Autó, 1950. július-december (3. évfolyam 13-24. szám)
1950-12-01 / 23. szám
Tudósaink a szocializmus építéséért Dr. Schimanek Emil professzor a tudomány és gyakorlat együttműködéséről A 78 éves Kossuth-díjas Schimanek Emil professzor, aki közel félévszázadig tanította a gépszerkezettant a Műegyetemen, frissen, fiatalosan fogad dolgozószobájában. A gázturbinák nagyhírű szakértője, a Bánhidai Centrálé és a Mátravidéki Erőmű egyik építője 1944-ben, a nyilasuralom idején, nyugalomba vonult. — Felszabadulás után kezdtem újra dolgozni — mondja — és folytattam az energiagazdálkodás terén megkezdett kutatásaimat. Több javaslatot tettem a kormányzatnak már a 3 éves terv megindítása folyamán a terv sikeres végrehajtása érdekében. Két műszaki könyvet is írtam. Az első, mely mérnöki szakkönyv, 1948-ban jelent meg „A hőerőgépek üzemtana“ cílen, a második, mely néhány hónapja hagyta el a nyomdát, a ,,Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák" problémáját tárja fel szakmai továbbképzés céljából, azok számára, akik csupán gyakorlati tudással rendelkeznek. A további beszélgetés során megtudjuk, hogy Schimanek professzor, mint a közlekedési minisztérium autóügyi tanácsadója, javaslatot tett az Autókísérleti Állomás kibővítésére és a gépkocsivezetők oktatási kérdésének rendezésére. Beadványban fejtette ki a műegyetemi gyakorlati oktatás fejlesztésének lehetőségeit és tervezetet dolgozott ki a „Műszaki Akadémia“ létesítésére. Akadályok és nehézségek — a múltban — Örömmel látom, hogy elképzeléseimnek nagy része máris megvalósult — mondja derűs mosollyal —. Az biztos, hogy a Horthy-korszakban hiába írtam cikkeket, hiába tartottam beszédeket ezekről a kérdésekről, sem a gazdasági élet tőkés irányítói, a bankok, sem az állam nem adta meg a megfelelő anyagi támogatást a kísérleti intézetek műszereinek és nyersanyagainak beszerzéséhez. Most pedig minden anyagi és erkölcsi eszköz rendelkezésünkre áll, hogy a megfelelő kísérleteket elvégezzük és azok eredményeit a gyakorlatban, az iparban megvalósítsuk. Ezzel a tudattal minden eddiginél nagyobb lendülettel folyik a tudományos munka és jelentősebbek az eredmények is, mint azelőtt. Régen a bankok mindaddig nem voltak hajlandók realizálni a tudományos eredményeket, amíg saját hasznukat jóelőre biztosítva nem látták, most pedig a népi demokráciák a népi közösség érdekét tartják szem előtt, amikor a hasznosítható eredményeket gyakorlatba ültetik át. Serkentő példát mutat erre a Szovjetunió, ahol évtizedekre szóló terveket valósítanak meg a közösség érdekében, hatalmas beruházásokkal. — Nem akarok részletesen kitérni arra az óriási változásra — folytatja elgondolkozva — melyet a tudományos kutatás terén a szocialista társadalmi átalakulás hozott, bár félévszázados működésem alatt bőven volt alkalmam megfigyelni a tőke és a tudományos fejlődés közötti viszonyt. 1907-ben például, amikor a Műegyetem a Múzeumkörútról, új budai otthonába költözött, az éveken át tervezett és ígért laboratórium felszerelésére nem maradt egy garas sem, az e célra költségvetésbe vett 500.000 koronából. Mindent az építési túlkiadások emésztettek fel. A gyárak is elzárkóztak attól, hogy a külföldi példát követve, a gépészmérnökök gyakorlati képzéséhez szükséges gépeket és kísérleti eszközöket ingyen szállítsák. Amikor végre 1927-ben, az Országos Természettudományi Kongresszussal kapcsolatban, azzal a céllal, hogy a bevételezett tagdíjakból támogassuk a tudományos kuta-tómunkát, megalapítottuk a Széchenyi Tudományos Társaságot, ígéretet kaptam a kormánytól, hogy évenként ugyanolyan összeget utal ki a tudományos kutatás segítségére, mint amenynyit a társaság e célra ad. A kormány azonban nem váltotta be ígéretét. Egy-egy kutatásra így alig jutott 1.000 pengő, mert a nagynehezen megkapott alamizsnát sok kérelmező között kellett szétosztani. Ugyanakkor a drágább műszerek beszerzése évekre menő megterhelést jelentett a kutatóintézet számára. A magyar tudósok mindennek ellenére gyönyörű eredményekkel gazdagították a tudományt, a tudományos munka azonban megfelelő anyagi eszközök híján inkább elméleti síkon folyt. Gyakorlati kutatások csupán a gyárak laboratóriumaiban voltak lehetségesek, de az ott elért eredmények titokban maradtak, nehogy a konkurrencia" is felhasználhassa azokat. — Jellemző az akkori állapotokra, hogy amikor a Bankok Egyesületéhez fordultam azzal a kéréssel, hogy támogassák a Széchenyi Társaságot, — idézi régi emlékeit Schimanek professzor — az Egyesület az öszszes magyar pénzintézetek képviseletében mindössze évi 2.000 pengővel lépett be tagnak, vagyis ennyivel ,,segítette" a tudományos kutatómunkát. A tudományos kutató- és oktatómunka