Aurora - Hazai Almanach (1824)

Verseghy: A' Világ' korai

272 AZ ÉR­CZ ÉS VASKOR. E’ kettőt követé mord nemzetsége az éreznek, mellynek szíve szilaj ’s a’ harcznak durva baráttya volt ugyan , ámde gonoszt még is vad kénnyé nem ösmert. Majd azután is felemelte fejét a’ vaskori fajzat, mellyel özönképen földünkre kiomlani kezdett a’ sokféle gonosz. Magasabb hornyokba repűltek a’ nagy Igazsággal, valamint a’ tiszta Szemérem, úgy a’ szent Hűség ; helyeikre tolongva sietvén a’ lator Álnokság , az Erőszak, az éhes Esengés a’ zab kincsek utáni , a’ Csel, ’s a’ furcsa Csalárdság. Lepke vitorlákat szögezett a’ vízi szarándok a’ zuhogó szélnek , mellyel még szíve nem is volt­­ismeretes ; ’s a’ büszke hajó, melly hajdan az égnek fellegihez nyúló hegyekenn mint zöld fa virágzott, ritka merészséggel neki ment a’ tengeri habnak. A’ Mérő azutána több részre tagolta határral’ gondosan a’ földet, melly eddig, szinte azonkép, mint a’ friss levegő ’s a’ napnak fénnye , közös volt. ’S már nem csak gabonát vagy más eleségeket unszolt a’ gazdag földtől a’ szemtelen emberi nemzet.

Next