Az Est, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
2. oldal az oka, hogy a közönség igyekszik tartozását még a, rossz pénzben leróni. Ha Hegedűs a frankvalutát bevezeti, előreláthatóan jövedelmünk nagyon esni fog, viszont azonban kiadásaink is egynyolcadára, egykilencedére fognak lezuhanni s ebben az esetben már rendszeres gazdálkodást tudunk űzni. Nehogy tévedések legyenek, ki kell jelentenünk, hogy az új adókból még egy krajcárnyi jövedelme sent volt a fővárosnak, mert mindegyik még a belügyminiszternél fekszik jóváhagyás végett. Az új adók sorsáról érdeklődtünk és ebben az irányban is kellő garanciákat kaptunk, hogy hamarosan jóváhagyva visszakapjuk őket. Sztanykovszki második feleségének kihallgatása Elmondja férje bezsimerő vallomásának törénetét és ofitkoni látogatásait a fogházból ,ásMert a bíróság kijárta a tfirgyalitóról A Tisza-fettingsür főtárgyalássársak harminchatodik napja ! — Az Est tudósítójától — ! Féltíz órakor nyitotta meg Grrsiló István elnök a főtárgyalást. A Gaertner kérésére megjelent dr. Schuszter Gyula elmeorvossal a bíróság letétette a szakértői esküt. Amikor az orvos az eskü szavait elmondotta, abban a pillanatban felugrott Gaertner és a következőket kiáltotta az elnök felé: — Méltóztassák megengedni nekem azt is, hogy ezek az újságírók, akik már huszonegy hólfajt óta butítják a közvéleményt ; Gaertnert a bíróság kitiltotta a tárgyalásról .Az elnök: Rögtön üljön le. Az ön trükkjét ismerem már. Gaertner: Nem ülök le. Én már huszonegy hónap óta ártatlanul szenvedek. Semmi trükk ! Én nem trükközök !---Az elnök: Rögtön üljön le! Kihirdetem a bíróság határozatát: Gaertner Marcell a csütörtöki napot magánzárkában, sötétben és bilincsben fogja tölteni egy napi böjttel. Gaertner: Én pedig kihirdetem az én határozatomat, ezentúl nem jelenek meg i ! . Az elnök: Kihirdetem a bíróság határozatát: Gaertnert botrányos magaviselete miatt ,a tárgyalásról kirekesztem. Csendőr, vezesse ki és ha odakint nem viselkedik tisztességesen, bilincselje meg. Mindenkit figyelmeztetek arra, hogy én már eleget tűrtem, ezt a magaviseletét tovább nem tűröm. Aki ezentúl így viselkedik, az,hasonló sorsra fog jutni. Sztanykovszkiék háziasszonya Most pedig folytatomt özvegy Vargai Ferencné kihalgatását. (A tanúhoz): ön tegnap elmondotta, hogy Sztanykovszki 35.000 koronát költött Rothmüller Olgára. Azt is mondta, hogy nagyértékű ajándékokat adott Rothmüller Olgának ? — Vargainé: Igen, és megígérte, hogy lakást is vesz neki. A lakást meg is vette 80.000 koronáért. — Az elnök: A családban nem volt szó arról soha, hogy honnan van ilyen sok pénze ? — Vargainé: Azt mondták, hogy Károlyi Mihálytól Scaptai Azfiinak. Nem jölt önnek az a benyomása, hogy Károlyi nevét azért emlegetik, hogy elkápráztassanak másokat? — Vargainé: Olga azt is mondotta, hogy ő is ott volt egy alkalommal a királyi palotában a Károlyi által adott vacsorán. Ezt én hittem is, nem is. — ’Az elnök : Beszéltek arról, hogy Sztanykovszki nagy üzleteket csinál ? — Vargainé: Igen, hat vagon nyersselymet kapott, ebből három vagonnal eladott Karlovácon, de hármat elvettek tőle a szerek Szabadkán, a mig ő bent a városban mulatott. E miatt nagykétségbeesés volt és nagy veszekedés az öreg Rothmülleréknél. Végül Olga az mondotta, hogy a napa nem enged többé veszekedni, mert két