Az Est, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-26 / 266. szám

2. old­ all-v .VyX fSSif 2^urr*Szombat, 1921. november 26. A német márka győzte le a világpiacon­­ az angol fontot­­ Emelkedik az angol munkanélküliek száma Vörös tüntetés a névtelen hős gyászünnepén London, november hó­t (Az Ént tudósítójától) Egy bölcs angol egyetemi tanár, J .Keynes, a­ki a békekon­ferenciáin pénzügyi szakértő volt, még­­i­­gy gyalágok idején megjósolta, a­i lesz a kegyetlen tipke követelez­­ménye. Persze, nem­ hallgattják rá, mire a professzor­­szépen raigkö­­szönte az állását és otthajtj­a a konferenciát. Megírta ked­vét, a mélyben megjósolja a mai állapo­tot, azt, hogy a gyfőző diktálni fog, a vesztes fizet és­szenvn­ki, a végén pedig tönkreme­gy,mint a kettő. Az angol font ntán­a indult a német márkával és győzött. Né­hány angol fonttal vagyont lehet Berlinben vásárolni, tehát Német­ország területén a diadal tökéle­tes, ellenben a világpiacon a már­ka győzte le az angol fontot, mert egyik pozíciót a másik után fog­lalja el az angol ipar elöl és az ol­csó német iparcikk egymásután hódítja el az angol piacokat. A végső eredmény az, hogy állnak az angol gyárak, a munkanélküliek serege pedig napról-napra növekedik és általános javulásra még csak kilátás sincs. Az elmúlt­­ napokban az angol királyságbeli hajójavítógyárak el­nöke, Sir Frederick Henderson jaj­­dult fel az angol ipar nevében és egész nyíltan bevallotta, hogy az angolok a hajójavító-ipar terén nem tudnak a németekkel verse­nyezni. Pedig a hajójavítás egyik legfontosabb iparágunk — mon­dotta Henderson — és ma alig akad munkánk. Milliókra megy az elvesztett munkabérek összege, az angol gyáraknak alig akadt munkájuk, míg a német ha­sonló gyárakban szakadatlan és tüzes munka folyik. Henderson egy-két adata telje­sen megvilágítja a helyzetet. A mersey kerületben egymagában tízezer hajógyári munkás áll tét­lenül. Az Ulversmead pedig (a­mely a nyugati gőzhajózási tár­sasághoz tartozott) arra jött rá, hogy Spanyolországban sokkal ol­csóbb a munka, ezért a javításra átadott hajókat odavontatja és ott dolgoztat. Legolcsóbb munkát azonban a hamburgi gyártelepek végeznek. Németország a na­pokban nyolcezer font sterlingért vállalt olyan munkát, a­melyért a legolcsóbb angol ajánlat is 1,5.000 font sterlinget kért. Ezzel párhuzamosan emelkedik a munkanélküliek száma. Október végén már némi javulás mutatko­zott, a­mennyiben a júniusi 2,177.899-ről 111­76-ra csökkent a m­unkanélkü­liek száma, de a no­­vember 4-iki hivatalos kimutatás­ban már újra 110.000-rel emelke-­­­dett 3 szánjuk és e szerint 1,722.060­­ munkanélküli volt Angliában. A, jó módhoz szokott angol munkás lakásába beköszöntött a nélkülözés és a gond. Látszik ez a munkásmozgalma­­i­kon is, a­melyek egyre élesebb­­ tüntetésekben fejeződnek ki. A nyugalmáról híres angol munkás ma már könnyen kapható szélső­séges tüntetésekre. Csak nemrégen folyt le Dundee-ben egy tüntetés, a­mely békésen indult ugyan, de véres zavargássá fajult. Általános feltűnést keltett az a tüntetés, a­melyet az angol mun­kásság az amerikai névtelen hős gyászünnepsége alkalmával rende­zett. A munkanélküliek külön me­netben vonultak fel Vörös zászlók aló"­ haladtak, öt zenekarral. A menetben ezernyi asszony haladt, a­kik gyermeküket vitték karju­kon. Azokon a koszorúkon, a melye­ket a ravatalon elhelyeztek, ilyen felírások állottak :­­Annak emlékére, a ki a járadé­­k­ért»« kamatart és­ a profitért halt meg — azoktól, a kik megérték a hékét, de szenvedésük rosszabb a halálnál. Egy másik szalagon ez állt: »A kapitalizmus élő áldozatai — a kapitalizmus halott áldozatának meg egy másikon .­­ Annak emlé­kére, a­ki hiába halt meg! Jobb a halál, mint az éhség !