Az Est, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-07 / 209. szám

Budapest, 1918 * JiZOfíZÜCK­ +szé ------- Előfizetési árak: S£ry hónapra.. « »5.— Scorort«» Negyedévre —. « '£.*■«■ /rorOrso JFel'é­vre ... - ^ - rtf.— te or ortet £ géz 2 évre.. ■*. - $2— korona Megjelenik délután Egyes sz­ám ára 13 fifíl&v*« JMinden közlem&nsiinte után* n­ Jpirtása tilos Politikai napilap Felelős szerkesztő • Miklós jAnbor Szerkeszt­ő$égi Oil. ketiit&t, ÉráSéSd­efc&drt * l^tadóhioc&k­ilí V21.­ £ra*éber’körút JJÓ* Fiák-kiadLátni való: óla Veim­ot r­ö- -ra, ét XV., Vác VA­­t Viegí: F^ofitrriar'f'i 9» Nagy sírás, rimánkodás tölti meg a várost. Mindenünnen valami bankigaz­gatót, nagyvállalkozót, nagy­iparost, vagy a közgazdasági élet más nagyságát hallani, hogy ri. Fölháborodva mutogatják a nagy sebet, a­mit a kormány most ütött a magyar közgazda­­sági­­életen és­ könyörögnek, hogy mulassák el tőlük a keserű pohár­t. ■ v A kormány közben egész nyíltan lelepleződik, miért is hozta azt a rendeletet, hogy ma­gyar vállalat. ■ bank vagy gyár csak a kormány külön engedé­lyével emelheti alaptőkéjét. A kormányra az osztrákok paran­csoltak rá. Ma ugyanis meg­jelent egy osztrák kormányren­delet, a­mely a régi osztrák in­tézkedést az alaptőke fölemelé­sének korlátozásáról, a magyar rendelet értelmében egészíti ki.­­ Az a magyar rendelet tehát osztrák rendelet volt. A két or­szág gazdasági életét még ilyen, teljesen magánérdekbe vágó kérdésben is egységesítik, kö­zössé teszik, hogy Bécsből annál könnyebben lehessen kormá­nyozható. És még idejében meg­előzzék, hogy a háborús terme­lés különös viszonyai folytán, a monarchia gazdasági súlya Ma­gyarországba ne helyeződjék, Magyarországon a termelési al­kalmakat ki ne használhassák. , A kormány ványadi, gyáva­­engedékenysége eb­ben a tőke­emelési kérdésben szégyenletes". "A­mennyire fölháborítónak ta­láljuk azonban az ország kárát, oly kevéssé sajnáljuk a bank­­igazgatókat és más közgazda­sági­nagyokat, a­kik most rí­nak, rimánkodnak. Ezek a közgazdasági nagyok, a kik oly vitézül siránkoznak most, ezek voltak a gazdasági közösség fő támaszai. Sírnak. ..Mégis mindig ők voltak a test­őrei a gazdasági közösségnek. Mert a hatalom Bécsből osztó­dik és csak annak jutott a hata­lom árnyékából, a ki a közösség­­üdvösségét hazudta. És a máért mindig eladták a holnapot. *, Most a tőkefelemelési tilalom, a­mely az ország fejlődését akar.ha­ megakadályozni, a hu­suikká­ vág. De most is csak ezt a" pillanatnyi sérelmet igyekez­nek tvritítósikod­n­i, nem merik mond­ni, hogy a bajt gyökeré­ben kell gyógyítani , meg kell szüntetni a közösséget Ausztriá­­­val. Erzberger a béke kérdéséről „A­ nők és a vagyonosok szánjanak síkra a békéért“ Berlin, szeptember 6 (Az Est rendes tudósítóidnak távirata)­­ A Berliner Tageblatt tudósítója beszélgetett Erzberger képviselővel a békéről. Arra a kérdésre, kik a béke ellenségei, Erzberger ezt vá­laszolta : — Először a veszedelmes illú­ziók, másodszor a politikai gyá­vaság. Politikai illúziókat vég nél­kül találunk az ententenál, a­mely­nél sokan még mindig hiszik, hogy Németországot legyűrhetik, a­mi pedig valósággal gonosz ámítása önmaguknak és másoknak. Más­részt Németországban is sok an­­nexionista azon a nézeten van, hogy leteperhetjük az entente-hatalma­­kat, a­mi épp olyan veszedelmes ámítás. Általában az olyan­ béke, a­mely csupán katonai legyűrés ered­ménye, a másik hatalmi csoport számára csupán fegyverszünet vol­na, a­mely a világot két nagy rész­re szakítaná és a militari­zmust tenné minden nép urává. Csak a bi­rodalmi gyűlés rezoluciójának ke­retében jöhet létre az állandó vi­­lágbéke. A második akadály a politikai gyávaság, a­mely abban nyilvánul, hogy sokan a béke mellett való nyílt vallomástételben a hazafias érzés hiányát látják és ezért in­kább elhallgatják véleményüket. Erzberger azután úgy nyilatko­zott, hogy főleg a nőknek és a te­hetős