Az Est, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-04 / 247. szám
Péntek, 1921. november 4. s kijelentették, hogy néhány felvilágosítást akarnak tőle kérni. Mi-kor ő azt mondta, hogy rendelkezésükre áll, azt felelték, hogy majd '■ holnap. ■ ■ Friedrich: Mint a kommün alatt! Rassay Károly: Giessweint bezárták és csak másnap délelőtt tizenest 1 órakor vitték a fogalmazó elé. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Hallatlan! Felháborító !) Huszár Elemér: Alkotmányos ország.! Dinich Vidtor: Giessweinnak is monitorra kellett volna mennie! Rassay Károly: Másnap délelőtt tizenegy órakor megkérdezték tőle, hogy mit csinált a legutóbbi hónapokban Csehországban. Mikor erre , azt felelte, hogy gyomorbaját kezeltette, az iránt tudakozódtak, hogy kikkel érintkezett ott. Miután erre is megadta a szükséges felvilágosítást, tanácskozásra vonultak vissza és egy óra múlva kijelentették, hogy szabadlábra helyezik. Rupert Rezső: Szegény, szent öreg ember! Rassay: Mikor a cenzúrát úgy kezelik, hogy minden ellenzéki hangot elnémítanak, mikor hivatkozhatott képviselőtársakra, kik éjjel-nappal csak detektívek ellenőrzése mellett mozoghatnak... Friedrich: Úgy van! Mibe kerül ez az államnak! Három hat detektív és hét autó van állandóan működésben! (Nagy zaj.) Rassay Károly. Egy bizonyos, az, hogy a mentelmi sérelmek e bejelentéseivel szomorú képet örökítünk meg ezekből az időkből a kötelességéről megfeledkezett kormány működéséről. Gaál Gaszton elnök jelenti, hogy átteszi a mentelmi bejelentéseket a mentelmi bizottsághoz, majd jelenti, hogy a közjogi bizottság jelentéséig az ülést felfüggeszti. A szünet alatt a képviselők kitódultak a folyosóra. A kisgazdapártiak is nagyon elismerőleg nyilatkoztak Rassay Károly mentelmi bejelentéséről és hangoztatták, hogy a mentelmi jogot tiszteletben kell tartani. Kevéssel később a kisgazdapárt tagjai az elnöki szobában bizalmas megbeszélésre gyűltek össze. A kisgazdapárti megbeszélésen megállapodtak abban is, hogy amennyiben a hományülésen a pártok részéről egyáltalán történnek felszólalások, akkor a kisgazdapárt államtóvónőt Hencz Károly fogja kifejteni. A legitimisták kivonulnak holnap a szavazás előtt Ugyancsak a szünet alatt gróf Apponyi Albert több kereszténypárti, disszidens és ellenzéki képviselővel, köztük Friedrich Istvánnal, Ugrón Gáborral, Szilágyi Lajossal és báró Szterényi Józseffel az alelnöki szobába vonult vissza, ahol megbeszélik azt a deklarációt, melyet tenni fognak. A deklarációt gróf Apponyi Albert szövegezi és ő terjeszti a Ház elé. Háromnegyedegy óra tájban ért véget Apponyiék értekezlete. Az értekezleten mint már jeleztük — megállapodtak a résztvevők egy közös deklarációban, melyet gróf Apponyi Albert fog a holnapi ülésen előterjeszteni. Apponyi az előterjesztés előtt nagyobb beszédet mond, melyben megindokolja állásfoglalását. Apponyi után Schlachta Margit szólal fel és az ő felszólalása után a legitimisták kivonulnak az ülésteremből, ezáltal a nemzet létét is fenyegető veszély elhárítására és az elhatározás szabadságának biztosítására az adott viszonyok között lehetséges minden egyéb békés eszközt sikertelenül megkísérelt, arra határozta el magát, hogy a külállamok követelésének eleget téve, a nemzetgyűlés elé a jelen törvényjavaslatot terjeszti be. A törvényjavaslat oly módon, tesz eleget a külhatalmak említett követelésének, hogy egyrészt első paragrafusában kifejezetten kimondja, hogy IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek, másrészt második paragrafusában hatályon kívüli helyezi az 1723. évi I.