« — olvas­ható tovább. Mikor a tömeg a ravatal előtt elvonult, az egyik zenekar­t,a Vö­rös Zászló­ című munkás ének dal­lamát játszotta. A munkáskérdés egyre na­gyobb­ gondot ad az angolok­nak és ez is hozzá fog járulni bizonyo­san ahhoz, hogy az angol kormány bizonyos jóakaratot tanúsít a gaz­dasági kibontakozás tervei iránt. Ezek a szomorú adatok egyébként­­ nem német tanokból, hanem a­ lon­doni Daily Mail-ből és a Daily Telegraph-ból valók. A fővárosi malmok beszállították a gabona-koralszigenst Január közepéig meghosszabbít­­ják a lisztkivitel határidejét — Az Est tudósítójától . A liszt­kivitel engedélyezésére ki­tűzött határidő november 30-án le­­jár. Minthogy a­­közbejött csinsté­­nyek elzártak bennünket a kenőid­től, az érdekelteik a határság meg­­hosszabbítását kérték a kormány­tól". Ebben a kérdésben Bacher Emil, a Fővárosi Malom­egyesü­let elnöke a következők a­t mondotta Az Est munkatársának : — Mindenekel­t­ il meg kell álla­pítanom, hogy a fővárosi nagy­­malmok azt a gabonamennyiséget, a­mit az ellátatlanok szükségletére át kellett adniok, már beszállítot­ták és a földművelésügyi miniszté­rium rendelkezésére bocsátották. Ennek ellenére a kormány a buda­pesti magn okát is ellenőrzés alá­ helyezte. Ez ellen nem tiltakozunk, sőt örömmel vesszük tudomásul. De igen, fontosnak tartjuk, hogy a hatóságok az országban levő vám­­malmokat is ellenőrizzék.­­ A­mi a külföldre való liszt­­szállítást illeti, az az utolsó hetek­ben igen nagy akadályokkal küz­dött. A dunai raktárak annyira megteltek, hogy vidéki állo­má­sokról nem is vettek fel sokáig oda irányított szállítmányokat. Ezen­kívül az osztrák és a cseh határ is hetekig el volt zárva, a cseh határ csak két nappal ezelőtt, nyílt meg. Ilyen kik­ülmények között szüksé­gesnek mutatkozik, a lisztkivitel november 80-ára kitűző*­ határide­jének a meghoss­zabbí­t­sa és úgy halljuk, hogy a kormány hajlandó is arra, hogy a őszi kivitelt január 15-ig meghosszabbítsa. Az alapítványi hölgy táncintézete és a hercegné fodrászszalonja — Az Est tudósítójától — Nagyanyáink és anyáink, ez exkluzív életű magyar nagyasszonyok korában, vájjon ki gondolt volna arra, hogy a magyar úrinő alig egy emberöltő, le­forgása alatt megfutja azt a szédüle­tes karriert, a­mely a vidéki kastélyo és kúriák levendulai alatti, naiv elszi­­geteltségéből, a műh­ely, a dolgo­­szoba, az orvosi rendelő és a divatsza­­lon modern aktivitásába ível át már a legkonzervatívabb családi szen­­élyek ajtaján is diadalmas erővel tó­dul be az élet, a­mely túl a háztartás szűk munkakörén, a magyar úrinőtől sokkal többet kivon : tudást, tettet, kultúrmunkát, azt, hogy a maga he­lyén és a maga szakmájában a férfi munkájával párhuzamosan dolgozzék az egyetemes jólét céljaiért. Ebben a nagy szerepváltozásban az úttörőké a legnehezebb munka, a­kik bátran neki­vágnak a munkának és megmutatják az utat az utánuk következő generá­­c­iónak is. Budapesten ma a leggyakorlatibb fog­lalkozási ágakat űző nők között nem ritkák a hamisítatlan csengésű ariszto­krata és többpredikátumos nemesi ne­vek viselői. Elmentünk a Belvárosba és végig­jártuk néhány társaságbeli úrihölgy üz­letét, hogy megtudjuk , mit mond ró­luk a közönségük és mit mondanak ők maguk magukról. Az alapítványi hölgy táncintézete Elsőnek a Ferenciek bazárjába láto­gattunk el. Itt az­, első emelet tágas, szép helyiségeiben nyílt meg nemrég Barkóczy Ilona bárónő, alapítványi hölgy finom kis táncszalonja, a Cran­ciosa-táncintézet. A budapesti úritár­­saság apraja-nagyja Itt tanulja első­rendű szakemberek vezetése mellett az összes modern­ táncokat. A fehérfalu terem ajtajában moso­lyogva fogad a tulajdonos, Barkóczy Ilona bárónő. Elmondja, hogy nagyon sok a dolga, a szezon elején már öt­száz növendéke van és negyven külön tánccsoportja. A bárónő maga vezeti az üzletet, a könyveket, a beírásokat, mindennel tö­rődik és nagy öröme telik a napról­­napra mutatkozó sikerben. Csütörtö­kön és vasárnap öttől kilencig össz­tánc van, a többi napokon oktatás és különórák, vasárnap ezenkívül Jazz­band tea is van. A tél folyamán báró Barkóczyné táncsza­lon­jában fogják