Autó-Motor, 1957. február-június (10. évfolyam 1-10. szám)
1957-02-01 / 1. szám
AZ ÜGYVITEL ÉSSZERŰSÍTÉSÉRE vonatkozó rendelet szellemében átalakult az autóközlekedés Irányításának szervezete is. Az Autóközlekedési Fő Igazgatóság létszáma több mint 60%-kal csökkent. A megmaradt szervezet sok hatáskört átadott az igazgatóságoknak, amelyeknek önállósága így lényegesen megnövekedett. A Főigazgatóság ilyen néven megszűnt és mint a KPM VI. Autóközlekedési Főosztálya ezentúl ismét a Minisztérium Dob u. 75. alatti székházában folytatja elvi Irányító működését. Az ésszerűsítés ugyanakkor lehetővé tette, hogy egy régen „titokban” dolgozó szerv tényleges keretet kapjon. Az eddig különböző Autójavító Vállalatok létszámába „bújtatott” anyagellátó, normaügyi, jogügyi, beruházási stb. csoportokból megalakult az Autójavító Ipari Igazgatóság, amely február 1-től VI., Lenin körút 96. sz. alatt kezdte meg munkáját. (Telefonja: 124-290.) * A MOGÜRT közlése szerint az utóbbi hetekben kb. 350 személy- és teherautó érkezett hazánkba a baráti országokból. A teherautók főként az NDK gyártmányai: 1 és 2 tonnás kis IFA-típusok, a személyautók pedig Pobjedák, Wartburgok és néhány Warszawa. Száz mentőautót is lekötöttek már az NDK- ban, ebből 25 IFA-Framet már meg is kapott az Országos Mentőegyesület. (A Mentőegyesület a külföldi segélyakcióik során kapott 5 Volkswagen, 2 Dodge és Opel mentőautót is.) A Mogürt egyébként a legkülönbözőbb országokban folytat tárgyalásokat az ország autóellátásának — főleg személyautó ellátásának — érdekében. Közben megindult a gépjárműexport is! Rendkívüli érdeklődés mutatkozik a magyar gépjárművek iránt keleten és nyugaton egyaránt — sokkal nagyobb, mint amit gyáraink várható termelése előreláthatóan kielégíthet. * SZENET!... SZENETI . .. SZENET! ... kiált ezekben a hetekben az ország népe a bányák munkásai felé. És ha bármi akadályozná a bányászok munkáját, az ország dolgozni, élni akaró népe kész elhárítani minden akadályt. Készen állnak erre a gépkocsivezetők is. Igaz, a bányászautóbuszok üzemét nem egy helyen — például Petőfibányán — gumihiány gátolta, volt ahol átmenetileg kevésnek bizonyult az üzemanyag, előfordult az is, hogy a hirtelen jött kívánságokat valahol nem tudták kielégíteni. Akadt bizony hóakadály is. Zavarta a forgalmat a kijárási tilalom, a közbiztonság hiánya. De illetékes helyen azt közlik: az október előtti bányászjáratok 85—90%-ban — a körülményekhez mérten — mindig készen álltak az emberek szállításra. A bányászjáratokat sokszor a „polgári” járatok forgalmon kívül helyezésének árán is igyekeztek működtetni. A Budapesti Akig szerint pl. a dorogi tröszt nem kérhetett annyi kocsit, amenynyit azonnal ne bocsátottak volna rendelkezésükre. A gépkocsivezetők veszélyek között, nem egyszer életük kockáztatásával ültek a volánhoz, hogy munkahelyükre vigyék a bányászokat. De, sajnos, gyakran hiába álltak ott a buszok, feltankolva, indulásra készen nem vették igénybe. Sőt az is megtörtént, hogy amikor elindult, bántalmazták a sofőrt, mint például Mogyorósbányán Vig Jánost, a GN — 880-as kocsi vezetőjét. A gépkocsivezetők többsége mégis állta a sarat. És most, amikor a felszínre hozott szénmennyiség naponta túlhaladja már az 50 000 tonnát, elmondhatjuk, hogy a gépkocsivezetők is mindent elkövettek ennek érdekében. • A TEHERAUTÓÁLLOMÁNYBAN sajnálatos változások történtek. Sok kocsi megsérült, vagy teljesen kiégett, sok eltűnt (nem egy, sajnos, a vezetőjével együtt. . .) A megrongálódott kocsikat gyakran „kirabolták", leszereltek minden elmozdítható alkatrészt, a gumikat leszedték, sokszor