Az Est, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-29 / 25. szám

1­­­42. A kommunizmus miatt akarják elszakítani NyugatA Magyarországot Ausztriát a múlt nyáron gyűjtötte tissue­­t f elszakadási nyilatkozatokat Sopron, január 5. Az Est kiküldött munkatársától) Nemcsak mi magyarok, hanem minden elfogulatlan ember meg­győződhetik egy egyszerű uta­zás keretében arról, hogy Nyugat- Magyarország nem akar tőlünk el­szakadni. Ez nemcsak magára Sopron városára és a nagyobb­ he­lyekre vonatkozik, a­­hol természe­tesen több a magyar és az intelli­gens elem, hanem még a községek és a falvak túlnyomó német lakos­sága la a velünk való együttmű­ködésben látja boldogulásának biz­tosítását. Teljesen ilyen lepusztul­a­tok­at gyűjtött eddig Vigna olasz ezre­des, a kiküldött entente-misszió ve­zetője. Az olasz ezredes igazán nem tétlenkedik. Nagy szüürke katonai autóján bejárja a vidéket, az or­szágúton, ha magános utassal ta­lálkozik, beszélgetésbe elegyedik vele. Eddig csupán egyetlenegy ember akadt, a­ki az ezredes előtt Auszt­riát emlegette, mint ábrándja tár­gyát. Az ezredes rögtön megkér­dezte, hogy mi az oka ennek és a válasz a következő volt: — Odaát nagyobb a munkabér és igy többet keresnek. Az ezredest mélyen meghatotta az a gyász, a­mely az egész vidé­ken eluralkodik. Az olasz ezredest nemcsak Sop­ron városának, hanem az egész vármegyének véleménye érdekli. Rövid tartózkodása alatt beszélt a vármegye vezetőivel és előkelősé­geivel. Blaschek Vilmos főszolga­bíró is fogadta, a­ki részletesen beszámolt, a vidék ragaszkodásáról. A főszolgabíró a sopronvár­megyei németség állásfoglalá­sáról munkatársunknak a következőket volt szíves mondani: — A nyugat-magyarországi kérkő­dés eddig nem is létezett és meg vagyok róla győződve, hogy egy év múlva feledésbe fog merülni. Ez eddig mint földrajzi fogalom nem szerepelt és mint külön nyelv­területről sem volt róla szó. Egy esztendővel ezelőtt, egyesek egyéni ambícióval vetettél­ fel. A várme­gye közönsége őszintén szólva nem is törődik­ vele, csupán azt kívánja, hogy a m­aga anyanyelvét karik­ál­hassa. Ez nem ütközik a magyar törvények felfogásába, hiszen a 68. nemzetiségi törvény ilyen alapon épült fel.­­ Az elveszett háború zűrzava­rában egyesek túlságosan sokat hangoztatták Wilson elveit, melye­ket ma már az illetékes tényezők sutba dobtak, így támadt az auto­nómiára való törekvés, a­mely már külön testet akart az állam­ban. 1918 decemberében az idea a megvalósulás felé haladt, mert Budapesten egy értekezlet volt, a­melyen az érdekelt vármegyék képviselői megjelentek. A kom­­mün a kérdést egészen elmérgesí­­tette. A vörös uralom idején puccs formájában külön köztársaságot akartak csinálni. Ez nem sikerült, később a rendszerváltozás követ­keztében higgadtabb emberek ke­rültek felül és a lakosság mindin­kább belátta, hogy boldogulásukat csak a magyar állam ker­etén be­lül érhetik el.­­ A bolsevista uralom alatt,való elszakadási törekvést nem szabad komolyan venni, hiszen akkor a tiszta magyar Győr és Veszprém is foglalkozott hasonló tervekkel. Ebben az időben nálunk szá­mos község kérte Magyaror­szágtól való elszakadását és most ezek az elszakadási nyi­latkozatok szerepelnek Paris­ban a békedelegáció előtt. Ellenségeink ezt a helyzetet jól ki tudják használni ellenünk. Holott ők is tudják, hogy ma már a hely­zet mennyire megváltozott. — Az osztrák agitációnak nincs talaja, de bizonyos hátvédekre mégis szorítkozhatik. Ez a vidék kevéssé termékeny és erős import­ra szorul. A törpebirtokok nem elég hozamképesek, rendesen m­ir a harmadik gyermeknek idegenbe kell megkeresni a, hengerét. Ennek következtében sok az ipari és a gyári munkás, a­kik megszokták az ausztriai viszonyokat és a la­kosságot a csatlakozás irányába lendítik. A törzsödös lakosság azon­ban fél Ausztriától, mint a tűztől. Nemcsak a bolsevizmus veszedel­me rettegteti őket, hanem jól tud­ják, hogy Ausztria mint szocialista állam a fogyasztót védi, a­mi tör­­vényeinjt szerint, inkább, az agrá­roknak kedveznek és így ők a csat­lakozás esetén sok haszontól esné­­nek el. Nálunk az ő földjük rossz minőségű föld, míg Ausztriában, az ottani viszonyok miatt jó minősé­gű lenne. Növekedne az adó és ke­­reskedne a haszon. Teljesen elfo­gulatlanul szemlélve a helyzetet,­­ a lakosság 80 százaléka kifeje­zetten ellene van a csatlakozás­nak,­­ a 20 százalék sem teljesen Magyar­­ország ellen fordul, hanem inkább közömbös és ingadozó. Ezt nem­csak mi, a magyar hatóságok , mondjuk, hanem a lakosság ilyen irányban már többször megnyilat­kozott. Küldöttségek mentek Clerk­­hez, Horthyhoz és legalább, nép­szavazást kértek.