Az Én Ujságom, 1905. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1905-07-02 / 27. szám
27. szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM PORCZELLÁN KISASSZONY. — FALUSI TÖRTÉNET. — irta:óaal Mózes. ELSŐ FEJEZET. Mit mondott Porczellán kisasszonynak Lidi ? Olyan fehér volt Porczellán kisaszszonynak az arcza, mint a finom fehér porczellán. A halántéka körül még finomabb kék erek húzódtak, mint a virágok levelein azok az erek, melyek behálózzák. Keskeny is volt ez az arcz, alig egy csepp. Ha Lidi a két hatalmas czékla vörös tenyere közé fogta Porczellán kisaszszonynak az arczát, nem is lehetett abból semmit látni, csak a vékony, finom orrocskáját. Lidi gyakran fogta a tenyere közé s a homlokára akkora csókokat czuppantott, hogy csakúgy czuppant. Ilyenkor Porczellán kisasszony egy kicsit kényeskedett, s azt mondotta duzzogva : — Ő maga Lidi! Tudja, hogy édesanya nem szereti, ha idegenek csókolnak. — Haj, lelkecském, hát ugyan bizony idegen vagyok én? Hát a sok ingecskét ki mossa, ki vasalja? Hát az ágyat ki veti meg jó puhára? Hát az édes tej békáját ki főzi? Hát a sokféle drága orvosságot ki hozza a patikából ? Hát a... — Jaj, elég már!... — Hogy volna elég, mikor én már tizenötödik esztendeje szolgálok nálatok, mikor minden örömeteket és bajotokat... Teremtő Istenem!... Mert minden doktort seprűvel kergetnék ki innen s az orvosságos üvegeket a falhoz verném, mert ettől nem lesz a te arczod piros, te porczellán, te!... —Mindjárt sírok, Lidi, ha még tovább is... — Csak merj te sírni, mindjárt öszszepakolom a ruhámat, s többé nem látsz. .. így veszekedett a czéklavörös kezű Lidi Porczellán kisasszonynyal, s hogy haragját még jobban kimutassa, felkapta az ölébe s egymás után tízszer - húszszor is megcsókolta.