Az Est, 1921. július (12. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-22 / 160. szám

2. oldal Péntek, 1921. Július 22. Fery Oszkár és wersiannatarsai Bials emlékünnepe 2 -­­Az Est tudósítójául -A volt Mozdony­ utcában friss festésű tábla hirdeti, hogy az új keresztségben Fern Oszkár nevét kapta. Az iskola udvarán tenger­nyi közönség, egyik részen ,a gyá­szoló család, a másikon a közélet előkelőségei. Megjelentek gróf Rá­day Gedeon belügyminiszter, Lu­­kachich altábornagy, báró Wiler­­ding Dezső hadseregfőfelügyelő, Koncz csendőrfőfelügyelő, Pekár Gyula államtitkár, Nádassy rend­őrfőkapitány és Beniczky Tamás rendőrfőfelügyelő. Kemény csend­­őrdíszszázad áll grédában a téren... Ma ülik második évfordulóját Fery Oszkár, Menkina János és Borhy Sándor véráldozatának. Reggel 9 órakor, kezdődik az em­lékünnep a budai dalárda Szózatá­val. Utána­ P. Zadravetz István tábori püspök celebrál szentmisét, miközben váltakozva hol a budai énekkar, hol pedig a katonai zene­kar játszik. Zadmvetz páter szent­­beszédében arról beszélt hogy a ke­reszténység magva a vértanuk vé­re. Ennek a három férfiúnak a­­vére is a kereszténység és az új magyarság magja lett s ma ben­nünket nem a fájdalom, hanem a kegyelet vezetett ide A püspök be­széde u­tán lehull a lepel az emlék­tábláról, melyen ragyogva csillog a betű . Ezen épületben szenvedtek hő­siesen vértanúi hajást a nemzetért 1919. évi július hó 21-én Fery Osz­kár császári és királyi altábornagy, csendőrségi felügyelő, Borhy Sán­dor és Menkina János magyar ki­rályi csendőralezredes. "Most Pekár Gyula lép a szószék-' re. Mindég különös érzés, mondja, ha egy szürke, közönséges helyről egyszerre oltár lesz. Azután beszé­dében emlékezetünkbe hivja a’ két év előtti szörnyű időket, a Dante poklánál is véresebb pokolt. S ma, mondja, pálma virul ezen a he­lyen, mint az aranylegendában és látnunk kell, hogy a menny min­dig győz a pokol felett. Legyen ez a nap is olyan kegyelet ünnepe az országnak, mint október 6. Beszé­dében azután arról beszél, a­mikor együtt volt a vértanukkal a parla­ment pincéjében.­­ Az utolsó napok lázálmait sora­koztatja fel, a gyászruhás özvegy az emelvény mellett hangosan fel­zokog és a szónok hangja t­om­­pává halkul. Akkor kap újabb len­dületet a hangja, a­mikor Magyar­­ország mártírsorsáról kezd be­szélni, a­mely a félhold ellen is megvédte Európát,s a míg a Nyu­gat békésen művelődhetett s két év előtt is Magyarország próbálta ki pesten a vörös rémületet, hogy visszariassza tőle Európát. És a hála: Trianon. Olyan ez a három hős, fejezi be beszédét, mint Carlyle hősei, tettet cselekedtek, felemelt­ítővel mentek a végzetük elé.­­ Ezután a koszorúkat helyezik el az Emléktábla alá. Koszorút helye­zett el Budapest székesfőváros, a­­Ludovika Akadémia és még szá­mos testület. Majd Koncz csendőr­­­főfelügyelő mond néhány szót a csendőrökhöz, utána Zilahy Kiss­­Jenő tanácsnok Budapest városa­­nevében átveszi az emléktáblát és fa Fery Oszkár­ utcát átadja a köz­­úthasználatnak. Mándokas Sándor tá­bori főlelkész emlékezik meg e nap­­jelentőségéről, utána a Himnusz­­ zeng fel, a Budai Dalárda énekli a­­nemzeti imádságot.­­ A közönség szerteoszlik, az új­­ emléktáblára rátűz a nap, a ha­­jrom név­­ megcsillan sugarában, [■hogy örökre hirdesse vértanúin­­keresztül a nemzet nagyságát. Brilliáns barátját 35.000 K-i­g aranyat 78-130 K-ig, hamissogat veszek Orünwald ékszerüzlet, VII., Rad­enbiller­ utca 62. sz. ALTVATER GESSLER BUDAPEST A Városi Színház ügye és a f­őváros vagyonváltsága Az állam, és a főváros tárgyalásai — Az Est tudósítójától — Az állam és a főváros között már hosszabb idő óta folynak a tárgya­lások a Városi Színház ügyében. Végre most sikerült minden ne­hézséget kiküszöbölni és így a szerződés aláírására rövidesen sor kerül. Egy pont körül van csupa­ eltérés és ez a következő : A fővá­ros feltétlenül el akarja kerülni, hogy ráfizessen a Városi Színház­ra. Harminc százalékos részesedést kötött ki magának a színház jöve­delméből és ezzel szemben lemon­dott minden bérkövetelésről. Az állam ebbe bele is ment, csu­pán az elszámolás időpontja körül merült fel nézeteltérés. A főváros ugyanis azt akarja, hogy az el­számolások naponként történje­nek. