Az Est, 1922. december (13. évfolyam, 274-295. szám)

1922-12-01 / 274. szám

Vétitek, 1922. december t. mmmammmmmmmmmmrnsmmmBLa Klebelsberg miniszter beszéde a magyar kultúráról A A nemzetgyűlés egyhangúan megszavazta az akadémiai javaslatot — Az Est tudósítójától — A nemzetgyűlés mai ülését fél­tizenegy órakor nyitotta meg Lei­­tovszky Béla­­elnök. Az elnöki be­jelentések után következett a Magyar Tudományos­ Aka­démia támogatásáról szóló tör­vényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Az első felszólaló Szakács Andor, aki azt mondja, hogy sokkal jelen­tékenyebb összeget kellene az Aka­démia támogatására szánni, mert ebből alig telik nyolc könyv ki­nyomtatására. Az állam évi bevé­tele hozzávetőlegesen 100 milliárd lehet s ebből csak ilyen nevetsége­­sen kis összeget kap a magyar tu­domány. Foglalkozik az Akadémia­­­ múltjával, tovább Ferenc császár­i­­korával és elmondja hogy, akkori­ban a képviselők leveleit felbontot­ták, bizalmas közléseiket elolvas­ták.Pakots József és Szilágyi Lajos:­­A mai helyzetről beszéljen a kép­viselő úr. . . Szakács Andor: A képviselőket címek adom­ányozásávaal kenyerez­­ték le. „­­ Horváth Zoltán: Kormányfőta­­nácsosok. Szakács Andor a Habsburgokkal foglalkozik ezután, akik nem en­gedték kifejlődni a magyar kul­túrát. Horváth Zoltán: Vannak akik Visszakivánják a Habsburgokat. Strausz István : Hatalmas volt a nemzet a Habsburgok alatt. Horváth Zoltán : Szolga volt. Strausz István: Ma is az. Horváth Zoltán: A Habsburgok korrumpálták az országot. Nagy Ernő : A világ legkulönb népe vagyunk és most leghátul va­gyunk. . ... . Horváth Zoltán : A főváros most­­is tüntetett.­ Dinici­ Ödön : Nem fizette meg senki őket Spontán tüntettek. Szakács Andor: A kultuszmi­niszter említette az Akadémia ob­jektivitását a tudományban. Az Akadémia nem vindikálhatja ma­gának, hogy objektív szellemben ápolja a magyar tudományt. Kos­suth Lajosról az Akadémia­ sora tudomást semi vett, noha ő nála nagyobb tudós, publicista és állam­férfi nem volt Magyarországon. Ha valamikor megírják az etikai összeomlás­­történetét Magyaror­szágon, figyelembe kell venni, h­ogy az Akadémia kötelességének tar­totta kiadni ezt a munkát, mely egyik legideálisabb történeti ala­kunkat tapossa sárba. Horváth Zoltán : Szekfű: II. Rá­­kóczi Ferenc. Szakács Andor : Azt írta meg az a könyv, hogy a magyar történe­lem l­egnagy­obb alakja kártya­­barlang pinkapénzétől tengette életét. A tudománynak az a hivatá­sa, hogy az igazat állapítsa meg. A kultuszminiszter a mohácsi vészre hivatkozott az akadémiai javaslat benyújtásánál. A mohácsi vész nem következett volna be, ha a Dózsa-lázadás utáni elnyomatás nincs.. Ellenfeleinkkel csak akkor vetődjük fel a küzdelmet, ha itthon rend van. A javaslatot elfogadja. Utána Jánosi Zoltán szólalt fel. Jánosi Zoltán: Mint ellenzéki politikus hivatásomat nem abban találom, hogy minden kormányja­vaslattal szemben állást foglaljak, hanem a kormánytól függetlenül gyakoroljam a kritika jogát. A­ leg­­nagyobb örömmel jelentem ki, hogy a javaslatot elfogadom. Ha a kö­zelmúltban mm láttam volna, hogy a túloldal egyik vezére ener­gikusan az asztalra csapott, mi­dőn látta, hogy pártja tagjainak egy része tisztán lelkiismeretére hallgatva, az