Autó-Motor, 1970. január-június (23. évfolyam 1-12. szám)
1970-05-06 / 9. szám
Hogy mennyire van közönsége az autósportnak, azt ékesen bizonyította a világ eddigi legnagyobb rallye-ja népes mezőnyének fogadása Budapest határában. Április 19-én indult el Londonból a különlegesen előkészített 98 autó, hogy a kontinensen 7200 kilométert átszáguldva, április 25-én, Lisszabonnál behajózzanak és május 8-án Rio de Janeiróban partra szálljanak. És onnan kezdődik majd az igazi haddelhadd ... Embert és járművet nyűvő újabb 14 000 kilométeren kell megküzdeni az útnak nevezett csapásokkal, 4500 méteres, légritka magasságokkal, ingoványokkal, híd nélküli folyókkal. Különösen élessé válik majd ez a gigászi küzdelem május közepe felé, mert csak az a 35 kocsi kerülhet a „döntőbe”, amelyik elsőként éri el május 21-én Buenaventura városát, ahol is a „Verdi” nevét viselő hajó szállítja át Panamába ezt a 35 esélyest. A még „keréken maradtakat” az udvarias rendezőség repülőgépen szállítja Mexikóba, ahol május 26-án találkozhatnak a versenyt befejező keserves 3360 kilométert legyűrő versenytársaikkal. Hogy ki lesz a győztes, azt még a panamai utolsó szakasz rajtjánál sem lehet megállapítani. Egy bizonyos, aki a Labdarúgó VB kezdetére elsőként ér Mexico Citybe, méltán megérdemli a versenyt életre hívó angol napilap, a Daily Mirror 10 000 fontos díját. Az április 20-i, előre hajló késő délutánon ezrek és ezrek lepték el az M1-es út elejét, a budaörsi Áforbenzinkútnál, ahol a nagy sporteseményhez méltóan fogadta a „World Cup Rallye” részszervezője, a Magyar Autóklub a 30 órája versenyben levő mezőnyt. Az időjárás egyre romlott, de a sportszerető nézők serege egyre nőtt, mit sem törődve a széllel, esővel. Az Áfor több nyelven beszélő kútkezelői éppen olyan szorgalmasan és udvariasan látták el a kocsikat üzemanyaggal, mint a pincérlányok uzsonnával, Colával, feketével, gyümölccsel a versenyzőket. Az ellátás hibátlan volt. A mintegy másfélórás kényszervárakozás jó alkalmat adott az ismerkedésre, nézelődésre. Az 1968-as London—Sydney verseny győztese, Andrew Cowan, aki most egy 2,5 literes Triumph-fal szeretné megismételni régi sikerét, szívesen vetette papírra üdvözletét az AM olvasóinak. A nagyágyúk népszerűségével vetekedett a végtelenül szerény kenti herceg, aki volt ezrede, a Királyi Huszárok csapatának tagjaként érkezett egy Austin Maxival. A lengyelek világhírű versenyzője, Sobieslaw Zasada borúlátóan nyilatkozott, miközben fehér Ford Escortjának lámpáit tisztogatta. Az öt darab 412-es Moszkvics kocsiból álló szovjet csapat kapitánya, a 41 éves Viktor Saveljev, a Moszkvics autógyár konstruktőr-mérnöke bizakodó volt. — Gondolom, az egész csapat ott lesz Mexikóban — mondta —, bár ez a verseny nehezebbnek ígérkezik, mint a London—Sydney Rallye. (Amelyből, minttudjuk, győztesen került ki Viktor csapata, de erről nem akart beszélni.) Elmondta még, hogy négyszer nyerte el a szovjet bajnokságot, míg váltótársa, a 35 éves Mihail Lifsic, gyáruk próbamestere, kétszeres bajnok. Az egyik Porsche tetőmálhái között egy palack oxigén hevert, de nem a tömlők, hanem a legénység számára, hogy a hófödte Andok légritka csúcsain jusson bővebben az éltető levegőből. Szomorú sorsa lesz ott a vászontetős VW-Buggy angol utasainak, ha ugyan eljutnak addig. Akadt néhány női csapat is, így többek között az angol „Nők Lapja” egy 1800-as Morrison indította „legénységét”. A franciák híres rallye-ja, Trautmann egy halk DS-Citroennel próbálkozott, míg neje — partnernőjével —, a férjéhez hűen, egy másik csendes Citroennel vállalkozott erre a gigászi vetélkedőre. A rallye-csillagok közül a finn Aaltonen és Makinen az angol Daily Express napilap Ford Escortjain vették célba a konkurrens újság 10 000 fontját; honfitársuk, Mikkola, ugyancsak egy Escorttal a Daily Telegraph lapot képviselte, míg a legeredményesebb angol versenyzőnő, Rosemary Smith egy Austin Maxit kapott a nagy példányszámú Evening Standardtól. A legtöbb kocsi, szám szerint 60 darab, Anglia színeiben indult, a franciákat 8, a Szovjetuniót és Argentínát 5—5 kocsi képviseli, a gyártmányok között az angliai Ford vezet, a japán kocsikból 1—1 Toyota és Datsun indult. Este fél nyolckor, szemerkélő esőben indult tovább az első kocsi, a lelkes sportlövők sorfala között. R. Gy. ÚTBAN MEXIKÓ FELÉ... Andrew Cowan, a London- Sydney verseny győztese le is írta mindazt, amit élőszóban mondott el. Nyilatkozata Itt olvasható Nagyon örültem, hogy írhattam cikket az Autó- Motor olvasóinak a London—Sydney maratoni versenyről, és remélem, ugyanezt megtehetem a London-Mexico City World Cup Rallye befejezte után is. A legjobbakat kívánom valamennyi olvasónak. Viszontlátásra ismét Magyarországon. ANDREW COWAN