milliót adtunk neki. Én is vettem az öreg Rothmüllertől 100 méter selymet. Az elnök: Mondta Sztanykovszki, hogy a selyemüzletben hivatalos személyek is résztvettek.jST: említette, hogy a pénzből kapott volna Böhm államtitkár is. — Az elnök: Tudja, hogy Rothmüller Miksa azelőtt mivel foglalkozott ? — Vargainé: A háború alatt a Szerecsen-utcában árulta natszámra a csipkét és a pántlikát. Az e elnök: Mikor azután az üzleteket lebonyolították, Rothmülleréssi jó helyzetbe kerültek ? —‘Vargáné: Igen. Akkor azután, s mivel szellemetlenkedni kezdtek a vörösök llakáshivatalánál s személyes szabadságomban korlátoztak, s fenyegettek, én kilakoltattam őket. — Az elnök: Nem befolyásolja önt vallomásában ez a haragoskodás ? — Vargainé: Egyáltalán sem. Az elnök: ön, mint egy jónevü ügyvéd özvegye, törvényszéki elnök leánya, tisztában kell hol legyen vallomásának fontosságával. Nagyságos asszony! Öremneki tenni az esküt vallomására? — Vargainé: Igen le merem tenni.— Az elnök: Önök azután perbe keveredtek egymással. Rágalmazási per indult meg. — Vargainé: Igen, mert engemet, aki soha életemben rosszat el nem követtem, csúnyán megrágalmaztak. Engemet, aki egész nap dolgozom a mindennapi kenyérért, azzal fenyegettek meg, hogy megölnek, összedarabolnak. Azért, mert én a rendőrségen mertem vallomást tenni, azzal fenyegettek, hogy nem Sztanykovszki, hanem majd én kerülök börtönbe, mert él még Károlyi Mihály. Az elnök: Mi igaz ’abból, hogy Rothmüllerné testvére, sógora , és két gyermeke megkérték Sztanykovszkit, eszközölje ki nekik, hogy Budapestre jólessenek ? — Vargainé : Karlovicról levél jött, amelyben Sztanykovszki protekcióját kérték. Sztanykovszki azt mondotta, hogy neki csak egy szavába kerülne és Károlyinál kieszközölné a dolgát, sőt Károlyi még díszkocsit is küldene a karlováci Rothmüllerék elé Polónyi Dezső kezdi azután kérdezni a tanút: Ismeri-e Lengyel Zoltán ügyvédet ! Vargainé Fényes Lászlóra mutat s azt mondja : -- Most látom először. Fényes László int, hogy nem ő Lengyel Zoltán, mire a tanú kijelenti, hogy nem ismeri Lengyel Zoltánt. Mi történt Kovács vizsgálóbíró szobájában ? Polónyi: Mikor önt a haditörvényszéki tárgyaláson kihallgatták, Lengyel Zoltán kérdezte, hogy mit tud Kovács vizsgálóbíró haláláról? — Vargainé: Én több ízben voltam Kovács vizsgálóbírónál. Aznap is, amikor meghalt. Mondták, hogy egy úr, aki alá- és felsétált a szobájában, az Friedrich István. Polónyi : Járt ön többször is Kovács vizsgálóbírónál ? Mi történt ott mi ég ? — Vargainé: Többször isjártam. Aznap bementem hozzá, intett az asztalától, hogy ne menjek el. Kért, hogy ha bármit is tudok, mondjam el. Azt mondtam, hívja fel Olgát, az egy fecsegő lány, az elmond mindent. Erre intett, hogy várják. Kilenc órától délután fél kettőig várakoztam az előszobában. Ekkor már beszól,ta£z amire Kovács vizsgálóbíró kijött. Az egyik arca vérvörös volt. — Ez a jutalmam — mondotta. Mit jelentsen ez? kérdeztem, de nem felelt. Este azután hozták az újságok, hogy Kovács vizsgálóbíró öngyilkos lett. — Az elnök: A bíró urnak csak az egyik arca volt vörös? — Vargainé: Igen. — Polónyi: Ismeri-e Friedrich Istvánt? Honnan tudja, hogy ő sétált fel- és alá izgatottan a szobában? — Vargainé: Személyesen nem ismerem. Nekem azt mondták, hogy ő az. — Polónyi: Nekem nincs több kérdésem. — Az