ellenzékkel együtt szavazott, akkor most indítványoz­nám azt, hogy az­­Akadémiának szánt segélyt emeljük fel a kétsze­resére. Felkiáltások a kormánypárton: Próbálja meg. Jánosi Zoltán: Amennyiben a túloldal bátorít, az Akadémia iránti elismeréstől vezettetve, in­dítványozom, hogy az összeget a kétszeresére emeljük fel. A háború előtt a kulturális kí­vánságokat a törvényhozás a nagy katonai terhek miatt nem elégít­hette ki. Örömmel üdvözlök egy olyan politikát, mely a szó nemes értelmében nemzeti kultúrpolitika. Fejleszteni kell tudományos és iro­dalmi intézeteinket, fejleszteni kell a népoktatást. . _ A Magyar Tudományos Akadé­mia azzal, hogy eredeti munkákat adott ki és a világirodalom eredeti remekeit lefordíttatta, rendkívüli kultúrai hatást teljesített. Csak azt kérem, hogy ne engedjen az Aka­­dém­ia a politikai irányzatnak, a napi áramlatoknak, emelkedjék olyan magasságra, ahol elfogulat­lanul foglalkozhat nemcsak a múlt, de a jelen kérdéseivel is. Én például nem helytelenítem, hogy az Akadémia kiadta Szekfű Gyulának »A száműzött Rákóczi« című könyvét, bár ’ helytelenítem azt a fölényes és lekicsinylő hangot Rákóczival szemben, akit a maga erkölcsiségéért és martíriumáért valamennyien csodálunk. Az a baj ebben a könyvben, hogy tudomá­nyos eszközzel dolgozik ugyan, de nem­ tudományos módszerrel. Jól tette azért az Akadé­ma, hogy ezt a fölfogást is szóhoz juttatta, de szerettük volna, ha szóhoz jutott volna az a felfogás is, mely Rá­­kóczi nagyságát emeli, ki. A Magyar Tudományos Akadé­mia nem zárkózik el a kortól. An­nak hullámverései az Akadémiába is becsapnak. Ezt bizonyítja a Si­­monyi-féle eset is. Ezt bizonyítja az is, hogy a nemzeti­ tanácsnál — magam is jelen voltam azon az ülésen — megjelent az Akadémia képviseletében Beöthy Zsolt, Ber­­zeviczy Albert, Heinrich Gusztáv és engedelmességi fogadalmat tet­tek, bár erre nem kényszerí­tette senki. 1918 november 5-én pe­dig az Akadémia kijelentette, hogy magát az ország vezetésére hiva­tott nemzeti tanács rendelkezésére bocsátja. (Nagy zaj és ellentmon­dások a kormánypárton.) Az Aka­démiát idézem. A javaslatot elfogadja azzal a módosítással, hogy ne 12 milliót, hanem 24 milliót adjunk az Aka­démiának. Ezután f Clebelsberg Kunó kultuszminiszter szólalt fel Klebelsberg Kunó . Azt hiszem, hogy nem hivatásunk itt e javaslat kapcsán irodalom- és művelődés­történeti vitát folytatni és ezért csupán egy-k­ét ténymegállapításra kívánok reflektálni. Szakács Andor képviselő úr nem velem, hanem felsőbüki Nagy Pál­lal vitatkozott. Ő belőle idézett, s így vélteképen én nem válas­zol­­h­atunk az észrevételeire. Jánosi kép­viselő úr az én felszólalásomat oly­­kér értelmezte, mintha­­ én azt állítottam volna, hogy a refor­máció korszakát nem tekintem egyébnek, mint egy interieur epo­chának. Ez tévedés. Én azt mon­dottam, hogy a­­mohácsi vész előtt viruló olasz kultúra a mohácsi vész­­szél összeomlott. Ezután if­jaink a német egyetemekre mentek tanulni és az ottani kultúrát sajátították el. Ez a második kultúra a nemzet életében nem jelentett kevesebbet és kevésbé jót, mint az előbbi. Én jó katholikus vagyok, de azért egyetlen felekezettg szem­ben sem vagyok elfogult. Ennélfogva arra kérek mindenkit, hogy ugyanezt az elfogulatlanságot