osztálynak kellene zárt so­rokban a béke mellett síkra szál­­lani. Az előbbiek érthető aggoda­lomból, az utóbbiak attól való fé­lelmükben, hogy a háború hosz­­szabb tartama esetén a bolsevikizz­­más mégis tért nyerhetne és a tu­lajdon veszélyeztetve lehetne. Erzberger végül kijelentette, hogy az ő eszméje a népszövetség, a­mely öt erős oszlopon nyugodnék. A kö­­zéposzlopo­t­ és­ forgópontot a köte­lező döntőbíróság, a többi négy oszlopot pedig ezek alkotnák: a fegyverkezések korlátozása a vi­­lágforgalom szabadsága a nyitott ajtó elve a legtöbb kedvezménynek az egész vonalon való érvényesíté­sével és valamennyi nemzet egyen­jogúsításával, végül pedig a nem­zetek megegyezése Afrikának a kultúrába való bevonásáról. Erz­berger megállapítja, hogy ezek a követelések összhangban vannak ■Wilson, és az entente más vezető államférfiaknak nézeteivel. Ke. 735. évfolyam * 20.9. szám. Mz­ang&S­i­mpsk német terü­letés­eipm EstMäsüvetifemwepeSözmek Rotterdam, szeptember 5 (Az Est rendes tudósítói­nak távirata) A Times foglalkozik azokkal a jelentésekkel, melyek sze­rint a németek visszavonulásak­ál teljesen elpusztítják­ az elhagyott területeket. Itt az ideje, — írja,„az angol lap* — hogy világosan meg­mondjuk a németeknek, hogy a francia területek el­pusz­tításáért megfelelő és keserves elégtételt fognak követelni, mihelyt a szövetséges csapatok Német­ország területén lesznek. A Daily Mail hasonló szellemben K­. Y. D. Z. nagy stratégiai harctér a Sorsame mellett Stockholm, szeptember 5 (Az Est rendes tudósítóidnak távirata) A Dagens Nyheter haditudósít­áj­a jelenti az angol frontról: A régi Somme-csatatér harcaiban most jól ismert községek, városok, erdők nevei szerepelnek, sőt ugyan­azok a csapat­ok is, a­melyek már egy­szer ezen a területen harcoltak, így például a Delville-erdőt ugyanazok a walesi csapatok foglalták el, a­melyek 1916-ban elvesztették. Bapaume-ot 1910-ban újzélandiak foglalták el, most ausztráliaiak. A helyzet most ! mégis más. A régi kényeri-centa nary seregek harca volt, a­melyet azonban hosszas, rettenetes ágymlás­­előzött meg. A nehéz tüzérség hatalmas műkö­dése után száz meg százezer ember ugrott elő a lövészárkokb­ól és egy hadosztály mindössze legfeljebb egy kilométer frontra volt összezsúfolva. Akkor a frontális támadás volt az egyetlen lehetséges taktika. A mos­­tani harrcok es­el­ben csak a dandárok mérkőzései, kis egységek harcolnak függetlenül egymástól, megkerülé­sekkel, sz­amyt­amacusokkal keresve azt a pontot, a­hol az ellenség gyen­gébb. A frontális támadások igen ritkák. Egy divízió most jóval na­gyobb frontot foglal el, mint 1916-ban. A hadvezér energiája a döntő.­­ A Somme-csata területe most igazi stratégiai harctér. Nincs egy zöld foltja, nincsenek épületei, csak fekete fatörzsek maradványai, romhalmazok és még térképpel is nehéz eligazodni, hogy hol voltak az egyes falvak. Még az 1916-ban elpusztított tankok is ott hevernek­ az utón. Albert városa puszta romhalmaz. Bryk, Az on­or­ei Brezigan zunlas­z és az Korai felé Rotterdam, szeptember 5 (Az Est rendes tudósítóidnak távirata. A R­e­u­t­e­r - ü­g­y­n­ö­k­s­é­g je­lenti . A francia lovasság egy mért­­földre áll G­u­i­s­e­a­r­át­ó­l Az an­­­golok megszállották Maca­vrest. Y. D. (A Reuter-jelentés a tegnapi német kommünikében közölt visszavonulás után tulajdonképpen semmi újat sem mond, mert a németek­ már tegnap jelentették, hogy Boyetől keletre a Voyennes—Guiscard—Appilly-vonalra mentek vissza. Az új vonat mintegy 1­1 kilométerre északkeletre húzódik Ti­oy­óntól. — Moravres Cambraite( 101 kilométerre van nyugatra­) Mz csmg&Z&fc msEinsa FS.ait^~át(£Ei g&.G&O fogoly és ?£?0 ,£,gyzs négy­szer?» alatt —r, szeptemlxT 5 (Angol hivatalos jelentést Tegnap a Lystől északra ke­­ény harc folyt. Csapataink reggel meg­támadták a 63- as magaslatot Messinestől nyugatra, elfoglal­ták azt és 103 foglyot ejtettek. Délután megtámadtuk Pr­o e *■

Next