Audio-Vizuális Közlemények, 1982 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 4. szám
A fizika történetének bemutatása falitáblákon RADNAI GYULA A fizika tanításának régi, megoldatlan gondja a történelmi szemlélet hiánya, pedig a tananyag felépítése egészen a legújabb fizikatantervekig lényegében a fizika fejlődésének történelmi sorrendjét követte, és még az egyes nagy témakörök tárgyalásán belül is legtöbbször a felfedezések időbeli egymásutánja határozta meg a kisebb témakörök tanítási sorrendjét. A tanítás során mégsem alakult ki a tanulókban a fizikafejlődésének történeti szemlélete, mint ahogy a történelem tanítása során sem kapott kellő hangsúlyt a természettudományok történeti fejlődése. Mindezek objektív és szubjektív okaira csak megfelelő oktatástörténeti kutatások tudnának fényt deríteni. A probléma korántsem csak Magyarországon létezik: az Egyesült Államokban az ötvenes és hatvanas évek fordulójának nagy fizikaoktatási reformtervét (PSSC) megszületése után néhány évvel követte egy másik (Harvard Project), amely kimondottan történeti szemléletű, humán beállítottságú fizikaoktatási tervezet volt. Ott ez a szabadon választható fizika felvett óraszámának növekedését jelentette, különösen a lányok választották nagyobb arányban a fizikát, mint addig. (Számunkra, ahol a gimnazisták többsége lány, ez elég fontos információ.) Ugyanakkor Ausztráliában a Harvard Project adaptációjából kihagyták a történelmi utalások legnagyobb részét. A fizika történeti megközelítésének legtöbbször hangoztatott értéke az, hogy a tanár segítségével a diákok a fizikai fogalmak fejlődésének az emberiség által már végigjárt útját követhetik végig. A történeti út követésének ezzel összemérhető előnye az is, hogy a tudósokat, mint egy-egy jellegzetes történelmi korban élő embereket lehet bemutatni, s a tanár a tudósok életét is meghatározó társadalmi viszonyokat a tudomány fejlődésével való kölcsönhatásban vizsgálhatja. Nem tudom, hogy erre éppen a történelem vagy éppen a fizikaórán kerüljön-e sor, az lenne a legjobb, ha mindkettőn sor kerülhetne rá. A tudósok életének megismerésekor a diák nem csak a tudósok sikereit, hanem a kudarcaikat is megismerheti; így alakulhat ki reális és konkrét képe magáról a fejlődésről. A történeti út példája és tanulságai bátorítják a diákokat a tévedésekkel szembeni megértő magatartás kialakítására, a töretlen fejlődés hamis illúziójának feladására, egyéni kudarcaik jobb elviselésére, saját munkájuk reálisabb értékelésére is. Több fizikus hallgatónőt ismertem, akik Madame Curie élettörténetének elolvasása után határozták el, hogy fizikusok lesznek. Ha az a célunk, hogy a fizikát a tanulók az egész művelődéstörténet szerves részének tekintsék, meg kell találni a módját, hogy a tanárok tanítását, s a tanulók iskolai tanulási tevékenységét is ebben a szellemben befolyásoljuk. Ennek egyik — sokkal inkább ösztönző, érdeklődést keltő, semmint a történeti szemlélet rangját megillető, teljesértékű — megvalósítása lehet, ha az iskolában, a fizikai előadó falán egy olyan táblasorozat függ, amelyen a legfontosabb fizikai felfedezésekről és felfedezőikről szerezhet a tanár és a tanuló információkat. Azzal, hogy ezek a táblák állandóan szem előtt vannak, a tanítás a fizika történelmi atmoszférájában folyik, nem lehet nem odafigyelni rá.