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ha a jövedelem 30%-a nem fedezné a főváros kiadásait a kérdéses napra, akkor az államnak a kü­­lönbözetet meg kell térítenie. Az állam azonban ebbe nem akar be­lemenni, hanem azt hangoztatja, hogy ő csupán az év végén haj­landó elszámolni és csak abban az esetben, ha az év végi összeg nem fedezné a főváros kiadásait, haj­landó a megtérítésre. Mindkét fél erősen ragaszkodik a maga állás­pontjához, de minden valószínű­ség szerint rövid időn belül kom­promisszum jön létre ebben a kér­désben is. A fővárostól, a­mint ismeretes, az állam a vagyonváltság megfize­tését követeli. Tegnapi számunk­ban megírtuk, hogy ebben az ügy­ben a fővárosnál bizalmas értekez­let volt Az értekezleten az a vé­lemény alakult ki, hogy az állam itt tulajdonképpen kétszeres meg­adóztatást követel. Az így felmerült kiadásokat ugyanis lehetetlen volna máskép­pen fedezni, csak úgy, hogy ha a f­őváros újabb adót vetne ki a la­­osságra, a­mi az amúgy is erő­sen igénybe vett lakosságot még jobban megtehetné. Felmerült az az idea, hogy ezt a kérdést bele kell kapcsolni a fővárosnak az ál­lammal most folyó tárgyalásaiba. Az állam ugyais 100 millióval tar­tozik a fővárosnak különféle köve­telések fejében. Erről az összegről nem mondhat le a főváros, mert nagy része a kórházak fejlesztésére szükséges. Végül abban állapodtak meg, hogy a főváros ebben az ügyben nem tesz egyedül lépést, hanem a többi városokkal együtt. Erre az elhatározásra az adott okot, hogy hosszabb idő óta a főváros akcióit az állam részéről nem kisérik azzal a szeretettel, mint kellene és azt hiszik, hog­y a városok egyöntetű fellépése ebben a kérdésben na­gyobb sikerre fog vezetni. Gyermekvédelmi felügyelőnőkké nevezik ki a Szociális Missziótársulat tagjait Bernolák miniszter nyilatkozata — Az Est tudósítójától — Bernolák Nándor népjóléti mi­niszter programjának egyik leg­fontosabb pontja a gyermekvéde­lem fejlesztése. Ezen a téren nagy mulasztások történtek a mintban és a miniszter hivatalba lépése után­ azonnal hozzálátott ezeknek a jóvátételéhez. Budapesten körül­belül 2600 gyermek volt a külön­böző menhelyeken elhelyezve és­­ezeknek a felügyelete , m­indössze nyolc gyermekvédelmi felügyelő­nőre volt bízva. A miniszter, elha­tározta a felügyelőnők számának szaporítását és természetesen azok­hoz fordult elsősorban, a­kik ezt a munkát azelőtt is önként végezték, így a Szociális Missziótársulat tagjai közül többet kinevezett sze­gényügyi és gyermekvédelmi fel­­­ügyelőnővé. Ehhez az intézkedés­hez a minisztertanács is hozzájá­rult. Az Evangélikusok Lapja című, Raffay Sándor püspökhöz igen kö­zel álló egyházi lap, legutóbbi szá­mában foglalkozik ezzel a kérdés­sel és »Zsákutcában« című cikké­ben igen éles bírálatot ír az eset­ről. »A­mint értesülünk, írja, a Misz­­sziótársult, mely a legszélsőbb kle­rikális törekvések harcos gárdája, nem kevesebb, mint 78 tagját ne­vezteti ki állami fizetéssel állami tisztviselőnővé. Nekünk az elv el­len nincsen kifogásunk, de ezt­ a segélyezést mi nem tudjuk más­képp elképzelni, mint csak úgy, hogy a jótékonykodó egyesületeket az állam megfelelően támogassa. Igaz, ezzel szemben felajánlották, hogy megfelelő számú protestáns diakonisszát is ki fognak nevezni, ezt az ajánlatot azonban a protes­táns egyházak el nem fogadhatják. Az ilyesféle intézkedésnek ugyanis természetes következménye az ál­lam ismeretes modorú beavatko­zása, a­minek szomorú hatását a tanároknál és tanítóknál eleget ta­pasztaltunk.