elnök: Ne is firtassuk tovább ezt a dolgot. Most Salusinszky Gyula kezdi kérdezni Vargainét: —• Ön jelentette-e fel Rothmülleréket, vagy Rothmüllerék önti Vargainé: Énjelentettem fel sértés és fenyegetés miatt. — Salusinszky : 1919 október 4-én ment be a feljelentés. Sokkal előbb történt az ön rendőrségi kihallgatása és azután történt a vizsgálóbiró előtti kihallgatás? — Vargainé: Én már ezekre nem emlékszem. — Az elnök : Ne szuggerálja a kérdéseket, én ismerem az egész családot. Szavahihető család. A tanú egy tekintélyes ügyvédnek a felesége, megkülönböztetett tisztelettel kell tehát irányában viselkedni. — Salusinszky : De bocsánatot kérek, ezek ténykérdések. Most Lengyel védőjének, Kohlmannak a helyettese, dr. Fekete kérdezi a tanút. Ezután dr. Salusinszky Gyula áll fel és a következőket mondja : Nagyságos elnök úr, tekintetes kirá a törvényszék! Tisztelettel kérem, méltóztassanak figyelemmel enni arra, hogy a büntető járásbíróságnál oly lírátok feküsznek, amelyekből kitűnik, hogy a kihallgatott tanú Sztanykovszkival nagy ellenséges viszonyban áll és azután Kovács vizsgálóbíróról olyan tanúvallomást tett, amely nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak. Ezek után nem lehet őt vallomására megesketni. Polónyi Dezső nyilatkozata Polónyi: Szíves figyelembe ajánlom a következőket : A tanú által elmondott Friedrich-kihallgatáskor még két bírósági tanú is volt alkalmazva: Zsacskó Béla törvényszéki bíró és Kovács Miklós vizsgálóbíró. Friedrich István az én kíséretemben ment el Kovács vizsgálóbíróhoz, az előszobában ott ült Hüttner és Sztanykovszki. A vizsgálóbíró szobájában pedig Klári Ferenc járt fel és alá izgatottan. A törvényszék bölcseségére bízom, lehet-e esküvel megerősíteni azt és megegyezik-e Kovács vizsgálóbíró emlékével az, hogy Kovács vizsgálóbiró pofont kapott ? ( Az elnökindulatosan) : Ezért a kifejezésért az ügyvéd urat rendreutasítom. Polónyi: Én nem szolgáltam rá erre a fegyelmi intézkedésre, sem arra, hogy én, aki Kovács vizsgálóbiró emlékét annyira tisztelem, hogy én velem szemben igy legyen az ő emléke megvédelmezve. — Az elnök. De ön olyan kifejezést használt, amit határozottan vissza kell utasítani, amit nem tűrhetek. Különben is az egész dolog idei húzása, nem volt ízléses. — Pólón30 De amikor Friedrich Istvánt gapnusították azzal, hogy ő portfdta meg Kovács vizsgálóbírót. Ij. Friedrich vagy Ulain ? Az elnök: Milfet már jpután elég. Kinek van kérése alamuhos ? — Polónyi: Hogy ki az az ur, a ki ott sétált az előszobában ? — Vargainé: Magas, csinos, fess ur volt, izgatottan járkált. — Polónyi: Dr. Ulain Ferenc volt. — Az elnök: Most megismerné azt az urat ? Friedrich István, tessék felállani ! — Friedrich : Azóta már ezerszer láthatott. — Vargainé: Most már ismerem, dr. Ulain urat is ismerem, nem ő volt. Sztanykovszki Vargainéról Az elnök: Hát az bizonyos, hogy Friedrich volt ? — Vargainé: A világért sem mondom. — Az elnök (Sztanykovszkihoz) : Jelentse ki, igaz-e, hogy ön azt mondta Vargainénak, hogy 35.000 koronát költött Rothmüller Olgára? — Sztanykovszki : Valótlan. Méltóztassék megengedni, hogy a »Katonaforradalmárok« című könyvet a kezembe vegyem, abból megmutatom, honnan származott ez az egész vallomás. A hat vagon selyem meséje onnan ered, hogy apósom, aki bejegyzett kereskedő, tényleg vett