Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
ami az elsorvasztását jelenti. Kétségtelen az, hogy az államhatalom súlyos pénzügyi áldozatok nélkül nem birkózhatott volna meg azokkal a feladatokkal, amelyet a munkaadók és munkások megalkottak. Ha végigtekintünk szociális irányú törvényeinken, tisztán látjuk, hogy ami az érdekeltség intézkedésének jogkörébe jutott, az az intézmény fejlődött, amit e téren az államtól vártunk, az nem valósult meg. Lássunk csak néhány példát. Kereskedelmi és iparkamarák, ipartestületek, munkaadók és munkások gazdasági szervezetei mind életerős, fejlődésképes intézmények, ha mindjárt reformra is szorulnak, ellenben hiába kutatjuk az 1893-ban megalkotott iparfelügyelet fejlődését s hiába keressük az 1884. évi ipartörvény 116. §-ának végrehajtását. Felesleges fáradság volna kutatni, vájjon kiadta-e a «földmívelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter» azt a rendeletet, amely az «egészségtelen és a veszélyes iparágak lajstromát» tartalmazza s amely rendeletben meghatározandó lett volna a 16 éven aluli munkások alkalmaztatási feltétele. Nem történt ez még mai napig sem, holott a törvény életbeléptetése óta kerek 36 év telt el. Vagy nézzünk végig a munkásbiztosítás területén, ahol ugyancsak azt látjuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter, mint a törvény végrehajtó faktora, egyetlen új foglalkozási ágra sem terjesztette ki a baleset esetére való biztosítást 13 éven át, holott erre a törvény 3. §-a felhatalmazást adott, vagy történt-e valami intézkedés az irányban, hogy elégtétessék a törvény 129. §-ában foglalt oly értelmű rendelkezésnek, hogy a községek a betegség esetére való biztosítás helyi közvetítésébe bevonassanak s a községek helyi választmányai megválasztassanak. Sok félreértés lett volna elkerülhető ez intézkedés megvalósításával és sokkal közelebb jutottunk volna a társadalmi béke, de különösen a munkásbiztosítási béke eléréséhez. A munkásbiztosítás önkormányzatának megfosztásába nem nyugodhatnánk bele, de nem nyugszik bele az érdekeltség sem. A javaslatot nem politikai szempontból kell megalkotni, hanem gazdasági, közegészségügyi szempontból. Ha csak e szempont lebeg a törvényhozás előtt, akkor nem vész kárba az a pénz, amit munkásbiztosításra fordítunk, mert akkor nálunk is valóra válik Eduard Fusternak az a mondása, amelyet a német munkásbiztosításra alkalmazott s amely szerint «az a pénz, amelyet Németországban a munkásbiztosítási törvények végrehajtására kiadnak, ezer alakban visszatérül. Családi boldogsággá, egészséggé, emberi méltósággá alakul és hatalmas Németországot teremt, amely örökké fennmaradt. Dr. Kürtösi Imre: 28