Az Én Ujságom, 1898. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
AZ EN ÚJSÁGOM 429 27. szám. a lakosság a saját biztossága érdekében vonuljon a Tiszamenti tiszta magyar vidékekre. Tomory Pongrácz összegyűjtötte a lakosságot és eléjük terjesztette a kérdést : — Mit csináljunk ? A svábok és magyarok összenéztek. — Hát az úr mit csinál ? — kérdezték viszont. — Én a házamat el nem hagyom. Cselédeimmel bevonulok és védem életre-halálra. Nem engedem, hogy szülőházam rommá váljék, hogy őseim képeit szétszaggassák, családi ereklyéimet elhurczolják, s szobáimat az ellenség sáros lábbal bepiszkolja. .. De tartóztatni nem tartóztatok senkit.. . — Mindegy, mi is maradunk, — kiáltott egyértelműleg a nép. — Az nem ilyen könynyű, fiaim. Az öregeket, gyerekeket és asszonyokat el kell vinni.. . Csak annyi asszony maradjon itt, amennyi kell, hogy főzzön a védő csapatnak. — Tessék csak parancsolni, mi engedelmeskedünk, — szólt a biró, s a nép helyeslőleg zúgott reá. — Jól van, fiam, Isten velünk van és segíteni fog bennünket, ne féljetek! Tömöri tehát intézkedett. Kétszáz férfit választott ki a falu lakosságából, leginkább persze legényembereket és olyan embereket, akiknek nem volt gyerekük. Három nappal azelőtt egy magyar szabad csapattól három szekér fegyvert és lőszert kapott, ezt kiosztotta köztük. A falu többi lakossága lovastól, marhástól elvonult Szeged vidékére. A falu házait elzárták, a védők a kastélyba vonultak, minden kapufélét jól eltorlaszoltak, a kert fáit kivágták, hogy arra is láthassák az ellenséget. Egy hónapra ellátták magukat élelemmel, s nyugodtan várták a ráczokat. Az őrtoronyból látta Tomory, hogy a menekülő lakók és vonuló csapatok lassan-lassan eltűnnek észak felé, míg délen egy nagy porfelhő közeledik. Valami lovas csapat. De nem tudta kivenni, hogy ellenség-e, vagy jó barát. Intett. A toronyőr trombitájába fújt, lent nagy mozgás támadt, a kapukat becsukták, mindenki helyére sietett. A faluhoz közel, a nagy porfelhőből kivált egy kisebb, s a falu elhagyott utczáján át sebesen közeledett. Csakhamar látták, hogy három lovas. Egyenesen a kastély felé tartott és a főkapu előtt megálltak. Tomory már ott állt a kapu mellé csinált fatoronyban. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniifiiiiniinHiin, inni n, mii, „m, m, imitm ■liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiin