Autó-Motor, 1963. január-június (16. évfolyam 1-12. szám)

1963-01-06 / 1. szám

1963 Köszöntjük az Autó-Motor olvasóit! A közlekedésrendészeti szervek nevében az új esztendő küszöbén szeretettel köszöntjük az Autó-Motor minden kedves olvasóját, autósokat, motorosokat, közle­kedési dolgozókat és magángépjárművezetőket. Baráti üdvözletünket azzal a bizakodással tolmácsoljuk a gépjárművezetők egyre szélesedő táborának, hogy az 1963-as évben közös munkánk eredményeként gyorsabb és biztonságosabb lesz a közúti közlekedés, mint az el­múlt esztendőben. Ezt a nagy és fontos célt szolgálja az új év első napján hatályba lépő új Közúti Közlekedési Szabályzat is, amelyet — úgy véljük — mér valamennyi gépjárművezető gondosan tanulmányozott, és aszerint fog élni, helyesebben közlekedni 1963-ban. A szabályok ala­pos megismerése és fegyelmezett megtartása szilárd alapot nyújt a rendőri szervek és gépjárművezetők baráti együttműködésére a balesetmentes közlekedés megvaló­sítása érdekében. Nem akarunk ünneprontók lenni, de el kell itt mon­danunk, hogy még az elmúlt évben számos olyan gép­­járművezető akadt, aki helytelen magatartásával egy­általán nem szolgálta baráti kapcsolataink elmélyülését. Nem öröm számunkra arról beszélni, hogy még mindig sokan vannak, akik súlyosan vétenek a közlekedési fe­gyelem ellen, de még kevésbé örülünk annak, hogy bár­melyik közlekedési dolgozóval vagy magángépjárműveze­tővel szemben felelősségrevonást kell alkalmaznunk. Nem jószántunkból tesszük ezt, rákényszerítenek bennün­ket azok a fegyelmezetlen gépjárművezetők, akik elfe­ledkeznek arról, hogy a szabályokat nem az ő bosszan­tásukra, hanem életük és testi épségük megóvása érde­kében alkotják. Az elmúlt év baleseti statisztikája nagyon jól példázza, hogy a könnyelműség, felelőtlenség milyen súlyos ve­szélyeket jelent a közúti közlekedés résztvevői számára. Elszomorító tény, hogy az elmúlt évben a balesetek és ezen belül a halálos, illetőleg súlyos sérüléssel járó bal­esetek száma jelentősen növekedett. Csaknem minden 30-ik percben történt közutainkon baleset, 2—3 óránként egy súlyos és 10—14 óránként egy halálos kimenetelű. Vannak, akik közömbös belenyugvással úgy tekintik ezeket a szomorú tényeket, hogy a gépjárműpark növe­kedéséből, a forgalom sűrűsödéséből elkerülhetetlenül következik a balesetek számának emelkedése. Nagyon helytelen szemlélet ez, és egyáltalán nem igaz. Ha az okokat, a balesetek előidézőinek megoszlását nézzük, ki­derül, hogy a balesetek bekövetkezésénél a közlekedési szabályok súlyos megsértése, a meggondolatlan, figyel­metlen emberi magatartás az előzmény. És a balesetek zöme nem a sűrű forgalomban, hanem ott történik, ahol a járművezetőt semmi sem akadályozza az esztelen szá­guldásban. 1962-ben a közúti közlekedési balesetek több mint 75%-a (!) a gépjárművezetők hibájából következett be, többségében gyorshajtás, szabálytalan előzés és kanya­rodás, elsőbbségi jog meg nem adása, ittas és, gondat­lan vezetés következtében. A gépjárművezetők hibájából történt balesetek közel 70%-ában a felsorolt okok ját­szottak közre és nem az embertől független külső körül­mények. Nem igaz tehát az az állítás, hogy gépjármű­veink számának örvendetes növekedéséből törvényere­jűen ered a balesetek számának emelkedése. Mindebből az következik, hogy a közlekedési szabályok megsértőivel szemben a legkeményebb szigort kell alkal­maznunk. A szigor alkalmazása nem öncélú, a szabály­­sértő saját érdekében, a