Autó-Motor, 1986. január-június (39. évfolyam 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Abban a helyzetben vagyunk, hogy a gépjárművezetők képzésének és vizsgáztatásának 1969-ben — lassan két évtizede — meghirdetett hazai reformja előkészítésében, gyakorlati megvalósításában részt vállalhattunk. Ez a helyzeti előnyünk ugyanakkor azzal az önként vállalt kötelezettséggel is járt, hogy a közérdeklődést élénken foglalkoztató témákról szinte naprakészen rendszeresen tájékoztattuk olvasóinkat. Így mindenek előtt — pontosabban az időrendhez igazodva — arról tudósítottunk, hogy égető szükség volt — a maga idejében is a szóban forgó reform bevezetésére. Olyan időpontban került rá sor, amikor a felfokozott minőségi és a mennyiségi követelményeknek egyaránt meg kellett felelnie. Az új autók volánjaihoz jól képzett vezetők kellettek. Egymást érték akkor a tanfolyamok, és olykor még így is huzamos ideig tartó tömeges „sorbanállással” kellett számolniuk a jelentkezőknek. S a mind sürgetőbb igényeket a képző szerveknek ki kellett elégíteniük .. . A gyakorlat ma azt igazolja, hogy az oktatás és a vizsgáztatás rendszerének reformja — a színvonalasabb gépjárművezető-képzés lehetőségének előteremtésével — a feladatot jól megoldotta. Nem kétséges azonban az sem, hogy minden eredménye és sikere ellenére, céljait, módszertanát nem tekinthetjük örökérvényűnek. A folyamat ugyanis nem állhat meg. Mert minden sikeresen megoldott feladat nemcsak elismerést arat, hanem a jövő távlatait illetően további helytállásra, fáradhatatlan munkára is kötelez. Okkal felmerülhet ezek után a kérdés: vajon mi is a feltétele annak, hogy valaki hazánkban ma autós mesteroktató lehessen, vagyis emelt szintű gépjárművezetői szakoktatói képesítést szerezzen? És egyáltalán: milyen új tantárgyakkal ismerkedhet meg az ilyen szakmódszertani képzés során, hogyan zajlik majd le a minősítő vizsgája. A teljesség igénye nélkül — tehát csupán vázlatosan — válaszolunk most ezekre a kérdésekre. A 320 órás tanfolyamra (a jelenlegi szakoktatók 90, illetve 105 órás kiegészítő levelező szakára) érettségizett, büntetlen előéletű, legalább B-kategóriájú, illetve gépjárművezetői murvakor betöltésére alkalmas, érvényes vezetői engedéllyel rendelkezők, s legalább a 22. életévüket betöltött pályázók jelentkezhetnek. Képesítő vizsgát az a jelölt tehet, aki a szakoktatói tanfolyamot elvégezte, illetve az előírt tárgyakból beszámolt, szakdolgozatát beadta. A vizsga célja annak megállapítása, hogy a jelölt alkalmas-e a gépjárművezető-képzés választott szakterületén színvonalas oktatói tevékenység kifejtésére. A szakdolgozat (kb. 10 gépelt oldal) egy-egy témakör átfogó, ugyanakkor a gyakorlatban hasznosítható elemzését feltételezi. íme, csupán néhány cím, a szakdolgozatok — szaktól függően — választható témái közül: A tanítás-tanulás folyamatának elemzése, értékelése; Az oktató személyiségjegyeinek a tanítás-tanulás folyamatára gyakorolt hatása; A közlekedési előrelátás fejlesztése; A járművek kivilágítása és érmék tanítása; A gépjármű feletti uralom ... stb. A vizsga tárgyai: A „Közlekedési ismeretek” tárgykörben az úgynevezett 100 pontos tesztlapon legalább 90 pontot kell elérni (ez a belépő!), majd: Pedagógiai andragógiai ismeretek; Emberi tényezők; Közlekedési ismeretek és tanításának módszertana; Műszaki ismeretek és tanításának módszertana; Járművezetési ismeretek és tanításának módszertana; A szakdolgozat megvédése a vizsgabizottság kérdései alapján. Gyakorlati képesítő vizsgára csak az bocsátható, aki a járművezetési ismeretek és tanításának módszertanából sikeresen levizsgázott. A gyakorlati szakoktató-jelöltek ugyanakkor gyakorlati vizsgát is tesznek. A vizsga részei: önálló vezetés, kapcsolatteremtés, rutin és forgalmi feladatok tanítása összesen mintegy 30 percben. A vizsgabiztosok kiválasztása és tanfolyamtól független „emelt szintű” minősítő vizsgája az itt csupán vázlatosan érintett szempontoknál is értelemszerűen magasabb követelményeket támaszt, így például azzal is, hogy vizsgabiztosnak csak az nevezhető ki, aki 26. életévét már betöltötte, továbbá vizsgabiztosi megbízólevéllel vagy vizsgabiztosi igazolvánnyal, A, B, C járműkategóriára érvényes vezetői engedéllyel, elméleti és gyakorlati szakoktatói bizonyítvánnyal és legalább 2 éves főállásos, vagy megbízásos szakoktatói gyakorlattal rendelkezik. Régen volt, amikor Nicolas Cugnot francia mérnökkari tiszt gőzjárműve (és egyben az idén éppen száz éves jubileumát ünneplő mai autó talán legrégibb őse) 4 km-es tempóval a Versailles-i utca kövein 1770-ben begördült a technika történelmébe. Azóta napról napra újabb és újabb autókonstrukciók lépnek a porondra. A sokat idézett hármas összetevő: az út, a gépjármű és az ember kölcsönhatása is mind mélyrehatóbbá és bonyolultabbá válik. Az idők folyamán pedig olyan sok ismeret halmozódott fel már ebben a témakörben, hogy joggal vetődik fel az autóvezető-jelöltben : vajon ebből a roppant gazdag ismerethalmazból mit kell kiragadni, mit feltétlenül megtanulnia ahhoz, hogy a vizsgája sikerüljön, és ezt kö-