a kathotikusokkal szemben is tanú­sítsák. Tanúsítsanak, vele, szemben ugyanannyi megértést is, mint ahogy én egész közpályámon tanú­sítottam és ma is tanúsítok a pro­testáns egyházakkal szemben. Még néhány tudománypolitikai kérdésre szeretnék kitérni­ .Ne higyyék a képviselő urak, hogy az akadémiát csak nálunk tá­madják. Ezt a­­ jelenséget min­denütt a világon meg lehet ta­lálni s ugyancsak könnyű e panaszok kútfonására ráakadni. Az Akadémia, nemde egy zártkörű testület, s így azok, akik oda be szeretnének jutni, de ezt a vágyukat el nem érhetik, emberileg érthetőért csalódottnak ér­zik magukat Ezt a csalódásukat az­után panaszokba és lamentá­ciókba öntik. Mindenki, akinek a kéziratát az Akadémia nem adja ki, vagy a­ki­nek a munkásságát nem tekinti eléggé tudományosnak, nekimegy az Akadémiának. Ebből, keletkeznek azok a panaszok, a­melyek a közön­ség rétegeibe átszivárognak s ott az Akadémia ellen hangudatot támasz­tanak. Mindez azonban az Akadémia lényegét és alapj­át nem érintheti.. Nagy köszönettel tartozom a pénz­ü­gymi­nisster úrnak, hogy le­hetővé tette a tu­lam­ényos munkák kiadása céljából, hogy 16 millióért papirost szerezhet­tem be. (Nagy zaj és mozgás minden olda­lon. Elnök csenget.) A mai helyzet­ben nagy áldozatot hozott a pénz­ügyminiszter úr. Megcsonkított lé­tünk mellett ilyen nagy összeget adott erre a célra. Több képviselő részéről elhang­zott az az óhaj is, ahogy más tudo­mányos intézeteket is részesítsünk állami támogatásban. Említették így többek között a Petőfi­ Társasá­­got is. A legnagyobb örömmel va­gyok hajlandó erre vonatkozólag előzetes tárgyalásokba bocsátkoz­­ni és •­n a legnagyobb készséggel óhaj­tok más tudományos intézetet is állami támogatásban része­síteni az idei költségvetés ke­retein külel Rassay Károly: Hol van az a költségvetés? Gróf Klebelsberg Kunó kultusz­­miniszter : Csodálkoznom kell azonban Várnai képviselő úr meg­jegyzései fölött, hogy ellenzéki képviselő létére követeli az Akadé­mia részéről az elszámolást. Köve­teli pedig ezt­ olyan ellenzéki kép­viselő, ki velem szükségképpen el­lentétes politikai állásponton Van. Blassay Károly: De még meny­nyire! Klebelsberg Kunó : A tudomány szabadságát sértené ez az elszámo­lási kötelezettség s. én kénytelen volnék javaslatomat visszavonni, ha ezt az elszámo­lást kötelezővé tennék, mert ezáltal nagy csorba esne a tudomány és gondolkozás szabad­ságán. Kassay Károly: És mi van az egyéni szabadsággal? . . Klebelsberg Kunó : Várnai kép­viselő, úr utalt Korniss professzor könyvére is. A váddal nem akarok itt foglalkozni, de Korniss érdemes személyét meg kell védenem. Együtt tanítottam Kornissal a közgazdasági egyetemen. Nagyon jól tudom, hogy ez ifjúság milyen lelkesedéssel hallgatta előadásait. Ugyancsak Várnai említette a népoktatás kérdését is. Egész éle­temben a népoktatással foglalkoz­tam, de — engedelmet kérek — egyszerre nem jöhetek mindennel, mihelyt befejezem a tudomá­nyos és kulturális ügyekre vo­natkozó javaslataim előterjesz­tését, ide fogok állani a nép­oktatás problémájával is. Azt hiszem, hogy ezt a legrövi­­deb idő alatt, megtehetem. Pakots képviselő úr az ifjúság­nak az iskolai színielőadások alatt tanúsított magatartására hívta fel a figyelmemet. Ne törjünk pálcát felettük. Gondoljuk meg, hogy mi történt az elmúlt években, mi min­denen mentek át a gyermekek, akiknek kötelességükké tették fel­­világosító előadások látogatását is annak idején. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Ne tegyük felelőssé mindenért a szegény gyermeket. Gondom lesz arra, hogy Budapesten minden érettségi vizsga alkalmá­val a ki­rendelt főigazgató behatóan érdek­lődjék, hogy a vizsgázó milyen jártasságot tanúsít a magyar­ iro­dalomtörténetben ezekkel az elő­adásokkal kapcsolatban. Gondom lesz rá, hogy a fiatalember, aki víg volt az előadáson, víg legyen az érettségin is. Sok szó este­ a kutatóintézetekről. Kutatóintézetek mindig voltak és lesznek is. Kultuszminiszteri ál­lamtitkár koromban állítottuk fel a konstantinápolyi kutatóintézetet Remélem, hogy a változott viszo­nyok lehetővé fogják tenni ennek az intézetnek a reaktiválásá.­ Ez mindenesetre kívánatos vol­na már csak azért is, mert az a hat­­kötet melyet a konstantinápo­lyi tudományos intézetünk eddig kiadott és amely német és francia nyelvre is lefordítva élénk feltű­nést keltett egész Európa tudomá­nyos világában, olyan fényes eredmény, hogy annak nem volna szabad megszakadni. Mint a tör­ténelmi társulat elnöke alapítot­tam a bécsi tudományos intézetet melynek céljaira a kormányzó úr őfőméltósága, a testőrség bécsi pa­lotáját bocsátotta rendelkezésre. A római tudományos intézet hosszú időn át nem működhetett, azonban épp a napokban kaptam kézhez az olasz szenátus kiváló tagjának magánlevelét melyben arról értesít, hogy a római intéze­tet a háborús zár alól felmentették. Ilyen körülmények között remélem, hogy ez az intézet ismét megkezd­heti tudományos működését. Pakots képviselő úr azt mondot­ta, hogy az én kultúrpolitikai be­szédeim frázisok. Lehet hogy az ő számára azok, de véresen komo­lyak az én számomra. Amikor es­ténként hazamegyek, úgy látom a szobám­ falán függő Eötvös és Trefort arcképét, mint akik rész­véttel néznek rám, hogy a mai ret­tenetes viszonyok között küzdök. Félek, hogy a társadalom azt fogja mondani, hogy az állami segítés után nincs mit tenni. Három év múlva lesz az Aka­démia centennáriuma, addiiz fel kell ébreszteni a közönséget, hogy megtalálja szívét az ada­kozásra. A javaslatot elfogadásra ajánlja, amelyet a nemzetgyűlés egyhangú­lag­ elfogad. Következik a részletes tárgyalás. Jánossi Zoltán azt indítványoz­za, hogy a segítést 24 millióra emeljék fel. Gróf Klebelsberg Kunó kultusz­­miniszter ragaszkodik a szakasz eredeti szövegében való elfogadá­­­­sához. Szavazás következett Jánossi Zoltán indítványára és 48 szava­zattal 38 ellenében a szakaszt ere­­deti szövegezésében fogadják el A javaslat többi szakaszait vita nélkül fogadják el, mire az elnök jelenti, hogy a javaslatot részletei­ben­ is elfogadta a Ház. 3. oldal 3 sidger­, fekete, rrimminvarrott férficipői..........56OO K ! fekete, rányinvarrott női cipő......... 4500 K ! Teveszőr h­ázicipő.............................. 3100 K ! Földbirtokos úr hölgy Belvárosban vagy környékén két szoba és südőszobából álló akásrészt keres téli hónapokra, butorozatlanul is, megem­berért, kívánatra naturálisért. Válasz sürgősen IV., Fe­renc József rakpart 27. sz . II. evv. 9. sz. alá küldendő

Next