Az Est, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-11 / 180. szám
Budapest, lft 23 * Szöllbolt * augusztus 11. Előfizetési árak: Egy hónapra . . . 4000K fhárom hónaprg.. . 12.000 IC Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 300 kor. Vasárnapi szám 300 kor. Ausztriában hétköznap ISOO 0. k.f vasárnap 2000 o. k. mgsmmsnjmmmmKwmmmmmsm Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ : MIKLÓS JINBOR i lira 200 korona .............. XII. évfolyam 180. szám. Szerkesztőség» VII. ker a tét, Erzsébet körút !• Kiadóhivatal» VII.,Erzsébet körútit—*0.0* Fiókakid dó hív flratok: V., Vilmos császár út 14. szám és IV., Váci ucca 12. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7. 0 Ez a politika, jó uram, — miután Andrássy Gyulát, a monarchia külügyminiszterét már ki tanította, most az egész nemzetgyűlést tanítja ki Csontos bácsi, hogy hát mi is a politika. Politika — például az, hogy valaki a kormánypártban ül és a kormánypárt padsoraiból támadja a kormányt; politika az, hogy kormánypárti képviselő nem fogadja el a kormány javaslatát és politika az is, hogy mikor aztán azt kiáltják feléje, hogy lépjen ki a pártból, visszavág, hogy nem lép ki, mert az ő helye ott van ... a kisgazdák oldalán. Hát ilyenformán ez volna a politika. . . . Csontos bácsi helye a kisgazdák oldalán van, mert bizony az ma a politika, hogy amikor a kormánypárti képviselő opponál a kormány ellen, akkor kisgazda, de hogyha a kisgazda mégis megszavazza a kormány javaslatait . . . akkor kormánypárti. De nemcsak Csontos bácsi az, aki a modern politika módszertanára tanítja ezt az ámuló nemzedéket. Mások példáján is kezdjük megtanulni, hogy mi is az a politika. Politika például az, hogy titokzatosan suttognak bizonyos listákról, de senki se dobja a listát a Ház asztalára; politika az is, hogy egy ellenzői- vezérférfiú olyasmiket mond, hogy mélyen megrendítő adatok adtak neki módot, hogy közéletünk szörnyű mocsarába betekintsen, — azaz hogy politika az, hogy a szörnyű és megrendítő adatokat még mindig mintegy hivatali titkot őrzi. "Politika az is, hogy egy pártot vagy blokkot akarnak csinálni azok, akik nem is olyan túlságosan régen, nem is olyan nagyon a történelem előtti időkben ciklopsi vádakat hajigáltak egymáshoz, — és politika az is, hogy viszont azok, akik együvé valók, felbomlott kötelékekben harcolnak s jóformán valamennyi: egy külön párt! Politika — jó uram —■ az abszurdumoknak, ellentmondásoknak, lehetetlenségeknek az az egész összefüggése, amit ma a fórumon látunk, — ami a politikusok számára lehet érdekes, szórakoztató, vagy akár tanulságos is, a nemzet számára csak fájdalmas és elszomorító. Mára várják az angol válaszjegyzéket A jegyzék négy fejezetre oszlik és mereven kimondja, hogy Hngita nem szólíthatja fel a menteseket a passzív ellenállás megszüntetésére Baldwin kormányának franciabapolt tagjai nem vettek részt a döntő minisztertanácson London, augusztus 10 (Az Est rendes tudósítójának telefonjelentése Párizson és Berlinen )) Éppenséggel nem fedi a tényeket a félhivatalos sajtónak az a közlése, hogy a brit kabinetben a miniszterek között teljes az egyetértés a francia és a belga kormánynak adandó válasz szövegére nézve. Erre mutat, az a körülmény is, hogy Baldwin miniszterelnök hiába igyekezett rávenni a franciabarát minisztereket, elsősorban lord Derbyt, hogy jelenjenek meg a tegnapi minisztertanácson, mégsem jöttek el. A Daily Herald, amelynek a kormány környezetéből pontos értesülései szoktak lenni és azok köztudomás szerint az »ellenzéki« miniszterektől erednek, azt írja, hogy a Bad w in-kabinetről tegnap ismét kiderült, hogy nincs önálló és átfogó reparációs programja, nem tudja, mihez kezdjen, tehát csupán arra szorítkozik, hogy további jegyzékekben folytatja a polemikus eszmecserét a szövetségesekkel. A válaszjegyzék, amelynek szövegét a minisztertanács tegnap főbb körvonalakban megállapította, négy fejezetre oszlik. Az első részben arról van szó, hogy Poincaré angol felfogás szerint tévesen magyarázza a békeszerződést, míg a második fejezet hangsúlyozza, hogy a brit kormány