rendezni ez őszi esték fiókbáljait,­­ a nagyok táncóráit, valamint kisebb hangversenyeket, szinielőadásokat is. A­hőgy­ áthaladtunk a nagy termen, a zongora előtt bájos gyermekcsoport állított meg. A matrózruhás kislányok és apró gavallérok egy kedves fiatal leány vezényszavaira libbentek ide-oda, Lehning Erzsébet a mesterük, a­ki kilenc évig tanította a modern tán­cokat Endrédy intézetében. Előkerül a másik táncprofesszor is, Geiger kapi­tány, a­ki régebben az osztrák-magyar hadseregben szolgált, Ed de Vynos né­ven máris jó nevet sze­rzett az európai színpadokon. A zongorán friss ütemek csendülnek, az apró párok mély bók­kal kezdik a négyes első figuráját. A merre néz az ember, mindenütt szí­nes magyaros kancsók, tálak, a fehér falon zöld futónövények indái, rózsa­színű muskátlik üdítik a szemet. Ke­délyes sarkokban puha, skarlátpiros karosszékek csábítanak pihenőre. A hercegné fotis■á­­zshalottja A Harisbazár félemeletén, az Ede fodrászszalon, ajtaján, nyittrafc be az­után. .Ennek a tulajdonosa Odescalcki hercegné Andrássy Klára grófnő. Vi­­dáglap csattogó onduláló vasak és zúgó vaflanygépek kísérőzenéje mellett be­szélgetünk László úrral, az üzlet veze­tőjével, a­ki elmondja kérdésünkre, hogy az üzletraji felerészben a her­cegnő, felerép(ll&n e a gazdája. A­ her-.' cegnő veaj^i az üzleti könyveket, na­­­gyon isom­olyan foglalkozik mindennel, n^^Eretet öt hónappal ezelőtt kezdték v«V/“JVg és a vállalkozásukat a legtelje­sebb siker koronázza. Arcápolás, haj­­festés, kézápolás, a kozmetika minden, ága avatott kézben van náluk. A leb­­benő függönyök mögött minden kabin csillogó tükörlapján egy-egy női fejet látunk megvillanni és a fürge sütő­­vasak szőke, fekete és vörös hajhullá­­mok sűrűjében csattognak. Bonyhádi Veregetné kalapszalonja A Türr István­ utca egyik hatalmas bérpalotájában a félemeleten van a Persze kalapszalon, ennek a tulajdono­sa bonyhádi Perccel Tiborné. Bájos, halk Biedemieyer-hangulat az alaptó­nusa a fehérfüggönyös szalonnak, a­hol fürgén tesz-vesz a tulajdonosáé. A fala­kon hamvasszinti mű­lt századbeli divat­képek, a commode fölött régi arany­­rámás tükör. És milyen ellentét, aszta­lon, polcon, a­merre nézünk, mindenütt a legújabb divatú kalapkreációk, pán­isi stílusú téli modelek virítanak. — Nem szeretem a reklámot — mond­ja az üzlet tulajdonosnője — és el­mondhatom, hogy az üzletem sikerét semmi mással nem vívtam ki, mint a magam csendes, kitartó munkájával. A trafik Körútunk végén, hogy a kép teljes legyen, benyitunk a Zvossuth Lajos­­utcai trafikba is, a­hol az új tulajdo­nos, Fábry Istvánné Ghyllány Márta, eleinte mosolygó szerénységgel tiltako­zik az »interjú« ellen. Később mégis megtudunk annyit, hogy öt hónap óta vezeti az üzletet, két fiatal lány a mun­kában a segítője, ezekre szüksége is­ van, mert a nagyforgalmú üzletben a vevők egymásnak adják a kilincset, egymaga aligha győzné a munkát. Né­hány hét előtt egy őrizetlen pillanat­ban megrabolták a pénztárt — har­mincezer koronát emeltek el és habár azóta a betörők már rendőrkézre kerül­tek, a pénz többé nem került elő. — Bizony most már nagyon óvatos vagyok,­­- mondja Fábryné — okultam a történteken és azzal vigasztalódom, hogy minden új vállalkozásnál meg kell fizetni a tandíjat. Mindennél fon­tosabb, hogy az ember kedvvel, hittel dolgozzék és én a munkámat — el­mondhatom — nagyon szeretem, így azután bizalommal nézek a jövőbe. Sz. A. i Legolcsóbb ajándék k­arácsonista 10 lenghipés levelezőlap ' K-tól fe'.iebb ••! ! Telefon: 108—64. illiftGÁSHA" fényképészeti társaság. IV., Kár­oly-i Kör ut 24 57., a­­ központi városházánál. I |í Modern Könyvtár II.gum­bh.6H -73./szám­a. Ciinmisso Adalbert Schlemil Péter csodálatos története 4TM SS kor. Kapható: J­iSds'J könyvkereskedésében, VIL, Erzsibet-kiSml 1b—V0. sz.,1 i'., Váci-utca 12. sz. V.,Vilmos császár-ut 1 . sz. és a * Magyarországi könyvkereskedésében, VII, Erzsibetkörut 0. sz.

Next