Atrium, 2002 (8. évfolyam, 1-6. szám)

2002-08-01 / 4. szám

052 belsőépíté szet bézsre cserélte le. Itt összekeveredett benne a korrekt brit és a lágy, meleg olasz. Sokat tanult és dolgozott a 20. század végi Grand Tour. Aztán Pesten kapott munkát az ekkor már palladiánus angol. Kezdet­ben egy szalagablakos Petőfi Sándor utcai Bauhaus-épületben élte világát. A lakást bútorozatlanul kapta, és a főbérlő asszony által felajánlott két bútordarab után jobb­nak látta maga berendezni lakását. Nava és Citterio Magister szófáját szerezte be elsőnek. Majd néhány szép lámpa után nézett, így telt el három jól fizetett szorgalmas év a pesti belvárosban. Majd megbízá­sok itt-ott: egy kis indiai kitérő, majd egy romániai, melegvízért foly­tatott rövid küzdelem után vissza­térés Budapestre. De miért Budapest? Minden pestit furdal a kíváncsiság, hogy egy külföl­di, aki lakhatna Londonban, New Yorkban, Párizsban, miért épp itt él. Itt, ahol gyakran van, hogy semmi sem megy ahol egy másodperccel sem lehet bírni tovább idegekkel. Simon érvelése a következő: Budapest metropolisz ugyan, de nem hatalmas. Nincs akkora tömeg, hogy fellökjenek, ha az utcán megállsz egy csókra a kedveseddel. Ellenben a piac nyitott, pénz és kereslet is van az országban, de a fogyasztó meglehetősen nehezen tud minőséget vásárolni. Londonban vagy Milánóban lehetsz akármilyen jó, nagyon nehéz betörni a piacra. Azaz itt jó munkával, angol szabó­ként simán lehet 120 m2-es lakásod az Andrássy úton, míg a Park Avenue-n csak születési alapon. Mivel Simon megszerette Buda­pestet, úgy határozott, hogy nem hagyja, hogy a munkája döntsön az életéről, hanem saját maga kívánta kezébe venni az eseményeket. Úgy döntött, itt telepszik le, itt csinál boltot, vesz lakást és rendezi be úgy, hogy kényelmesen élhessen benne. A historizáló épület a századfordulón nagypolgári igények kielégítésére épült. Széles, reprezentatív lépcső­ház, emeletenként két lakás. A laká­sokat ugyan leválasztották az átkos­­ban, de szerencsére még így is egységesek maradtak. A három egybenyíló, utcára néző nagyszobát, a hallt, a szalont és a hálót egy folyosó követi végig az udvari oldalon. A folyosó vége a konyhába torkollik és miután elkanyarodik, a fürdőszobában ér véget. Az egymásból és a folyosóról egyaránt nyíló szobák a körbejárást biztosít­ják. Az angoltól ez teljesen idegen gondolkodás, azonban olaszos múlt­tal mégis érhető a vonzódás az efféle térszervezés iránt. Simon, miután megvásárolta a lakást, hónapokat töltött a felújítás­sal kapcsolatos elképzeléseinek csiszolásával. Ezután visszatért Olaszországba, hogy felkeresse egy barátját, és kikérje véleményét. Ez a barát Gavino Falchi volt, kiváló olasz építész, aki saját bútorkollek­ciójával a közelmúltban jelentkezett a piacon. A legfontosabb, amit tőle megtanult, az a struktúrához való igazodás. Tehát az Andrássy út ese­tében a vezérelv az lett, hogy amit csak lehet, vissza kell állítani az ere­deti állapotába, vagy annak hű másával kell pótolni. Az eredeti tervrajzok megszerzése után minden nyílászáró helyét, formáját, sőt az ajtó- és ablakkeretek profilját és üvegmintáját is rekonstruálta, újraépítette és legyártatta a hiányzó darabokat. Az előszobában egy Skóciából származó konzolasztal és két art deco szék kapott helyet . console table from Scotland and tuto art deco chairs find their places in the hall

Next