a Ruhr-válság tekintetében soha sem helyezkedett szembe a szövetségesekkel, de nincs abban a helyzetben, hogy Németországot a passzív ellenállás megszüntetésére szólítsa föl. A két következő rész: azt taglalja hogy miképpen gondolja Anglia a német fizetésképesség meghatározását és hogyan lehetne a teljesítendő fizetéseket a jóvátételek céljaira felhasználni. A végső passzus tárgyalja azt a kérdést, hogy mikor és mi módon lehetne szabályozni a szövetségesek között a háborús adósságokat. Egy tekintélyes angol külpolitikus a Daily Telegraph-ben nyilatkozik Cuno, kancellár legutóbbi programjáról. Azt írja, hogy a német birodalmi kancellár végre, belátta és ez az egyetlen örvendetes körülmény, hogy ha Anglia nem is helyesli a francia megszállás módszerét, az még távolról sem jelenti azt, hogy a brit kormány kész Németország érdekében elfordulni Franciaországtól. Nagy tévedésben van Cuno kancellár, ha azt állítja, hogy minden német kormány az utolsó négy év alatt kereste a megegyezést Franciaországgal, mert ez csak Wirth volt kancellárról és Rathenauról mondható el. Mikor Cuno és Rosenberg külügyminiszter átvette hivatalát, első dolguk az volt, hogy a kapcsolatot megbontsák s azóta csak magánoldalról jelentkeztek kísérletek az érintkezés helyreállítására a német kormány és kára német birodalmi bank jelenlegi aranykészletének segítségével bármely pillanatban át lehetne térni az arany valutára. A ma reggeli lapok hírt adnak arról, hogy egy amerikai gazdasági delegáció jelentkezett tegnap Baldwin miniszterelnöknél és tervet nyújtott át a jóvátételi kérdés végleges megoldásáról. Ez a tervezet azon alapszik, hogy a szövetségesek egymás között , törölhetik a maguk háborús tartozásaikat, de Amerikával szemben az adósság okát le kell róni. Baldwin miniszterelnök, mikor a küldöttség szónokának fejtegetéseiből megértette, hogy miben sántikálnak az amerikai gazdasági kontárok, epés gúnnyal csak enynyit válaszolt: — Kívánom, hogy eszméjük a világ közvéleményében termékeny talajra találjon — aztán fejével bólintott, jeléül annak, hogy az audiencia véget ért. .. Franciaország között. Azt a megjegyzést fűzi ehez a nyilatkozathoz a Daily, Telegraph, hogy Angliában több súlyt helyeznek Stinnes Hugó tíz szavára, semmint órákhosszat tartó kancellári beszédekre. Ha a német nagyipar nyugodt lehetne afelől, hogy a birodalmi kormány nem hagyja cserben, akk Zürichi megnyitási @:03 •/* A francia sajtó holnap közti a válaszjegyzéket Párizs, augusztus 10 (Az Est rendes tudósítójának tetefonjelentése Berlinen át) Az angol jegyzéket, amely londoni táviratok szerint ma már a párizsi külügyminisztériumban lesz, holnap pedig a francia sajtó is megkapja közlés céljából, igen , nagy kíváncsisággal várják. Tari tahimról ebben a pillanatban biztosat nem lehet tudni. A Journée Industrielle azt hiszi, hogy a brit kormány ezzel a válasszal igyekezni fog a vitát Franciaországgal gazdasági térre átjátszani és Poincare mereov jogi álláspontját a Ruhr-megszálló, tekintetében gazdaságpolitikai vonatkozású aggodalmakkal meg- dönteni. Ez a lap, amely Poinearénak több ízben szemére vetette, hogy : "em képes fölismerni a gazdasági szükségszerűségeket, most azt tanácsolja a miniszterelnöknek, hogy ne zárkózzék el ettől a gazdaságpolitikai vitától, mert a francia politikának egészben nincs semmitől sem tartania. II. Védekezés abelga valuta válsága ellen Párizs, augusztus 1. (Az Est rendes tudósítójának tetefonjelentése Berlinen át) A belga szenátus pénzügyi bizottsága tegnap illést tartott, amelyen Thounis miniszterelnök beszámolt a pénzügyi helyzetről. Azon kezdte, hogy ez idő szerint nem jogosult a belga valuta válságáról beszélni, Belgium nem él át pénzügyi válságot, hiszen az adójövedelmek fedezik az államháztartás költségeit, az ipar teljes üzemmel dolgozik és a mezőgazdaság soha sem termelt annyit, mint éppen most. Kell, hogy a belga nép bizalommal viseltessék a maga valutája iránt, ha vannak is bajok, azok időlegesek. A jelszó kitartás, bizalom, többtermelés, takarékoskodás. A kormány teljesen be fogja tiltani a burgonyakivitelt és