Az Est, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-15 / 40. szám

2. oldal, emelésVasárnap, 1920. február 15. A volt bécsi német nagy­­követ szószegéssel vádolja Károly Királyt Berlin, február 11 (Az Est tudósítójától) Gróf Wedel egykori bécsi német nagykövet a Telegrafen Union útján hosszabb közleményben ismerteti gróf Czernin Ottokár volt külügyminisz­ter és Erzberger jelenlegi német biro­dalmi pénzügyminiszter szerepét a monarchiának és nevezetesen a volt császárnak és királynak különbékére irányuló törekvései körül. Leírja és hiteles okmányokkal támogatja, hogy Erzberger több ízben tanácskozott Hohenlohe herceggel a bécsi külügy­minisztérium küszöbön álló lépéséről. Erzberger úgy tünteti fel a dolgot, mintha gróf Czernin emlékiratát nem magától Károly császártól, hanem az emlékezetes audiencia után való na­pon a császárhoz nagyon közel álló részről kapta volna. Abban a jelen­tésben, a­melyet Erzberger a német birodalmi külügyi hivatalhoz jutta­tott, azt, írja bécsi útjáról, hogy az audienciát követő napon sűrűn meg­fordul a Parma hercegi család hölgy­tagjainak társaságában, akik őt meg­hittjükké avatták. Koronatanúnak jelentkezett Erz­berger arra nézve, hogy gróf Czernin­­nek tudomása volt arról a levélről, a me­lyet a császár sógorához, Sixtus her­ceghez intézett s eleve tudóst a Francia­­ország címére küldött különbékeja­­vaslatról, sőt mind a kettőben része volt. Ez az állítás csak arra való, hogy Erzberger megingassa egy rá nézve kellemetlen tanú szavahihető­ségét. »Mikor Clémenceau leleplezte a Six­­tus-levelet, a­melyben a volt császár elismerte Franciaországnak Elzász- Lotharingiára való igényét, gróf Czer­­nint nyomott hangulatban találtam — írja gróf Wedel. — A külügyminisz­ter föl­ö­te nyugtalan volt. Nyilván nem tudta még, hogy mi a célja Clémen­­ceaunak ezzel a leleplezéssel és ez a bi­zonytalanság aggasztotta. Mikor az­tán másodszor látogattam meg gróf Czernint, már nyugodt volt. Azt mondta nekem, hogy mázsás kő esett le szivéről, mert most már tudja, hogy a császár levelét tényleg meghami­sították.Az­ uralkodó neki (Czerninnek) írásosan becsületszavával fogadta meg : 1. hogy sógorának, Sixtus her­cegnek csak egy levelet irt, 2. a her­ceget nem hatalmazta fel arra,­ hogy levelét megmutassa a francia kor­mánynak, 3. Belgiumról nem volt em­lítés a levélben és 4. a levélnek az a része, a melyet Démenceau nyilvá­nosságra hozott, minthogy Francia­­országnak Elzász-Lotharingiára való jogos igénye mellett tanúskodott, ha­misítás.* Így szól a továbbiak során gróf Wedel cikke: »Gróf Czernin megmutatta ne­kem a császár írását, hogy meggyőz­zön engem, a­kit aggasztott az, hogy az uralkodó a német katonai megha­talmazottnak, Cramont tábornoknak szintén becsületszóval erősítette meg ugyanezt az állítását. Néhány nap­pal később gróf Czernin lemondott a külügyminiszterségről. Sikerült meg­tudnom, hogy azért köszönt le, mert meggyőződött a császár állításának valótlanságáról.