Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
Napi 550 SHODN Nem tudom, más miként van vele, de én kissé úgy érzem magam az autógyárak csarnokaiban, mint a hívő a katedrálisban. A munka harsogása adja az orgonakíséretet, így néztem körül a Skoda-kocsik szülőhelyén. A 15 méter hosszú automaták sora fúrja-faragja, alakítja okosan a hengerfejeket; fúrócsokrok hatolnak sivítva a forgácsot köpködő anyagba. Egy-egy munkaciklus után meglódul a sor, és újabb művelet következik. A másik teremben a mellsőtengely elemeit készítik elő — szalagszerűen, és a sor ellenkező oldalán már kezd alakot ölteni a futómű. A szalag végén álló munkás még két mozdulattal, mintha pontot tenne a mondat végére, befejezi a munkafolyamatot, felakasztva a kész futóművet a feje fölött érkező szállítószalag két hosszú horgára. És mindig akkor érkeznek ezek az emberi kézhez hasonló karok, amikor a munkás leteszi kesztyűs kezéből a szerszámot. Így megy ez a motorszereldében is. A lassan kúszó szalag két oldalán harcra készen állnak a munkások, akik zsonglőri ügyességgel dugják helyükre az éppen soron következő alkatrészeket, és különleges szerszámokkal rögzítik azokat, illetve ellenőrzik a pontosságot. A motorszereldében nagybetűvel írják a PONTOSSÁGot. A kész motort tíz percig 3000-es fordulaton forgatja az elektromos próbapad. Innen átkerül a Schenk-gyártmányú, kiegyensúlyozást ellenőrző optikai gépbe. De ezzel még nincsen vége a motorvallatásnak. Másutt a már önerejéből élő motoron bábáskodnak, a gyújtást, porlasztást állítják, ellenőrzik. És a mennyezet alatt kúszó, színes rácsokkal védett szállítóláncok viszik, hozzák a lengő motorblokkokat. Úgy tűnik, minden mozdulatot egy valahol megbúvó, láthatatlan karmester irányít. Lenyűgöző látvány. Több száz méter az a csarnok, ahol az S-100 és S-1lo karosszériái látják meg a napvilágot. Mindenfelől szikrazáport szórnak az elektromos ponthegesztőgépek. Ahogy haladunk a szalaggal, szemünk láttára növekszik, formálódik az ismert kocsiszekrény. Az ember alig hisz a szemének. A sor végén leereszkedik a magasból két óriási kampó, Góliátnak lehetett ilyen karja, és magasba emeli a lemezvázat, hogy elvigye a zsírtalanítóba, ahol különböző vegyfürdőkben megmártja — akár anya a csecsemőjét —, majd végül felruházza, amikor megbuktatja a festékes tóban. Aztán áthintáztatják az elektromos szárítókemencébe. Én már csak az „esküvőn” láttam viszont. Hogy mi az esküvő? Az a munkafázis, amikor a kerekes-bakra készített motorblokk a hátsó futóművel, illetve a magasból leereszkedő, teljesen kész kocsiszekrény egy másik bakon levő mellső futóművel egyesül. E „nász” után akkor válik e sok munka igazi autóvá, amikor a magas Hangtalanul suhannak a magasban a különböző színű karosszériák, készülnek az „esküvőre” így látja a madár a Skoda új gyárrészlegét A vezérlőasztal felett villogó fények „súgják” a szalagparancsnoknak a tennivalókat