elhanyagolása igen károsan befolyásolta a magyar automobilizmus kifejlődését, hiszen a tudomány és a gyakorlat együttműködése ezen a téren elkerülhetetlen. Amikor a kis gázmotor gyártásának kérdése volt napirenden, a tudomány és a gyakorlat együttműködését csupán két ember személyes barátsága alapozta meg. Bánki Donát professzor elméleti kutatásai alapján, Csonka János, a műegyetemi technológiai tanszék gépműhelyének vezetője, az általa gyártott kisteljesítményű Bánki-féle benzinmotorokkal bebizonyította, hogy pontos munkával kitűnően működő kismotorokat lehet készíteni, egyszerű felszerelésekkel is, így születtek meg a barátságos együttműködésből az első gázmotorok. Ennek a harmonikus együttműködésnek eredménye volt az egész világ automobilizmusára kiható Bánki—Csonka-féle benzinporlasztó (karburátor). Ezt a találmányt a Ganz-gyár akkori vezetői igen érdekesnek találták ugyan, de értékét nem tudták felbecsülni és ezért nem védték meg külföldi szabadalmakkal. Ez az oka annak, hogy a karburátor feltalálójának a német Maybach konstruktőr-mérnököt tartották, míg Bánkinak és Csonkának meg kellett elégednie azzal, hogy első, karburátorral felszerelt kis benzinmotorjukat, melynek gyártási dátumából kétségtelenül megállapítható elsőbbségük, a németek kiállították a „Deutsches Museumban“. Számos példát lehetne még felsorolni, melyek mind azt bizonyítják, hogy legtöbbször azért előzték meg külföldiek a magyar feltalálókat, mert kedvezőbb körülmények között végezhették munkájukat és több lehetőségük volt eredményeik gyakorlatba való átültetésére. Tudomány és szocializmus — ilyen múltbeli tapasztalatok után — mondja a profeszszor, aki már 1926 körül feltalálta azt az új típusú porlasztót, mellyel jelentős üzemanyagmegtakarítást lehetett elérni, amely megszüntette a benzinporlasztó bedugulását s növelte a motor teljesítményét, de amelynek tömeggyártását a nagyobb tőkével rendelkező kapitalista vállalatok megakadályozták és aki most, mint a Hőtechnikai Intézet szakértője vizsgálja felül a jelentősebb újítási javaslatokat és továbbfejleszti a gázturbinák tökéletesítésének elméletét — már kezdetben nagy örömmel üdvözöltem a népi kormányzatnak azt az elhatározását, hogy elsősorban a gyakorlattal kapcsolatos tudományos munkát támogatja. Örömmel látom, hogy azóta milyen nagyot fejlődött a műszaki kutatómunka és a műszaki oktatás. A Műegyetemeken a külső gyakorlatból vett külső szakértőknek az oktatásba való bevonásával, a közép -és alsóoktatásban pedig a tudományos színvonal emelésével tökéletesítették a műszaki oktatást. A sofőrképzés reformja pedig elméletileg és gyakorlatilag jól képzett vezetőket ad az országnak, akik a forgalomban lévő gépjárművekben rejlő nemzeti vagyon megőrzésével sokmilliót takarítanak meg népgazdaságunknak. A tudományos kutatások műhelyeinek kifejlesztése a kutatásokat nemcsak az ott végzett munkák eredményeivel támogatja, hanem azzal is, hogy neveli a jövő tudományos kutatóit, akik számára a kísérleti program megállapítása biztosítja a tudomány és a gyakorlat szoros együttműködését. Ez pedig a tudománynak a szocialista építéssel való szétbonthatatlan kapcsolatát erősíti.• A realista, gyakorlati tudós tapasztalatai alapján — mondja végül Schimanek professzor — önkéntelenül és természetszerűen közel kerül a szocializmus alapelvéhez. Hiszen a Szovjetunió csodálatos technikai fejlődése is azt bizonyítja, hogy a tudományok fejlődésének lehetősége a szocialista társadalomban korlátlan. És látjuk, felszabadulásunk óta milyen hatalmasat fejlődött — szovjet mintára — a magyar technika, a magyar tudomány és a tudósok megbecsülése országunkban. Fényes bizonyítéka ennek az Akadémia ünnepi hete és azok a magas színvonalú, az 5 éves terv célkitűzéseit elősegítő előadások, melyek ott, nap mint nap elhangzanak. Soha ilyen gyors és eredményes tudományos fellendülés Magyarországon még nem volt, de hogy tovább dolgozhassunk, ahhoz békére van szükségünk. Az építés és a haladás érdekében óriási jelentősége van annak a hatalmas békemozgalomnak, mely a Szovjetunió és a Nagy Sztálin vezetésével, mint a Varsói Békekongresszuson is láttuk, mozgósítja a béke százmilliós erőit, a rombolás, a háború erői ellen — fejezte be érdekes nyilatkozatát a tudós professzor. Farkas Lujza Autóvillamossági tanfolyam kezdődik a Villamosipari iskolán (Bp., Vil., Kabók Lajos u. 15.) A tanfolyam részletes elméleti és gyakorlati ismertetést nyújt a gépjárművek minden villamosberendezéséről (relé, dinamó, gyújtás, akkumulátor, stb.) Az előadások és bemutatások az esti órákban vannak. Felvilágosítást az iskola igazgatósága ad naponta d. u. 4-1 6 óra között. Jelentkezési határidő: december 8. IGAZGATÓSÁG 9