« Közelgő koronázáshoz középtermetre pazar drezma­gyar viszkarddal, 46 darab ékszerrel eladó. Megtekinthető: Rózsa­ utca 16. sz., I.em. 4. ajtó, délután 3—4 óra közt. Apáhla dönt Pfeiffer tőzsde­­bizományos bűnössége ügyében A cukorpanama kulisszái mögül — Az Est tudósítójától — Néhány héttel ezelőtt nagy port vert fel a több milliós cukorpanam­a ügye, a­melynek központjában Pfeif­fer Gyula tőzsdebizományos állott. Vagonlételek röpködtek a levegőben, hihetetlen összegekről beszéltek, sőt azt emlegették, hogy egy magas­­állású köztisztviselő keze is beleját­szott az ügy intézésébe. Azután a nyi­latkozatok özöne még bonyolultabbá tette az amúgy is zavaros helyzetet, majd egyszerre mindenki elhallga­tott, pár nap múlva pedig le­tartóztatták Pfeiffer Gyulát és három társát. Azóta ismét szünetelt az ügy, míg végre egy-két nappal ezelőtt 200.000 korona óvadék ellenében — mint megírtuk — szabadlábra he­lyezték a tőzsdebizományost. Az ügyészség most várat­lanul megfeleb­­bezte a vádtanácsnak ezt a határozatát és fél milliót kér Pfeiffer Gyuláért. Utána jártunk a bonyolult bűn­ügynek és megállapítottuk, hogy je­lenleg minden a jogi kérdések eldönté­sétől függ­ .­ A felebbezés Pfeiffer Gyula érdekeit nem sérti, mert ilyen esetekben, amikor az ügyészség csak a pénzösszeget kifogá­solja, szabadlábra helyezik az illetőt, bár az eljárást folytatják. A kétszáz vagon cukor története. Pfeiffer Gyula tőzsdebizományos összeköttetést létesített a szegedi francia misszióval és ez engedélyt adott neki arra, hogy 200 vagon cuk­rot vásároljon Csehországban és az árut Szegedre szállítsa. Szénszállítmányról is szó volt, az engedélyt meg is kapta, de szállításra már nem ker­ült sor. A tőzsdeügynök csak úgy vállalta a megbízást, ha 60 vagont Budapest szá­mára irányíthat. Ezt a kikötést a fran­cia misszió elfogadta. Pfeiffer a francia misszió egyik tag­jával kiut­azott Prágába, a kötést meg­csinálták és hamarosan megindult a cukor szállítása. Nemsokára befutott 50—60 vagon cukor Budapestre. Az átszállításnál nem voltakk nehézségek, mert az árukon a francia misszió pe­­­csétje szerepelt. Pfeiffer a neki átenge­dett 60 vagon cukorból 22 vagont eladott egyes fogyasztási szövetkeze­teknek. A vizsgálatot ebben az ügy­ben Ruszinkó vizsgálóbíró és Szilassy Pál államügyész vezette. Megállapították, hogy a cukrot részint a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, az Államvasutak Gazda­sági Hivatala, Máv. Osztálymérnök­ség, az Osztrák-Magyar Bank, a Tőzsde és egyéb intézmények beszer­zési csoportjai kapták. Az árunak a beszerzési csoportok nagyon meg­örültek és Pfeiffer csak azt az in­­korrektséget követte el, hogy nem mondotta meg, hogy az áru már­ Buda­pesten van, hanem arra kötelezte a beszerzési csoportokat, hogy a pénz­ügyminisztertől behozatali engedélyt sze­rezzenek. A cukrot 60—68 koronás árban szabta meg, a­melyet a szö­vetkezetek ki is fizettek. A pénzügy­miniszteri engedélyekre azért volt szüksége Pfeiffernek, mert külföldön a valuta megóvása miatt csak pénz­ügyminiszteri engedélylyel szabad vá­sárolni. Pfeiffer vallomásáról mindenféle álhírek terjedtek el, arról beszéltek, hogy leleplező vallomásokat tett, sok embert kompromittált. Ebből­ egy szó sem igaz. Pfeiffer csak azt hangoztatta, hogy ő csupán a be­szerzési szövetkezeteknek adott árut, egyéb dologról ő semmit sem tud. Megindul a láncolás A kiutalt cukor egy része láncosok kezébe került. Ma még nem lehet meg­állapítani, hogy az Államvasutak be­szerzési csoportjából vagy a tőzsde be­szerzési csoportjából-e, de e kettő egyi­kéből illetéktelen kerek kaparintották meg a cukrot és hamarosan százhúsz koronára verték fel az árat. Ez még de­cemberben