­ Kérdést intéztünk ebben az ügy­ben Bernolák Nándor népjóléti miniszter úrhoz is, a­ki a követke­zőket mondotta munkatársunknak: — Az a hír, hogy a Szociális Missziótársulat tagjait állami tisztviselőnőkké neveztük ki, ilyen formában nem felel meg a való­ságnak. A missziótársulat 78 tagja állami,­­szegényügyi és gyermek­­védelmi felügyelőnő lett, ez azon­ban nem tisztviselőnői kinevezés, hanem csak ideiglenes megbízatás, a­mely csak­ bizonyos kisebb tiszte­­letdíjjal jár, de például nyugdíjuk sincs. Egyidejűleg megfelelő szá­mú protestáns diakonisszát is ha­sonló megbízatásban óhajtunk ré­szesíteni az illetékes faktorokkal v­­ló megállapodás alapján, hogy a felekezeti féltékenykedést kikü­szöböljük. — A cikket nem olvastam és így arra nem válaszolhatok, csak azt tudom, hogy végre szükség van egy becsületes szervezetre a­z ál­lam felügyelete alatt. Természetes, hogy azokhoz fordultunk, a­kik ed­dig is ezzel a munkával foglal­koztak és állami támogatás nélkül működésüket kénytelenek lenné­­nek abba­hagyni. A fascisták és kommunisták összeverekedtek az olasz kamarában Róma, ju­lius 2. (Magyar Távirati Iroda) Tantar kommunista képviselő a kamara ülésén élesen kritizálta a karabinierik magatartását a politikai ­ foglyokkal szemben. Beszédét a fascisták ismételten félbeszakították. Erre a kommunisták és a fascisták között heves szóharc keletkezett, sérte­getések hangzottak el és végül nagy kavarodás támadt. Az elnök az ülést félbeszakította, a tülekedés azonban, tovább tartott. A szélső­baloldali párt padjai felé széket hajítottak. A nyugalmat csak a teremőrök tudták helyreállítani. Az ülés újabb megnyitása után De Nicola elnök sajnálatát fejezte ki az incidens miatt. Bonomi miniszterelnök szólalt fel azután és beszédében hangsúlyozta, hogy a hadsereg kívül áll mindenféle pártviszálykodáson. (Élénk tetszés.) Ezután az olasz hadügyminiszter, beszélt, dicsérte az olasz katonákat,­ különösen Aosta herceget és a tábor­nokokat, a­kik győzelemre vezették az olasz katonákat. A hadügyminisz-­­ter beszédét a szélső baloldal kivéte­­­lével az egész kamara nagy tetszéssel­­ fogadta. A német birodalmi kancellár súlyos csapásnak mondja Briand utolsó jegyzékét Berlin, július 2. (Magyar Távirati Iroda) Dr. Wirth birodalmi kancellár kihallgatáson fogadta az United Press berlini képviselőjét. A kan­cellár utalt arra a veszélyre, amely, kormányát fenyegeti. Hangsúlyoz-­ ta, hogy sem befolyásolni, sem fe­nyegetni nem akarja az entente-ot, s csak a helyzetet szándékozik kifej­teni, a­melylyel számolni kell. A­ felsősziléziai döntésnek­­ és a bünt­­ tető rendszabályok megszüntetésé­nek halogatása nagyon megakaszt­ják Németország törekvését. Briand­­, legutóbbi jegyzéke súlyos csapás volt, nem tudja a lelkére venni, hogy őszszel ezzel legyen kényte­len a birodalmi gyűlés elé lépni. I /— Hiába ürítettem ki a kincs-­ tárt, — mondotta a kancellár, —­­ nem kapok érte egyebet, csak­ egyezkedési terveket. Ilyen pénz-­­ügyi programhoz a parlament so-­­hasem adná hozzájárulását, enél-­­kül pedig minden kormány élet-­­képtelen. A kancellár ezután ecsetelte azt­ a készséget, a­melyet Németország­­ kötelezettségeinek teljesítésében tanúsít és a becsületességet, mely­ i­lyet hivatalba lépése óta a londoni­ ultimátumot betartják. Hangsú­­­lyozta végül a kancellár, hogy­ mennyire óhajtja a barátságos megértést Franciaországgal. Rejőd Alpárt ismét őrizetbe vették —­­Az Est tudósítójául — , „ A főkapitányságra előállították’-t dr. Rejőd Alpárt, a­kit már egy-­­szer kémkedés gyanúja miatt a rendőrségen fogvatartottak. An-­ nak idején az volt a gyanú ellene,­ hogy Románia javára kémkedett,­ de körülbelül két heti fogvatartás után az ügyészség akkor szabad-­ lábra helyezte. Most újra az a gyanú merült fel ellene, hogy a romániai politikai körökkel meg nem engedett össze­köttetésben áll és neki is része van a magyarellenes sajtó informálásá­ban, ezért ma délelőtt előállítot­ták. A rendőrség politikai osztá­lyán most folyik a kihallgatása­­, kémkedési ügy tisztázására vo­natkozólag és a kihallgatás után fognak dönteni, hogy az őrizetbe vett Rejed Alpárt letartóztatásba helyezzék-e vagy szabadon bocsás­sák. Felkérem mindazon orosz fogságból haza­­térőket, kik Klein Endre h­adapród sorsáról valamit tudnak, erről értesíteni szíveskedjenek. Nevezett 1920-ban Krasznojarszkban tartózkodott. Vass Iván malomtulajdonos, Apc, Hevesmegije,

Next