Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
nem pedig abban, hogy a szerkesztőségekben hány százalék azákly.Egy nagy társadalmi osztály bevonása az újságolvasásba azonban nemcsak általános kulturális feladat, hanem elengedhetetlen föltétele a politikai nevelésre való előkészítésnek. És itt talán nem fölösleges annak megállapítása, hogy a külföldhöz viszonyítva, hol állunk politikai neveltség dolgában. A parlamentáris kormányforma nem egyéb, mint egy párt uralma egy bizottság, a minisztérium által. Az egész parlamentáris rendszer alapja tehát a párt és a rendszer szilárdsága, iránya, egyszóval egész minősége a politikai pártok szervezetének szilárdságától függ. Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban a szavazók nagy tömege a pártok szilárd kereteibe tartozik. E pártok nem csupán választáskor adnak életjelt magukról, hanem előtte és utána is élő, működő szervezetek. A szavazók egy része nem tartozik egy párthoz sem, hanem ez az a hullámzó elem, amelynek megnyeréséért folyik a pártok küzdelme a választási kampány ideje alatt. Nálunk ily szervezett pártok sohasem voltak és ma sincsenek a szociáldemokratapárt kivételével. Ha a választásnak vége, az a kapocs, amely a szavazót a párthoz kötötte, megszakad a legközelebbi választásig. Ezért tűnhettek el nálunk évtizedekig uralkodó és kormányzó pártok egy pillanat alatt, mert csupán papiroson és névleg éltek. A szociáldemokrata párt ellenben, bár mint egy nálunk örökre reménytelen kisebbségben, levő társadalmi osztálynak, az ipari munkásságnak szerve, nem ellensúlyozhatja a politikai szervezkedés általános hiányát, kétségkívül az egyetlen igazánélő pártszervezet. Alig lehet nálunk e pártszervezet hiányának következményeit túlbecsülni. Ez okozza politikai életünkben a stabilitás teljes hiányát. A pártkeretek volnának a forradalom természetes gátjai és épen ezek hiányoztak a legteljesebben. Olyan volt a helyzet nálunk, mint amikor egy folyónak nincs védgátja és a színvonal legcsekélyebb emelkedése is már árvizet okoz. Nem véletlenség az, hogy Angliában 231 éve nem volt forradalom, holott pl. Franciaországnak, a kontinensnek e politikailag legiskolázottabb nagyobb országának története, némi túlzással szólva, a forradalmak és államcsínyek egymásutánja. Ha arra gondolunk, hogy a politikai pártok szervezkedése, mint M. Ostrogorski ismert klasszikus művéből látható, még Angliában és Amerikában is csak aránylag újabban indult igazi fejlődésnek, akkor győződünk meg igazán arról, hogy e fejlődés lehetősége mily beláthatatlan nálunk. Ha ily célok vannak egy hathatós sajtópropaganda mögött, érdemes megvizsgálni, hogy megvannak-e nálunk jelenleg egy ily propaganda előfeltételei. Alkalmas időpont-e a mostani arra, hogy a földmívesek és iparosok felső rétege (mert persze teljes utópia volna az egész rétegre gondolni) megnyeressék az újságolvasásnak? A háború következményei, a lezajlott forradalmak és a még le nem csillapodott szenvedélyek az egész földmíves- és iparososztályt bizonyos fokig érintették és fölkeltették * La démocratie et I'organization des partis politiques. 1—2 k. Paris : Calmann-Lévy, 1903.