történt, a­mikor a cukor ára nem volt olyan nagy, mint most. A láncosokat , Kenyeres női szabót, Mátét és Appelt letartóztatták és még mindig fogva is vannak. A jogi kérdé­sek harca miatt éppen a kérdésnek leglényegesebb része sikkad el. Ezen a ponton kellene megfogni a dolgot, ki kellene deríteni, hogy a cukrot ki játszotta át az üzérkedők kezére és az ő szerepüket kellene tisztázni. Miért tartóztatták le Pfeiffert? A­mikor a botrány nagy port vert fel, az a felfogás alakult ki, hogy Pfeiffer nem nagykereskedő és így illetéktelenül foglalkozott a cukor be­hozatalával. Az árdrágításra vonat­kozó rendelet első szakasza alapján Ruszinkó vizsgálóbíró elrendelte a letartóztatását. Pfeiffer felebbezett a vádtanácshoz, a­mely 200.000 ko­rona óvadék ellenében szabadlábra helyezte. Azzal, hogy a vádtanács óvadékot követel, maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Pfeif­fer bűnös, különben nem kért volna pénzt szabadlábra helyezés esetére. Még egy jogi kérdés Az árdrágító visszaélésről szóló rendelet értelmében ez az ügy gyor­sított eljárás szabályo,­alá tartoznék és ennek ellenére mégis a rendes bí­rósági eljárás alapján vezetik az ügyet. Ennek az az oka, hogy az egyik letartóztatott láncos, kenyeres női szabó ellen még hamis vád és sze­mélyes szabadság megsértése miatt is folyik az eljárás. A rendelet kimondja, hogy ilyen esetben a gyorsított el­járás szabályai nem érvényesek. Az történt, ugyanis, hogy katonai nyo­mozók dolgoztak ebben az ügyben és Pfeiffer két detektívet megvádolt hogy bolsevikiek és egyéb bűnesetek­, melyeket állított róluk. Erre a kato­nák letartóztatták a két detektívet és csak később engedték szabadon. A törvényszéken és az ügyészségen az a felfogás, hogy először Pfeiffer ügyét kell tisztázni és ha ez a kérdés már eldőlt, akkor fogják magukat teljes erővel rávetni arra, hogy a tán­cosok bűneit felderítsék. Minden­esetre vizsgálat fog megindulni abban az irányban, hogy melyik szövetkezet engedte ki raktárából a cukrot és mi­képpen kapták azt meg az illeték­telen kezek. Ha Pfeiffer nem is bűnös, visszaélés feltétlenül történt, csak az kérdés, hogy kinek a részéről. Felhívás­­ Budapest Jósika­ u. 11. alatti Jágnes-mosoda tulajdonost cserélt. Alulírott m­egblzott felhívom esetleges hitelezőket, hogy követeléseiket 1990 évi február 1. délelőtt 10 óráig nálam jelentsék be Későbbi bej­el­en­tésekért az új tulajdonos felelős­séget nem vállal, Budrav­né, Szentkirályi­ u. 22. III. em. 20. I •• 8 ! XTpkfi és javítási munkák, hagy választék­ kész, csiszolt tükrökben. Hépkere­teZSS, Rosenberg C.t táblaüveg-raktára VII., Károly-körut 5. Tel József 115-64. Kiszebétterem Vili., József­ körút 56. Minden este zalai Pepita Gyula zenekara /Metropole-szálló volt cigányzenéjel hang­versenyez ! Híres, jó konyha. Kitűnő borok. 1%.TÍM3Sfip£@11 kiváló angoltanár kezdő és társalgó C'Eojích­aar&SoijfamnaB feLjpstás* 17-én &exc8cíc­ reeis a frSeforrot IV, Semmelweis-u 19. Szakszerű foldifások! Elegáns k­iEttsanf­ék bérelhetők külföldre, vidékre és a városban bármely időben . Király Automobil Részet.­Társ.-nél Budapest,VII. Király­ utca 11. Tel.Józs. 124—01 . 124—02. 124—03. 181 JJffSgyöngyöt platinát, Pa­jStatíiatl.lSB j­ákazert aranyat. MUatötís SSgSSBEl Korié**, ékszerész régiséget SÍKSSABSISa Király­ utca 85. szám. Telefon József 124-55. j

Next