­­ A legnagyobb sérelem Nagy­­cenk községet érte, ezt azonban, úgy mondják, már reparálták is é­s állítólag Nagycenk községből csak­ egy rész szakadna el. Nagy­cenk valamikor ugyanis német volt, Urosscenkendorf-nak hívták, ma azonban erről a j­el­ent­őségéről a községben senki sem tud semmit sem. Az osztrákok mégis ezen az alapon is követelték. Egy népsza­vazás esetén Sopron vármegyének, nem­­ kellene félnie. A Területvédő Liga igen üdvös­­ agitációt folytat a vidékem . Most érkezett meg Pröhle Vilmos egyetemi tanár, a­ki soproni szár­mazású, öt, előkelő úr társaságá­ban és a vidéken dolgoznak. Paizs midön. Előfizetési árak: ,, Egy nőnapra .M­is.— korona Negyedévre ...... 42.— krorona Félévre «SO.— 'ko­rona Egész évre......... 160.~-J korona Egyes szám­aira 60 fillét. Politikai napilap «•« FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkeszt­őség: OH. kerület, Erzsébetikörat .» Kiadóhivatalt Ül­., Erzsébet­ körútlS—SO.sWk Fiók­skiadó hivatalok s V Vilmos császárját 94. szánt és l0., Váci­ utca #2. , Wien : I , Kohlmarkt 7. Most az egyszer ,egy­­véleményen vagyunk J Priparich­ Istvánnal. Mikor a had­ügyminiszter tegnap átvet­te a Belváros mandátumát, ezt mondta: „... többé forradalom és ellenforradalom nem lehet ebben az országban.“ Jobban hangzott volna, ha Friedrich azt mondja, hogy többé nem szabad megtörténni, hogy for­radalomra ok legyen ebben az országban. A forradalmak el­len csak úgy lehet védekezni, ha kiirtjuk a forradalom okait. Olyan kormányzatra van szükség, a­mely bölcs törvé­nyekkel, hasznos intézmények­kel biztosítja a nép szabadsá­gát és boldogulását. A népek szabadsága, elégedettsége és jó­léte, ez a forradalom legjobb el­lenszere. Jó közigazgatás, jó adminisztráció, igazság, egész­séges gazdasági élet, jó és olcsó élelmezés, bölcs gondoskodás az ország minden egyes polgárá­ról, ez a forradalom legbizto­sabb ellenszere. Ha az az új irány,a­mely most a választásokon győzött meg tudja szüntetni mindazokat az okokat, a­melyek a népet nyug­talaníthatják, ha gondoskodni tud mindazokról a hiányokról, a­melyek az emberek életét most oly nagyon megnehezítik, ha az ország lakóit nem izgatja egymás ellen, hanem egyetlen nagy táborba olvasztja, a­mely­nek nem lesz más gondja, mint az ország java és boldogulása, a­mi minden egyes ember bol­dogulását is jelenti, akkor csak­ugyan nem lehet itt többé se forradalom, se­ ellenforradalom. Nem várunk csodát a nemzet­­gyűléstől. Igazságtalanság len­ne azt követelni, hogy máról holnapra gyógyítsa meg az or­szágot. Még sok küzdelem és elég szenvedés várakozik reánk, a­míg erre a testileg, lelkileg olyan beteg országra azt mond­hatjuk, hogy meggyógyult. De viszont az i­s bizonyos, hogy nem vagyunk gyógy­íhatatla­nok. Hivatásunk hite itt lángol szívünkben, tudunk és akarunk dolgozni, vágyunk a rendre és az egészségre, hogy Magyaror­szágból ismét nagy, virágzó, művelt és gazdag országot te­remtsen tisztult erkölcsünk és lankadatlan munkánk. A parla­menttől és a kormánytól azt várjuk, hogy ebben, minden módon a­ gicsigünkre legyen. t Minisztertanács az Elyséeben Paris, január 28­­-­ Magyar­­J­átirati Iroda SS ikra­­hív irata a csepeli rádióállomás útján) A kormány tagjai kedden dél­.­előtt Poincaré elnöklésével az Ely­­­sée-palotában minisztertanácsra­ ültek össze. A tanácskozás több mint két és fél óra hosszat­ tartott. Marsul pénzügyminiszter­ét, Isaac kereskedelmi és iparü­gyi minisz­ter törvényjavaslatot­ terjesztettek elő annak a jóvátételi hivatalnak­ a fölállításáról, a­mely a francia és német állampolgároknak hábo­rú előtti adósságait és hiteleit fogja szabályozni. A miniszterta­nács hozzájárult a törvényjavas­lat­ tervezetéhez. Lefevre hadügy­­miniszter előterjesztésére kinevez­ték a legfelsőbb haditanács­ tag­jai,­ Le Trocquet közmunka- és közlekedésügyi miniszter táj­ékoz­ta­­k a minisztertanácsot azokról az intézkedésekről, a­melyeket az ország szénforrásain­ak gyarapítá­­sára tett. Isaac javaslatára a mi­nisztertanács kinevezte a legfel­sőbb közgazdasági tanács új tag­jait. Cl­émentes, Loucheur és Visi­grain helyébe Isaac, Marsai éts JUramyre !

Next