Az Est, 1919. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Szerda, 1919. január 1. Az ukránok nehéz ágyukkal lövik Lemberget Bécs, december 31 (As Est bécsi szerkesztőségétől) Ukrán csapatok négy oldalról bekerítették és azok­kal a nehéz ágyyukkal lövik Lemberget, a­melyeket a né­metek kénytelenek voltak Ukrajnában hátrahagyni. Az ágyúzás már elpusztította a lembergi vízvezetéket. Az ukrán csapatok száma a lengyelekével szemben olyan fölényes, hogy Lemberg nem tarthatja magát. Véres utcai harcok Possosi utcán­ ak szociáld­­eme­krata párt vette kezébe a város Ligazcnartssát Pozsony, december 31 .(Az Est tudósítójának telefonjelentése) A vasárnapról hétfőre virradó éjjelen és a tegnapi nap folyamán izgalmas események játszódtak le Pozsony utcáin. A rendőrség­ és a katonaság egy töredéke között va­lóságos ütközetek játszódtak le, a­melyeknek folyamán egy ember meghalt és tizen­heten megsebesültek. A katonák mindinkább sarokba­­szorították a rendőrséget, majd a Pé­ terre vonultak a városháza elé, körülzárták az épületet és le akarták fegyverezni a rendőrséget. Hosz­­szas tárgyalások után sikerült a katonákat elvonulásra bírni. Hát­fon délelőtt azonban szinte minden ok nélkül újabb zavargás tört ki. A csőcselék a zavart kihasználta ,­é­s kifosztotta a katonai raktára­kat, óriási mennyiségű lisztet és cukrot szabott el. A karhatalmi parancs­nokság csak nehezen tudta a ren­det helyreállítani. Az eseményekre­­való tekintettel a pozsonyi szociáldemokrata párt vette kezébe a város igaz­gatását. Az események lefolyását még nem lehetett pontosan megállapí­tani. A zavargásra valószínűleg az adott okot, hogy­­v­asárnap este egy rendőrőrjárat jelent meg a Vár­hegy egyik éjjeli mulatójában és a katonákat távozásra szólította fel. 11 miatt az Ozer-utcában civa­­kodás támadt a katonák és rend­őrök között. A rendőrök fegyverük­höz nyúltak és egy katonaruhás embert, Müller Sándort, agyonlőt­tek, több katonát pedig súlyosan megsebesítettek. Erre mintegy két­­háromszáz főnyi tömeg, katonák és civilek vegyesen, a rendőrök el­len fordultak. Segítségükre sietett Fechtl Ala­dár utászhadnagy is egy csapat katonával. Két rendőrörs­iratot is lefegy­­vereztek az utcán. Végül a­ városháza elé vonultak, körülvették az épületet és már ké­szen álltak, hogy kézigránátokkal és fegyverrel megtámadják. A rendőrség előkészült a védekezés­re. Fechtl hadnagy mintegy negy­ven emberrel kopogtatott a város­háza kapuján és be akart menni. Dr. Martin rendőralkapitány a vá­rosháza ablakából kezdett tárgya­l­­ni vele. Feditl követelte, hogy ad­ják ki azokat a rendőröket, a­kik az Özer-utcai őrjáratban részt vet­tek. Hosszas tanácskozás u­tán éj­jel fél három órakor abban álla­podtak meg, hogy hétfőn délelőtt intézik el az ügyet, mire a tömeg lassan kint eloszlott. Hétfőn délelőtt azonban a csőcse­lék megtámadta a katonai raktára­kat és fosztogatni kezdett. A wa­­romligeti katonai raktárakat és a közraktárakat teljesen kifosztották. A rablás és fosztogatás következ­tében ismét összeütközések támadtak a fosztogatók és a rendet fentarta­­ni akaró rendőrség és karhatalmi csapatok között. A vasárnapi és hétfői összeütközéseknek egy ha­lottja és tizenhét sebesült­je van. Jankó Zoltán kormánybiztos teg­nap állandóan tárgyalt a rendőr­séggel és a karhatalmi parancs­nokságokkal, valamint a pozsonyi szociáldemokrata párttal. E tár­gyalások eredménye az lett, hogy a szociáldemokrata párt vette át a város fölötti hatalmat és Wittich Pált, a szociáldemo­krata párt