek közt e két gondolat vezérelte a hagyományteremtő szándékkal 2004-ben életre hívott, éves rendszerességgel jelentkező művészeti tárlat ötletgazdáit. A kezdeményezés a legkevésbé sem a dicsekvést szolgálja, pedig a kiállított műveket elnézve a szervezők csakúgy, mint maguk az alkotók, nyugodtan járhatnának nagymellénnyel. Annál is inkább, mivel a tárlat - ha nem is ilyen formában és elnevezéssel, de - idestova hatéves múltra tekint vissza: a „Bemutatkozik...” sorozatot a Kalocsai Művészek és a Kék Madár Fesztivál keretében három esztendővel ezelőtt életre hívott „Képzőművészet a Kalocsai Sárközben” című kiállítás követte, ami 2004-ben a Kalocsa Arttal teljesedett ki. A május 8- ra időzített idei megnyitó tehát nem annyira a bemutatkozást szolgálta, sokkal inkább annak a gondolatnak a megerősítését, hogy gazdagok vagyunk, amit vétek lenne eltékozolni. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg bevezetőjében Kapitány István alpolgármester, majd Fekete Márta, a Magyar Művelődési Intézet képzőművészeti tanácsosa mutatott rá a gyűjteményes kiállítás jelentőségére. Asperján Istvánná igazgatónő arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárlat anyaga „már csak azért is ilyen izgalmas, érdekes, sokszínű és szerethető, mert a miénk.” A megnyitón a Liszt Ferenc Művészetoktatási Intézmény tanára, Felnagyné Geri Emese (zongora) és tanítványa, Tóth Viktor (hegedű) működött közre. A kiállítók: Argai Noémi, Balogh Györgyi, Bors János, Dánielné Rideg Márta, Deák Gábor, Dudás Magdolna, Farkas Ferenc, Farkas Tibor, Fekete Zsolt, Frank Nándor, Hartai Henrik, Hubert László, Kákonyi Ildikó, Kishegyiné Baráth Ildikó, Kiss Ernő, Kiss István, Köhler Péter, Lakatos Ervin, Megyes Istvánná, Bajor Magdolna, Novák Tibor, Porkoláb Károly, Porkoláb Magdolna, Sáfrán Ferenc, Szörényi Tamás, Umenhoffer Pál. A művelődési központ azt tervezi, hogy a kiállítási anyagot benevezi a Magyar Művelődési Intézet Művészeti Programok Főosztály által meghirdetett „Amatőr Artium” XIX. Országos Képző- és Iparművészeti Tárlatra.