levágták. És ami teherautó épségben maradt, elképzelhető annak műszaki állapota, amikor oly sokáig szünetelt a tervszerű karbantartási Mégis: egyedül a Budapesti Alig területén mintegy 1300 Tefu-kocsi áll reggelenként munkába , amihez hozzá kell számítani a célfuvarozási vállalatok autóinak százait. És ezek az autók hajnaltól záróráig szállítottak és szállítanak. Árut és embert. (Mert ki nem látott ezekben a hetekben teherautót, amely karfelemelésre megállt, hogy felvegyen ismeretlen utasokat — villamos helyett?) Volt, persze hogy volt, sőt van is gépkocsivezető, aki ma is szállít „feketén". Árut is, embert is. Lelke rajta. De nem erről ismerszik meg a volán munkása, hanem arról, hogy szeretet és tisztelet veszi körül. Olyan tisztelet, mint talán még soha. * A FŐVÁROSI AUTÓBUSZÜZEM különös jelentőséget kapott ezekben a hetekben. S a FAO minden rendű és rangú dolgozói vállalták is az ezzel járó felelősséget és terheket. A gépkocsipark megmaradt: a sofőrök minden kockázatot vállalva megmentették és védték a vállalat vagyonát, mint sajátjukat. (Ehhez hozzájárultak „idegen” gépkocsivezetők is, akik jelezték az elhagyottan talált autóbuszokat, sőt sokan mindjárt haza is hozták azokat.) A kék buszok a tűzharcok közepette mentőszolgálatot vállaltak és egészségügyi dolgozók, valamint élelmiszerek szállítását segítették. Az élet megindításához is talán elsőnek követtek el mindent. Ez volt az első Intézmény Budapesten, amelynek dolgozói egyes vonalakon önként esti/a 8-8 óráig is vállaltak szolgálatot! Hogy a vezetés milyen nehéz volt, az elképzelhető: gyéren világított, vagy éppen teljesen világítás nélküli Utazás a használt személyautó vásárlása körül Mi ebben a régen rendezésre szoruló kérdésben a való helyzet? Erre adott választ az Autóker autó főosztályának vezetője, Lendér Jenő. — Mi magunk is érezzük, hogy ezt a már régóta égető kérdést rendezni kellene. Ki is dolgoztunk egy rendelettervezetet, amelyet még júliusban elküldtünk az összes érdekelt fórumokhoz, de úgy látszik, a bürokrácia tengerében ez is elsüllyedt. Sajnos, az a baj, hogy nincsen olyan vezető személyiség, aki felismerné, vagy még inkább pártfogolná a gépkocsikérdés fontosságát és megoldását. — Ma, amikor az autó közszükségleti cikk számba megy, másképpen kell vizsgálni a helyzetet. Az ország személygépkocsi igényeit 5000 használt, de jó — lehetőleg 2—3 típusú — kocsival ki lehetne elégíteni. Az ország mintegy százmillió dollárnyi segélyt kap, amelyből nem egészen négymilliót tenne ki ez a tétel. És bizonyosra vehető, hogy a nyugati államok szívesen adnának a segély keretében használt kocsikat, annál is inkább, mert ebben a cikkben kereslet hiányában telített a piacuk. Ez az 5000 személyautó nemcsak mennyiségileg, hanem főleg minőségileg javítaná fel járműiparunkat. Úgy halljuk, hogy konzerv- és táblaüvegdömping van nálunk, ezzel szemben súlyos, vagy talán úgy is mondhatnék katasztrofális a helyzet az autófronton. Mintegy 600 orvosnak van autója és hogy ez a szám valóban csekély nem kell bizonyítani. Nem egy beteg élete forog kockán, mert kevés vidéki orvos rendelkezik megfelelő járművel. Ugyanakkor számtalan színész és művész új kocsihoz kerülhetett. Annak eldöntése, hogy kinek fontosabb a jármű, nem tartozik szorosan ránk, de mégis úgy véljük, hogy az elosztásnak ez a módja erősen magán viseli a protekció jellegét. Fold a közelmúltban történt, hogy több neves fővárosi művész új Wartburgra cserélte át régebbi kocsiját. A segélyprogrammal kapcsolatos gondolat, így elmondva, mindaddig nem néz gyümölcsöt, amíg az illetékesek, a Minisztertanács és a Vöröskereszt