közlekedés minden résztvevő­jének érdekében erre szükség van, sok millió ember éle­tének, testi épségének védelme kötelezően írja elő szá­munkra. Ezért bízunk abban, hogy a gépjárművezetők több­sége, akik tiszteletben tartják a közlekedési szabályokat, segítik a mi munkánkat, és közös erőfeszítéssel harco­lunk a balesetmentes közlekedésért. Az utóbbi években egyre erőteljesebben bontakozik ki a társadalmi összefogás a közúti balesetek megelőzésére. A példák egész sorát lehetne felsorolni arra, hogy köz­lekedési dolgozók és magángépjárművezetők egyaránt részben személyes példamutatással, másrészt szabálysértő társaik figyelmeztetésével hogyan segítik közlekedésren­dészeti szerveink munkáját. Több ezer gépjárművezető társadalmi munkában segíti ellenőrző szerveink munká­ját, és végez nagyon hasznos nevelő, felvilágosító tevé­kenységet Az­ 1963-as év egyik legfontosabb feladata, hogy min­den gépjárművezetővel megértessük, hogy az új KRESZ által adott könnyítések, amelyek a forgalom gyorsítását szolgálják, fokozott gondosságra és óvatosságra kötelez­nek. Éljenek ezekkel a könnyítésekkel, használják ki azo­kat, de ne éljenek vissza velük. Mi a közlekedésrendészeti szervek nevében ígéretet te­szünk, hogy a legteljesebb mértékben segítséget nyúj­tunk a zavartalan közlekedés biztosításához. Senkit in­dokolatlanul zaklatni, közlekedésében akadályozni nem fogunk. Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy a gépjárművezetők és rendőrök között jó kapcso­lat, gyümölcsöző együttműködés alakuljon ki. Bízunk abban, hogy ennek a gépjárművezetők részéről sem lesz akadálya. A kölcsönös bizalom jegyében kívánunk minden gép­járművezetőnek sikerekben gazdag, balesetmentes bol­dog új esztendőt. BELÜGYMINISZTÉRIUM KÖZLEKEDÉSRENDÉSZETI OSZTÁLY­a új év feladatai végrehajtásá­nak kezdetén érdemes vissza­tekinteni az elmúlt évre, hogy mit végeztünk el, mit­ kell bepótolnunk és milyen következtetéseket vonha­tunk le, hogy az elkövetett hibák ne ismétlődjenek meg. A helyszűke csu­pán távirati stílusra ad lehetőséget, így csak néhány fontosabb kérdésre térhetek ki. Elsősorban arra, hogy a közlekedési dolgozók legtöbbje dere­kasan helytállt az elmúlt évben. A Vili. pártkongresszus tiszteletére in­dított munkaversenyben tett felaján­lások túlteljesítése is hozzájárult az 1962-ben elért szép termelési sike­rekhez. A Vil­. pártkongresszuson hozott határozat pontosan megszabja a szak­­szervezetek, így szakszervezetünk tennivalóit is. Munkánk középpontjá­ban eddig is a gazdaságos termelő­­munka segítése, a dolgozók érdekei­nek védelme és a törvényesség betar­tása állt. Jövő feladataink jelentő­sek, s ezek legnagyobb részét is a fenti tennivalók alkotják. Annak el­lenére, hogy gazdasági vezetőink ál­talában a helyes vezetési módszere­ket alkalmazzák, továbbra is követ­kezetesen harcolunk azért, hogy az ez alól kivételt képező vállalataink­nál kellő körültekintéssel teremtsék meg a munka elvégzéséhez szükséges feltételeket, megszüntessék a tör­vénytelen túlóráztatásokat, a gép­járművezetők túlfoglalkoztatását és a dolgozókkal szemben alkalmazott, meg nem engedett , sok esetben törvénytelen intézkedéseket. Egyes gazdasági vezetők intézkedéseik meg­tételekor csak a minden áron való tervteljesítést tartják szem előtt, nem veszik figyelembe a dolgozók véleményét, javaslatát, s elfeledkez­nek arról, hogy a tervek a dolgozók érdekeit is szolgálják, hogy a terve­ket a dolgozók valósítják meg. 4

Next