Az Est, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-29 / 25. szám
142. A kommunizmus miatt akarják elszakítani NyugatA Magyarországot Ausztriát a múlt nyáron gyűjtötte tissuet f elszakadási nyilatkozatokat Sopron, január 5. Az Est kiküldött munkatársától) Nemcsak mi magyarok, hanem minden elfogulatlan ember meggyőződhetik egy egyszerű utazás keretében arról, hogy Nyugat- Magyarország nem akar tőlünk elszakadni. Ez nemcsak magára Sopron városára és a nagyobb helyekre vonatkozik, ahol természetesen több a magyar és az intelligens elem, hanem még a községek és a falvak túlnyomó német lakossága la a velünk való együttműködésben látja boldogulásának biztosítását. Teljesen ilyen lepusztulatokat gyűjtött eddig Vigna olasz ezredes, a kiküldött entente-misszió vezetője. Az olasz ezredes igazán nem tétlenkedik. Nagy szüürke katonai autóján bejárja a vidéket, az országúton, ha magános utassal találkozik, beszélgetésbe elegyedik vele. Eddig csupán egyetlenegy ember akadt, aki az ezredes előtt Ausztriát emlegette, mint ábrándja tárgyát. Az ezredes rögtön megkérdezte, hogy mi az oka ennek és a válasz a következő volt: — Odaát nagyobb a munkabér és igy többet keresnek. Az ezredest mélyen meghatotta az a gyász, amely az egész vidéken eluralkodik. Az olasz ezredest nemcsak Sopron városának, hanem az egész vármegyének véleménye érdekli. Rövid tartózkodása alatt beszélt a vármegye vezetőivel és előkelőségeivel. Blaschek Vilmos főszolgabíró is fogadta, aki részletesen beszámolt, a vidék ragaszkodásáról. A főszolgabíró a sopronvármegyei németség állásfoglalásáról munkatársunknak a következőket volt szíves mondani: — A nyugat-magyarországi kérkődés eddig nem is létezett és meg vagyok róla győződve, hogy egy év múlva feledésbe fog merülni. Ez eddig mint földrajzi fogalom nem szerepelt és mint külön nyelvterületről sem volt róla szó. Egy esztendővel ezelőtt, egyesek egyéni ambícióval vetettél fel. A vármegye közönsége őszintén szólva nem is törődik vele, csupán azt kívánja, hogy a maga anyanyelvét karikálhassa. Ez nem ütközik a magyar törvények felfogásába, hiszen a 68. nemzetiségi törvény ilyen alapon épült fel. Az elveszett háború zűrzavarában egyesek túlságosan sokat hangoztatták Wilson elveit, melyeket ma már az illetékes tényezők sutba dobtak, így támadt az autonómiára való törekvés, amely már külön testet akart az államban. 1918 decemberében az idea a megvalósulás felé haladt, mert Budapesten egy értekezlet volt, amelyen az érdekelt vármegyék képviselői megjelentek. A kommün a kérdést egészen elmérgesítette. A vörös uralom idején puccs formájában külön köztársaságot akartak csinálni. Ez nem sikerült, később a rendszerváltozás következtében higgadtabb emberek kerültek felül és a lakosság mindinkább belátta, hogy boldogulásukat csak a magyar állam keretén belül érhetik el. A bolsevista uralom alatt,való elszakadási törekvést nem szabad komolyan venni, hiszen akkor a tiszta magyar Győr és Veszprém is foglalkozott hasonló tervekkel. Ebben az időben nálunk számos község kérte Magyarországtól való elszakadását és most ezek az elszakadási nyilatkozatok szerepelnek Parisban a békedelegáció előtt. Ellenségeink ezt a helyzetet jól ki tudják használni ellenünk. Holott ők is tudják, hogy ma már a helyzet mennyire megváltozott. — Az osztrák agitációnak nincs talaja, de bizonyos hátvédekre mégis szorítkozhatik. Ez a vidék kevéssé termékeny és erős importra szorul. A törpebirtokok nem elég hozamképesek, rendesen mir a harmadik gyermeknek idegenbe kell megkeresni a, hengerét. Ennek következtében sok az ipari és a gyári munkás, akik megszokták az ausztriai viszonyokat és a lakosságot a csatlakozás irányába lendítik. A törzsödös lakosság azonban fél Ausztriától, mint a tűztől. Nemcsak a bolsevizmus veszedelme rettegteti őket, hanem jól tudják, hogy Ausztria mint szocialista állam a fogyasztót védi, ami törvényeinjt szerint, inkább, az agrároknak kedveznek és így ők a csatlakozás esetén sok haszontól esnének el. Nálunk az ő földjük rossz minőségű föld, míg Ausztriában, az ottani viszonyok miatt jó minőségű lenne. Növekedne az adó és kereskedne a haszon. Teljesen elfogulatlanul szemlélve a helyzetet, a lakosság 80 százaléka kifejezetten ellene van a csatlakozásnak, a 20 százalék sem