nem teszi magáévá elképzelésünket és azt meg nem valósítja. A Vöröskereszt által behozott autókat orvosok kapnák, akik régi kocsijukat leadnák, amit az Autóker kiárusítana. Addig is hogy oldható meg ez a gordiusi csomó. Illetve, hogy gazdálkodjunk addig, amíg ily csekély a gépkocsiállományunk? Erre ad választ az imént említett rendelettervezet, amely hat paragrafusban állapítja meg az új és a használt személygépkocsik magánforgalmát. Ennek első paragrafusa kimondja hogy: „Személygépkocsi üzembentartására jogosult, aki foglalkozását főhatósági, tanácsi, vagy munkaadói bizonyítvánnyal igazolja". Az Indokolás szerint „A foglalkozás, vagy a szabadpályán betöltött munkakör igazolása szükséges, mert csak így gátolható meg a foglalkozás nélküli üzérkedők teljes kizárása a személygépkocsik adás-vételéből." A rendelettervezet a továbbiakban megállapítja, hogy a gépkocsi szabadon, vagy az Autóker útján hozható forgalomba, majd elsorolja, hogy milyen esetekben képezheti az autó a szabad forgalom tárgyát. Ezek között szerepel a külföldről ajándékozott vagy vásárolt jármű — és így tovább. Nem javasolható a személyautó-kereskedelmi forgalom teljes felszabadítása, mert az ország gépjárműállománya olyan csekély, hogy a legminimálisabb szükségletet sem képes kielégíteni. A javaslat szerint a kötött forgalom a személyautók egy részére megmaradna, míg egy kis hányadát a szabad forgalom kapná. A rendelet lehetővé teszi az Autókernél vásárolt gépjárművek szabad értékesítését az üzembehelyezéstől számított 2 év után. Erre azért van szükség, hogy az Autókernél forgalmi áron megvásárolt autóval ne üzérkedhessen az engedélyes. A szabad forgalomban a személyautók forgalmi ára majd 20— 30 ezer forint között mozog, de nem lesz ritkaság az 50 ezer forintos használt autó sem. Az az engedélyes, aki szabad piacon értékesíti gépkocsiját, újabb vásárlási engedélyt már nem kap, tehát ő is csak a szabad piacon vásárolhat már magas áru gépkocsit. Tudott dolog, hogy az Autókernél eladásra kerülő kocsik ára — állapotuktól függően — 6—10 ezer forint között mozog. — A továbbiak során is csak engedély alapján lehetne kiutalni azokat a gépjárműveket, amelyeket állami szervek, szövetkezetek adnak le az Autókerhez. A fentiek ellenére a kötött forgalom enyhítése indokolt, mert így gyakorlatilag mindenki vásárolhat gépkocsit, megszűnik a kiváltságos helyzet. Az Autókernél akadály nélkül vásárolhat gépkocsit az az üzembentartási engedéllyel rendelkező személy, aki az Autókernél vásárolt kocsiját 1 éven belül felajánlja az Autókernek, továbbá azok, akiknek egyéni kérelmük alapján a KPM által kinevezett, gépjárműveket elosztó bizottság megadja az engedélyt. Eszerint vásárlási engedélyt kell kérnie annak, aki új autót akar venni, aki cserekocsi leadása nélkül kíván használtat vásárolni. Röviden ez lenne a rendelettervezet vázlata. Pillanatnyilag gépkocsi hiányában a magánosok vásárlási engedélyét nem adja ki a bizottság, annál is inkább, mert október 23 előtt kiadott mintegy 100 engedélyre nincs fedezet. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a disszidáltak gépkocsijaival, nem tudok határozott választ adni, mert egyelőre nem alakult még ki a jogszokás. Elképzelésem szerint az igazolt hozzátartozó, mint örökös megtarthatja azt, és ez esetben megkaphatná az üzembentartási engedélyt. A másik lehetőség az lenne, ha a hozzátartozó átadná az Autókernek, illetve az Autókeren keresztül eladhatná azt egy jogosult személynek.. Eddig a nyilatkozat. Az AM is azon a véleményen van, hogy a személyautó vásárlását vagy. így, vagy úgy, de mielőbb rendezni kell.