elnökét, bízta meg a város vezetésével népbiztosi mi­nőségben. Wittich népbiztos a maga és a munkástanács nevében kiáltványt tett közzé, a­melyben megígéri, hogy a város területén levő élelmi­szert nem engedi kivinni a város­ból, hanem a lakosság részére le­foglalja, fegyelemre h­ívja fel a munkásokat és a katonákat és a rend fentartására. A vérengzés ügyében vizsgálat is indult meg. A rendőrség azt mondja, hogy az Özer­ utcai járőr válságos helyzetben volt és azért használt fegyvert. Fedid­ utász­­hadnagy, az összeütközésben részt­­vett katonák vezetője, nyilatkoza­tában arra hivatkozik, hogy a ka­tonák kizárólag a rend fentartásá­­ra törekednek- Csupán akkor avat­koztak b­e, a­mikor hallották, hogy­­ a rendőrök a katonákra lőttek. Mivel nem lehetett megállapíta­­s­ni, hogy az eseményekért kit ter­hel a felelősség, egyelőre nem is tartóztattak le senkit. A rend már helyreállt Pozsonyban. 3. oldal A román szocialisták a gyulafehérvári határozat ellen Erdélyből önálló köztársaságot akarnak — rAz Est tudósítójától — A gyulafehérvári román kon­gresszus határozata a magyaror­szági román szocialisták között nagy elégedetlenséget keltett, mert a sz­ocialisták­ álláspontja nem a Romániához való csatlakozás volt, és ennek kimondása az ő előzetes beleegyezésük nélkül történt. Azok, a­kik a gyulafehérvári kongress­zuson a szocialistákat képvisel­ték, a párt megkérdezése nélkül cselekedtek. Ezért a budapesti ro­mán szocialista frakció a buda-, pesti erdélyi, bánáti és külföldi román szocialistákat ma délelőttre kongresszusra hívta össze, hogy ezen tiltakozzék a gyulafehérvári határozat ellen. A kongresszus a Gutenberg-pa­­lotában tartja ülését és azon az or­szág minden részéből megjelentek a szocialista pártok képviselői. Kö­rülbelül hetven-nyolcvan megbí­zott jelent meg. Brassóból, Kolozs­várról, Gyulafehérvárról, Déváról, Vajdahunyadról, Bánátból, szóval a megszállott terülétről is min­denünnen eljöttek a megbízottak. .. A kongresszus termébe csak iga­zolás után engedték be a hallgató­ságot, mert az a hír terjedt el, hogy a nagyszebeni román kormány em­berei meg akarják zavarni a­ kon­gresszus ülését. A gyűlésre eljött néhány kommunista román is, a­kik a megjelent képviselők és hall­gatóság között a Steagul Rosu­ ,cí­mű román kommunista lapot ter­jesztették. Az erdélyi köztársaság Az Est munkatársa a kongresz­­­szus ülésezése előtt beszélt a párt­vezetőség több tagjával, a­kiknek álláspontja a következő: A gyulafehérvári kongresszu­son hozott határozat nem a ro­mán munkásságnak az akaratát, hanem a szocialisták egy-két emberének önkényes állásfogla­lását jelenti. A román szocialis­ták, a­mint hogy ellene voltak annak, hogy a román nép kultú­ráját a magyar imperializmus nyomja el, úgy helytelenítik azt azt is, hogy az Erdélyben lévő ma­gyarok, szászok, székelyek romá­niai elnyomás alatt éljenek. Mi az Erdélyben és Bánátban lakó népek szabad önr­endelkezési jo­gát elismerjük és követeljük, hogy Erdély, valamint Bánát független köztársaság legyen, a ■melyben minden nemzet, tehát a magyar is, teljes autonómiát él­vezzen svájci minta szerint kan­tonokban egyesítve. Ez az önálló köztársaság később, ha Románia is köztársaság lesz, esetleg tagja, lehet a dunai konföderációnak, a­melyben Magyarország­ és a Balkán is résztvenne. Az ilyen dunai konföderáció tervét már a háború előtt kidolgozta Rácombi, a román szocialisták vezére és Migray elvtárs. A most kezdődő kongresszuson ilyen értelemben kívánunk határozatot hozni és tiltakozunk Finer­as és a gyula­fehérvári kongresszuson részt­­vett többi szocialista magatar­tása ellen. A kongresszus tárgyalása tíz órakor kezdődött meg­. Creculescu nyitotta meg az ülést. Elnökké Novak Trajánt (Temesvár), Gri­­gorie Gogut (Bécs) és Dobra­scat (Budapest), jegyzővé Strenger Demján Szávát (Arad) és Kard­­búst (Budapest) választották meg.