teljesen Magyarország ellen fordul, hanem inkább közömbös és ingadozó. Ezt nemcsak mi, a magyar hatóságok , mondjuk, hanem a lakosság ilyen irányban már többször megnyilatkozott. Küldöttségek mentek Clerkhez, Horthyhoz és legalább, népszavazást kértek. A legnagyobb sérelem Nagycenk községet érte, ezt azonban, úgy mondják, már reparálták is és állítólag Nagycenk községből csak egy rész szakadna el. Nagycenk valamikor ugyanis német volt, Urosscenkendorf-nak hívták, ma azonban erről a jelentőségéről a községben senki sem tud semmit sem. Az osztrákok mégis ezen az alapon is követelték. Egy népszavazás esetén Sopron vármegyének, nem kellene félnie. A Területvédő Liga igen üdvös agitációt folytat a vidékem . Most érkezett meg Pröhle Vilmos egyetemi tanár, aki soproni származású, öt, előkelő úr társaságában és a vidéken dolgoznak. Paizs midön. Előfizetési árak: ,, Egy nőnapra .Mis.— korona Negyedévre ...... 42.— krorona Félévre «SO.— 'korona Egész évre......... 160.~-J korona Egyes számaira 60 fillét. Politikai napilap «•« FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: OH. kerület, Erzsébetikörat .» Kiadóhivatalt Ül., Erzsébet körútlS—SO.sWk Fiókskiadó hivatalok s V Vilmos császárját 94. szánt és l0., Váci utca #2. , Wien : I , Kohlmarkt 7. Most az egyszer ,egyvéleményen vagyunk J Priparich Istvánnal. Mikor a hadügyminiszter tegnap átvette a Belváros mandátumát, ezt mondta: „... többé forradalom és ellenforradalom nem lehet ebben az országban.“ Jobban hangzott volna, ha Friedrich azt mondja, hogy többé nem szabad megtörténni, hogy forradalomra ok legyen ebben az országban. A forradalmak ellen csak úgy lehet védekezni, ha kiirtjuk a forradalom okait. Olyan kormányzatra van szükség, amely bölcs törvényekkel, hasznos intézményekkel biztosítja a nép szabadságát és boldogulását. A népek szabadsága, elégedettsége és jóléte, ez a forradalom legjobb ellenszere. Jó közigazgatás, jó adminisztráció, igazság, egészséges gazdasági élet, jó és olcsó élelmezés, bölcs gondoskodás az ország minden egyes polgáráról, ez a forradalom legbiztosabb ellenszere. Ha az az új irány,amely most a választásokon győzött meg tudja szüntetni mindazokat az okokat, amelyek a népet nyugtalaníthatják, ha gondoskodni tud mindazokról a hiányokról, amelyek az emberek életét most oly nagyon megnehezítik, ha az ország lakóit nem izgatja egymás ellen, hanem egyetlen nagy táborba olvasztja, amelynek nem lesz más gondja, mint az ország java és boldogulása, ami minden egyes ember boldogulását is jelenti, akkor csakugyan nem lehet itt többé se forradalom, se ellenforradalom. Nem várunk csodát a nemzetgyűléstől. Igazságtalanság lenne azt követelni, hogy máról holnapra gyógyítsa meg az országot. Még sok küzdelem és elég szenvedés várakozik reánk, amíg erre a testileg, lelkileg olyan beteg országra azt mondhatjuk, hogy meggyógyult. De viszont az is bizonyos, hogy nem vagyunk gyógyíhatatlanok. Hivatásunk hite itt lángol szívünkben, tudunk és akarunk dolgozni, vágyunk a rendre és az egészségre, hogy Magyarországból ismét nagy, virágzó, művelt és gazdag országot teremtsen tisztult erkölcsünk és lankadatlan munkánk. A parlamenttől és a kormánytól azt várjuk, hogy ebben, minden módon a gicsigünkre legyen. t Minisztertanács az Elyséeben Paris, január 28- MagyarJátirati Iroda SS ikrahív irata a csepeli rádióállomás útján) A kormány tagjai kedden dél.előtt Poincaré elnöklésével az Elysée-palotában minisztertanácsra ültek össze. A tanácskozás több mint két és fél óra hosszat tartott. Marsul pénzügyminiszterét, Isaac kereskedelmi és iparügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztettek elő annak a jóvátételi hivatalnak a fölállításáról, amely a francia és német állampolgároknak háború előtti adósságait és hiteleit fogja szabályozni. A minisztertanács hozzájárult a törvényjavaslat tervezetéhez. Lefevre hadügyminiszter előterjesztésére kinevezték a legfelsőbb haditanács tagjai, Le Trocquet közmunka- és közlekedésügyi miniszter tájékoztak a minisztertanácsot azokról az intézkedésekről, amelyeket az ország szénforrásainak gyarapítására tett. Isaac javaslatára a minisztertanács kinevezte a legfelsőbb közgazdasági tanács új tagjait. Clémentes, Loucheur és Visigrain helyébe Isaac, Marsai éts JUramyre !