valami selymet, amelyből Vargainé is vásárolt. Vargainé erre feljelentett minket, hogy hat vagon selymünk van. Erre házkutatást tartottak nálunk. A detektívek, akik a házkutatást végezték, elmondták, hogy Vargainé tette a feljelentést és olyan mesét adott elő, hogy a szobámban a szekrény mögött van egy gömb, ha ezt megnyomják, a mögött egy rejtekhely van, annak a végén egy szoba van és itt van a selyem. A kommunizmus alatt megint feljelentést tett, hogy aranyat rejtegetünk. A tanú azt vallja, hogy az én anyósom őt életveszélyesen fenyegette és ezért ő feljelentést tett anyósom ellen. Az, hogy feljelentést tett, az igaz, de hogy őt fenyegették, az nem. Apósom hátgerincsorvadáskart szenvedő beteg ember. Anyósomnál a tanú sokkal erősebb, ő tehát nem igen fenyegethette. _ Úgy tudom, a bíróság meg is állapította, hogy a feljelentés alaptalan volt. Anyósomék viszont feljelentést tettek és az első bíróság a tanút el is ítélte rágalmazásért. Én megvettem és hazavittem a »Katonaforradalmárok« című könyvet. Feleségem szeret nagyzolni és dicsekedni. Ő dicsekedett el, hogy vőlegénye százados stb. A könyvkert klisében közölve volt Károlyinak Csernyákhoz intézett egy levele, amely szerint kinevezi őt, mint a katonatanács elnökét, a forradalmi hadsereg kormánybiztosává. Az elnök: Tehát lehetséges, hogy felesége csupán dicsekvésből hozta bele ebbe a dologba Károlyinak és másnak a nevét? — Sztanykovszki:. Egész biztosan tudom. — Az elnök: Ha ezt látta, miért nem lépett közbe és miért nem akadályozta meg ezt a veszedelmes dicsekvést? — Sztanykovszki: Eleget veszekedtem én ezért. — Az elnök: Látja, hogy a dicsekvés folytán olyan adatok kerültek elő... Sztanykovszki: Hogy én tizenhét évet ülök miattuk. Ezt tudom, nagyságos elnök úr. — Az elnök: Nem az, hanem Károlyinak és másnak a neve belekerül itt az ügybe. — Fényes László : A tanú azt állítja, hogy őt nem ítélték el rágalmazásért, holott itt vannak az iratok az ép időgben és lehetséges, hogy a biróftság megesketi a tanút, három nap múlva pedig kiderül, hogy nem tapadott Ágazat. A IVHigesketik a tanút Az elsök: Aj^tanu azt mondja, hogy Alsófokban valóban elítélték, a felebbezésél azonban felmentették. s^ifenyes: Én azt állítom, hogy jogerősen lett elitélve. Kérem, hogy a biróság a tanút ne bocsássa esküre, mert vallomásában is ingadozik. -- Vágó (felugrik a helyégből) : Ellenzem én is a 222. szakasz 4-ik pontja alapján. (Nagy derültség.) Lévay Tibor kéri, hogy a biróság a tanú megesketését legalább függeszsze fel. Az elnök a bíróság rövid tanácskozása után kihirdeti a bíróság határozatát, hogy a tanút, megesketik. Elrendelik a tanú megesketését. Kallmann Anna szakácsnő elmondja, hogy 1918-ban Rothmülleréknél volt takarítónő. Rothmüller Olga azt mondotta egy ízben, hogy Sztanykovszki lengyel lovag. Sztanykovszki járt hozzájuk, sok ajándékot, ékszert és ruhát hozott Olgának. "Az elnök: Igaz-e, hogy mielőtt a rendőrségen kihallgatták önt, odaszaladt Rothmüllerné és azt mondotta, hogy detektívek keresték magát. — Kohlmann Anna : Nem így volt, kérem, mert Rothmüllerné fejért jött hozzám és én mondtam neki, hogy kerestek a rendőrségtől, de nem tudom miért ? Később átmentem Rothmüllerékhez és ott beszélgettünk. Ekkor bejött a szobába Vargainés amint engem meglátott, becsapta a# pistát- Szerda, 192t junius I.