Autó-Motor, 1987. január-június (40. évfolyam 1-12. szám)
1987-06-15 / 12. szám
Tankcsapda *. (Folytatás) Az Áforhoz hasonlóan a Shell-kutak hálózata is országos. Ezeket saját tankautókkal szolgálja ki üzemeltetőjük, az Interag. Az egyenként 28 ezer literes Mercedes tartálykocsik Százhalombattán vehetik át az üzemanyagot, onnan viszik a 38 kút mindegyikéhez. Dél körül érkeztem az Interag óbudai központjába, Viszkocsis Vilmos vezérigazgató-helyetteshez. Együtt sétáltunk át az épület melletti tankautó-telepre. Épp a kirajzás előtti időt csíptem el, így a kocsikat együtt láthattam. Szépek és bizalomgerjesztőek, nem vitás. — Gyorsan, pontosan, megbízhatóan kell szállítanunk, ezért a saját kocsipark — magyarázza Viszkocsil Vilmos. — Százhalombattán hőmérséklet, súly, liter szerint vesszük át az üzemanyagot, ugyanazt, amit bárki más. Töltés után a kocsit leplombálják, s az áruról szállítólevelet állítanak ki. A töltőállomásokon meghatározott rend szerint adják, illetve veszik át az üzemanyagot és speciális adalékkal együtt a föld alatti tartályokba töltik. — Ezek szerint mégiscsak van valami Shell-sajátosság? — Van bizony. Egyrészt az adalékok, ezeket külföldről hozzuk, — hogy melyik üzemanyaghoz melyikből mennyi kell, előírás szabályozza. Másrészt sajátos és minden országban egyforma. Shell-normáknak megfelelő az üzemanyagtöltő állomások arculata, az eladási technológia — azaz a kiszolgálás és az üzemanyag kezelése. A Shell szakemberei mindenütt megfordulnak és betartásukat szigorúan ellenőrzik. — Beszéljünk még a szállításról — keveredhet-e az üzemanyag a tartálykocsikban, mondjuk az előző szállítmány maradékával ? — Minimálisan. A tartálykocsikban négy, egymástól elkülöníthető rekesz van. Hacsak lehet, ezekben mindig ugyanazt a fajta üzemanyagot szállítják. A leengedés után 20—25 liter marad öszszesen a csövekben — ez gyakorlatilag semmi a 28 ezer literhez képest. Egyébként a minőségre nemcsak a londoni központ ügyel, hanem természetesen mi is — csak az övékénél jóval gyakoribb ellenőrzésekkel. Minden héten mérik például, hogy a tartályok alján mennyi a víz, amit búvárcsővel szoktak leszivatni. S ha már a víznél tartunk, tisztázzunk valamit. Ne gondolja senki, hogy a kutaknál — bárki is legyen az üzemeltetőjük — szándékosan vizezik a benzint. Köztudott ugyanis, hogy a kettő elválik egymástól, a víz alul marad a tartály fenekén, a benzinnel nem keveredik. Akkor történhet baj, ha valahol nem ellenőrzik kellő gyakorisággal a tartályokat, s azokban — például a meghibásodott tömítés vagy kondenzvíz miatt, — megnőtt a vízmenynyiség. — Elképzelhető-e, hogy a töltőállomáson egy tartályban más üzemanyag van, mint amit a hozzá tartozó kútoszlopon feltüntetnek? — Nem. Ami a kútoszlopra van írva, az van a tartályban is. Feltöltéskor egyszerűen nem lehet összecserélni a tartályokat. És mindegyiktől egyetlen cső vezet egyetlen kútoszlophoz. — Azért volt már visszaélés ... — Ahhoz nagy „összjáték” kellett, illetve kellene. A kútoszlopokon három plomba van: a tmk, a töltőállomás és az Országos Mérésügyi Hivatal pecsétje. A számlálókhoz ezek megsértése nélkül lehetetlen hozzányúlni. A bundához először is az kellene, hogy a három „pecsétes ember” összejátsszon, ráadásul nem hagyható ki az üzemanyag-szállító sem. A csalás igen nagy kockázattal jár, egyszerűen nem éri meg. Ehhez már igazi bűnszövetkezetben kellene dolgozni. — Jól kereső ember hírében állnak a benzinkutasok. — A töltőállomásokon soha sincs hiány munkaerőben, több a jelentkező, mint a hely. Rendesen dolgozva is megtalálhatja a számítását mindenki. Az állomásokon átlagban 8—10 millió liter üzemanyagot adnak el évente, ehhez éjjel—nappal talpon kell lenni. Munkatársaink tudják, hogy aki szolgálat közben vét, például iszik, csal vagy alszik, az elveszti az állását. Munkaviszonyuk egyébként szerződéses, évente hosszabbítjuk, de csak azokét, akik az elvárásoknak megfelelően dolgoznak. Mint az Áfornál és a Shellnél, a Fővárosi Garázsipari Vállalat által üzemeltetett kutaknál is szigorúak az előírások. (Csak azért nem részletezem ezeket, mert ismétlés lenne.) Annak ellenére, hogy az ő töltőállomásuk jóvoltából volt szerencsém különleges , vizes és nem egészen tiszta — benzinhez jutni, ők voltak az egyetlenek, akik ezt elhitték. Vagyis beismerték: sajnos, a rendszabályok és a következetes ellenőrzések dacára is történhetnek hibák. Nemcsak műszaki okból, de mulasztás miatt is. Csató Sándor kereskedelmi osztályvezető és Atalai József garázs-üzemvezető a dátumból ítélve a következő magyarázatot tartja valószínűnek a töltőállomásoknál vásárolt és igencsak kifogásolható üzemanyag eredetére: — Leltár előtti műszak volt, amikor a kút készleteit — az előírt szigorú készletezési normák miatt — le kellett üríteni. Ez önmagában semmiféle hátrányt nem jelent. A mulasztás ott lehetett, hogy túlságosan lefogyasztották a tartályt, a fenékkészlet közelébe értek és a szivattyú vizet is felkapott. Hogy valami nincs rendben, a kútoszlop ablakán látni kellett volna — a víz miatt bizonyára habos volt a benzin. * Szépek a szabályok, a szigorúak méginkább. De mindössze annyit érnek, amenynyit betartanak belőlük. Ha az üzemanyag kezelése megfelel az előírásoknak — amelyek mellesleg nem véletlenül születtek —, ha jobban állapítják meg a készletezési normákat, igazán könynyen elkerülhetők a kis hibák is. Amelyek bár kicsik, ettől még okozhatnak nagy bajt, vagy bosszúságot Persze, a vásárló is jobban figyelhetne a saját érdekében. Például az üzemanyag színére, amiből az oktánszámra lehet következtetni. A számlálóra sem árt rápillantani : induljon mindig nulláról. S ha valami baj mégiscsak történik, minél előbb reklamáljon a vevő. Ezt akár a kútnál, akár az üzemeltető vállalat vevőszolgálatánál megteheti. Ami a beérkező panaszokat illeti, azok inkább csak a keverék üzemanyaggal — a kétütemű motorokkal — kapcsolatosak. Az egyéb — például víz miatti — észre A Shell nem bízza másra a szállítást — saját tankautóival látja el 38 üzemanyagtöltő állomását 12