­­ Kommunista románok Vreculescu megnyitójában a pro­letár diktatúrát követeli az egész világon, mire a megjelent kommu­nisták lelkesen tapsoltak. Gogu elnök felhívta a kongress­zust, hogy foglaljon állást a gyula­­fehér­vári határozattal szemben és vizsgálja meg, hogy ha hibák, vagy mulasztások történtek, ki követte el azokat. Karikás (Budapest) magyar nyel­ven a magyar és orosz kommunis­ták üdvözletét tolmácsolta., Együttes munkára szólította fel­­az összes proletárokat és beszédét így végezte : fogjunk fegyvert, mert csak fegy­veresen tudjuk megvalósítani a kom­munizmust. Kagan, Bacovici megbízottja, szin­tén a különböző országok kommu­nista pártjainak üdvözletét tolmá­csolta. Hoppe. (Bécsi javasolta, hogy a kongresszus üdvözlő táviratot küld­jön az orosz kommunistáknak és a német Spartacus-csoportnak. A román csapatok uralm­a Bresféb­an (Brassó) a romániai imperializmus ellen szólalt fe. A román hadsereg, a­mely állítólag azért vonult be, hogy felszabadítsa■ Erdélyi, elkobozta mindazokat a szabadságokat, a­melyeket a ma­gyar népköztársaság biztosított ne­kik. A­mióta román csapatok­­v van­nak Erdélyben, megszűnt a gyüle­kezési jog, megszűnt a sajtószabad­ság, nem engedik, hogy a román munkások megbeszéljék ügyeiket, nem engednek gyűléseket tartani. Flucras és társai a román munkás­ság árulói. Constein, a­ki néhány héttel ez­előtt szökött át Romániából, a kö­vetkezőket­ mondotta: Abból a Ro­mániából jön, a­hol üldözik a szo­cialist­ákat és a­hol a nép ma, is a legnagyobb elnyomatásban él. A román szocialisták Bukarestben kommunista alapon szervezkednek és a kat­ona-elvtársa­k szuronyai­nak védelme­ alatt manifesztum­ot adtak ki, a­melyben osztályharcra szólítják fel a romániai munkássá­got. Romániában letartóztatják a szocialistákat, véresre verik őket és ennek a kongresszusnak nem­csak szavakkal, hanem tettekkel is be kell bizonyítania a román mun­kásság nemzetközi szolidaritását. Avramesov­ (Budapest) a hivata­los szociálist,a lapot, az Ad au­erast támadta, a­mely meghamisította a­ román szocialisták álláspontját. Ha Románia, nem lesz köztársaság, ak­kor Ferdinand valamelyik fiát vagy unokáját fogja Magyarországba küldeni, hogy felborítsa a magyar köztársaságot és a magyar trónra üljön. Nekünk minden áldozat árán meg kell védelmeznünk, a magyar népköztársaságot. Üdvözli a ma­gyarországi szociáldemokrata párt megbízottait. Strenga Demján Száva (Arad) , a kommunista taktika ellen szólal fel s hangsúlyozza, hogy ez a kon­gresszus nem a kommunisták kon­gresszusa. Muntean (Budapest) elmondta, hogy bejárta az erdélyi román vi­dékeket és azt tapasztalta, hogy a románok egyáltalában nem kíván­nak Romániához csatlakozni, mert az újabb rabszolgaságot jelentene. A megszállott vidékeken cenzú­rázzák az újságokat, betiltják a népgyűléseket. Nekünk össze kell fogni, hogy ha kell, fegyveresen verjük le a romániai uralmat A m­agyar népköztársaság is hibákat, követ el, most is grófot neveztek ki hadügyminiszternek, de azért ne­künk itt több a szabadságunk és ezért a szabadságért kell küzde­llünk. Ezután az igazoló eljárás követ­kezett. A kongresszust délután folytatják.­

Next