és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctiót és minden egyéb jogszabályt, amelyen alapult a Habsburg-ház trónörökösödési joga a magyar trónon. Ezeknek következéseképpen egyúttal kimondja azt is, hogy a királyválasztás joga a nemzetre visszaszállt. De szükségesnek mutatkozott arról is gondoskodni, hogy az uralkodóház trónörökösödési jogának megszűnéséhez meserszemenő következtetéseket ne lehessen fűzni Magyarország államformája tekintetében. Ezért, a törvényjavaslat azt is megállapítja, hogy a nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul letttartja. Ezzel egyúttal a nemzetgyűlés, amely az 1920. évi törvénycikk második paragrafusa értelmében mint a magyar állami szuverenitás törvényes képviselete az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni, az államiforma, kérdését a jövőre nézve is végérvényesen eldönti, amidőn híven a magyar nemzet érzelmeihez és hagyományaihoz, továbbra is a királyság ősi intézménye mellett foglal állást. Budapest, 1921. évi november hói 3-ik napján. Gróf Bethlen István s. k. magyar királyi miniszterelnök,* * 1 fi^nri^^ny iUUM JiL.fT tTgRrir.it IV. Károly és a *avas’Ji trónfosztási javadat a közjogi bizottságban ^SSSSSiSJto^^ Unifm mvaskzta ,. _....................... _ i — 'Az Est tudósítójától — A kormány ma terjesztette be a nemzetgyűlésen azt a törvényjavaslatot, amely a detronizációt tartalmazza. Ennek a javaslatnak és a hozzáfűzött miniszteri indokolásnak a teljes szövege a következő : Törvényjavaslat IV. Károly őfelsége uralkodói jogainak és a■ Hobsburg-ház trónörökösödésének i meg szüntéről. A §. IV. Károli király uralkodói jogai megszűntec. X 2. §. Az 1723. api I. emil. törvénycikkben foglalt Pragmatica Sanctio és minden egyéb jogszabály, a mely az Ausztrián Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette s ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállít. 3. §. A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fentartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy ez iránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen. 1. §. Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1921. évi november hó 3-án. Bethlen István s. k. magyar királyi miniszterelnök. IV. Károly csemege umikodói jogainak és a [ijfibsbur]-ház trónörökösödésénekonegszmléséről szóló törvény a vasmihoz.A sokat fizenkedett magyar nemzetre ujabbinegpróbáltatások ideje követkeetütt. A közelmúlt eseményeivel kapcsolatban a magyar állammal szemben azt a követelést támasztották, hogy koronás királyát trónjától és uralkodóházát trónörökösödési jogától fossza meg. A magyar állam még sohasem állott olyan nehéz elhatározás előtt, mint ezekben a sorsdöntő napokban. Idegen hatalmak a békeszerződésben biztosított függetlensége ellenére beleavatkoznak belső ügyeibe. Olyan intézkedést követelnek tőle, amelyre magát soha sem kötelezte, s amelynek teljesítését a trianoni békeszerződés sem rótta rá és amely alkotmányának alapelveivel sem egyeztethető össze. E követelés elutasítása esetére pedig az országot fegyveres támadással fenyegetik. A kormány nem vállalhatja a felelősséget azért, hogy a világháború és a forradalmak pusztítása után meggyengült nemzetet újabb és a haza fenmaradását is veszélyeztethető háború elé állítsa, mert az ország megerősödését és felvirágoztatását csak békés viszonyok között, kifejlődő munkás élettel re■ mérik. Ennélfogva az ország válságos helyzetével, miután a békét és Háromnegyed 12 órakor összeült a nemzetgyűlés közjogi bizottsága, hogy a detronizáló törvényjavaslatot tárgyalja. Elsőnek gróf Apponyi Albert szólalt fel, aki rámutatott arra, hogy a javaslat indokainál fogva a külügyi bizottsághoz tartozik és nem a közjogi bizottsághoz és kívánta, hogy azt a külügyi bizottság tárgyalja. Apponyi álláspontját a bizottság nem tette magáévá, mire gróf Apponyi Albert távozott a bizottság üléséről. Az ülésen érdeklődést keltett Rupert Rezső törvényjavaslat tervezete, a nyply első részzben azt kívánja,hnogy illtassék törvénybe aaz 1849. jáli debreceni függellenségi nyilatkozat. A javaslatiáz el végében Rupert rámutat arra,hogy a Habsburgok mindig magyarellenes politikát folytattak. Ez alól azonban kivétel IV. Károly király és ezért indítványozza a többi között, mondják ki azt is, hogy IV. Károly uralkodásának emlékét ünnepélyesen törvénybe iktatják. Ezzel azonban a továbbiakban nem elégszik meg Rupert, hogy visszaállítjuk a nemzet szabad királyválasztó jogát, hanem kimondatni akarja, hogy: »azért is, mert a Habsburg és Habsburg-Lotharingiai-ház a belőle származó uralkodóknak a nemzetet leigázó önkénye és visszaélései, de esküszegéseik és sokszor véres zsarnokságuk miatt is a magyar trónra régen érdemtelenné vált: arra is kötelez bennünket, a szuverén magyar törvényhozást, hogy a trónjától megfosztott királynak, IV. Károlynak, minden ivadékát és az egész Habsburg-Lotharingiai háznak minden ivadékát is a magyar, tróntól és az arra való várományost, illetve örökösödési jogaitól, melyek, ha törvényes formán alapulnak is, valójában mégis csak egy leigázott nemzet tehetetlenségéből, szolgaságából fakadnak, örökre megfosszuk. Ezért az egész Habsburg-Lotharingiai házat, minden élő és születendő tagját és bármily késő leszármazott is, akár lemenő, akár oldalágon, minden trónöröklési igényeitől ezennel örökre, ünnepélyesen megfosztjuk. A Rupert-féle törvényjavaslat további része amnesztiát kíván biztosítani mindazoknak a magyar polgároknak, akik IV. Károly királyi trónra való visszahelyezése és uralkodásának visszaállítása érdekében a fennálló alkotmány ellenére 1921 október 25-éig bármily politikai természetű cselekményt, ideértve a polgárháború felidézését és vívását is, követtek el és ellenük minden eljárás beszüntetendő. Azt kívánja még Rupert, hogy a köznyugalom érdekében rendeljük el, hogy a kétszáz holdnál nagyobb mezők és ötszáz holdnál nagyobb erdőgazdaságok kétszáz, illetve ötszáz holdat meghaladó részén termett életszükségleti cikkek, illetve üzemszerűen termelt tűzifa és a nagykereskedői és nagyipari raktárak megfelelő közszükségleti készletei, valamint a kőszénbányákban termelt szén megfelelő hányada, közellátásra, a termelési vágyó beszerzési költségek megtérítése ellenében azonnal igénybe vétessék és a haza ama polgárainak rendelkezésére bocsáttassák, akik hibáikon kívül a legkisebb mértékű ellátást is nélkülözni kénytelenek. Rupert javaslata szerint el kell rendelni azt is, hogy büntetlenséget kell biztosítani az alkotmányosság helyreállítását megelőző időben elkövetett tisztán politikai természetű és emberélet, testi épség, személyes szabadság és vagyon ellen nem irányuló cselekményekre. Ezekért üldözni tovább egyetlen magyar állampolgárt sem szabad. Meg kell szüntetni a személyes szabadság minden korlátozását, az internálást és vissza kell helyezni mindazokat a tisztviselőket és alkalmazottakat, akiket politikai okokból bocsátottak el. Teljes bűnbocsánatot kell hirdetni azoknak a magyar állampolgároknál is, akik üldöztetéstől félve, külföldön élnek, kivéve azokat, akik emberélet, testi épség és személyes szabadság ellen követtek el bűncselekményeket. Végül kimondja ez a törvényjavaslat-tervezet, hogy az ország tovább is királyság marad, ez azonban nem zárja ki, hogy az alkotmányforma megváltoztatására alkotmányos küzdelem folytattathassék. A közjogi bizottság ülésén Koszó István elnökölt. A javaslat előadója Bubinek István volt. Gróf Apponyi Albertnak említett rövid felszólalása után Dömötör Mihály, Bubinek István és Kovács J. István beszéltek eddig. Dömötör és Kovács főképpen azt hangoztatták, hogy az indokolásból ki kell hagyni a kényszerhelyzetre való hivatkozást, mert a kisgazdapártnak elvi álláspontja érvényesül a detronizálásban és minden külső kényszer nélkül is e felé a cél felé törekedett. Mivel a másik pártról is többen fognak felszólalni, kétséges, hogy az indokolásból az említett hivatkozást kihagyják-e. Nincs kizárva, hogy ebben az esetben a kisgazdapárt határozati javaslatot fog benyújtani. Indokolásu 3 oldal.