Az Est, 1925. november (16. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
2. oldal lentőséggel kapcsolódnak bele a magyar törvényhozás munkájába, de egyenlő értékben éri most őket a kegyelet, mert egyenlően ontották vérüket és szerezték meg a halhatatlanságot. Nincs nemzet a világon, amely anynyira rá volna utalva hősei és vértanúi emlékének kultuszára, mint a magyar. A hazáért való önfeláldozás ragyogó példáival úgyszólván megszakítás nélkül tartotta fenn legszentebb nemzeti hagyományainkat. Az emléktáblán lévő két évszám egy gigászi küzdelem korszakát örökíti meg és szorosan egybekapcsolódik az elbukást követő szomorú idők két áldozatának vértanúságával, akiket közéleti szereplésük egymásutánban emelt a háborús országgyűlés képviselőházának elnöki székébe. Ma van hetedik évfordulója a gyászos emlékű napnak, amelyet kitörülni szeretnénk emlékezetünkből, ha eseményeink sötét háttere egyre erősböd : tényként nem ragyogtatná felénk nemzetünk egyik leghűbb és legnagyobb fiának mártírkoszorús alakját. Gróf Tisza István élesen körvonalazott egyénisége nagy harcok tüzében forrott össze a dualizmus alapján romjaiból újjáépült Magyarország utolsó huszonöt esztendejének történetével. Egy negyedszázad politikai harcainak javarészét az a kettős küzdelem teszi, amelyet egyfelől a nemzeti fejlődésünk alkalmas alapjául felismert dualizmus védelmében befelés és kifelé egyaránt, másfelől a magyar parlamentarizmus megmentéséért folytatott az anarchia romahos térfoglalásával, országunkat belülről fenyegető veszedelemmel szemben. — Lolko mélyéig át volt hajtva attól a meggyőződéstől, hogy ezzel nemzetvédő munkát végez, mert a parlamentarizmust nemzeti létünk palládiumának érezte. Ebben a harcban követett módszere és politikájának sikere felől ma még eltérő lehet a kortársak ítélete, de ami egyéniségéből már ma is a történelmi ítélet erejével ment át a köztudatba: szándékainak önzetlensége, jellemének kristálytisztesége és mindnekfelett a fajának és hazájának szeretetétől áthatott önfeláldozás az erkölcsi nagyság olyan magaslatára emeli, hogy nemzeti géniuszunk legkiválóbb reprezentánsai sorában foglal helyet. Egészen azonosítva egyéni sorsát nemzetéével, ott érezte folyvást feje fölött lebegni annak a végzetnek a Damoklesz-kardját, amely az övéhez hasonló önfeláldozó lelkek nagy többségére, történelmünk tanulsága szerint, vár. Amikor ezzel a végzettel szemtől szembe kellett állnia azon a gyászos emlékezetű napon, amely összeomlott hazája romjain még katonaruhába öltözött martalóc fegyveréről szabadította feá régi ellenségét, az anarchiát, azzal az utolsó sóhajjal omlott maga is a szent romok fölé. . . »Ennek igy kellett történnie!« — Az ő holttestén épülhetett csak fel később a bolsevizmus. — Tisza Istvánt a vértanuságban követte közvetlen elődje a képviselőház elnöki székében: Návay Lajos. Egy hűtlen cseléd gonoszsága elég volt arra, hogy részeg tömeg vérszemének prédájául dobatva, ott fejezze be nagyra hivatott életét a félegyházi pályaudvar árkában, ahol annyi rög sem jutott számára a hazai földből ami még ki sem hült mártír-tetemét egészen eltakarhatta volna. — Most ott ragyog mindkettőnek a neve azon a második táblán, amely olyan folytatása az elsőnek, amilyen folytatása volt hatvan évvel előbb az Új épület és az aradi vár vesztőhelye, Isaszegnek, Vácnak, Nagysarlónak és — Világosnak. — A két tábla együttvéve öt esztendő időhatárát örökíti meg, de ez az öt esztendő egy ezeréves történelem kivonata, egy ezeréves nemzeti sorsnak összefoglalása. Nagy és kis nevek egyesülnek rajtuk egy nagy és szent közösségben, a haza iránti kötelesség önfeláldozó teljesítésében. Őrizzük az emléküket azzal a kegyelettel és a hazánk iránti kötelességeknek azzal a hit teljesítésével, amellyel az ő áldozatukkal is megszentelt múltúnknak és jövendőnknek tartozunk. Ezek után felkérem tisztelt képviselőtársaimat, méltóztassanak az emléktáblák leleplezésének színhelyén testületileg megjelenni és a leleplezés megtörténte után, legközelebbi ülésünk napirendjének megállapítása és a jegyzőkönyv hitelesítése végett a teremben ismét összegyűlni. A leleplezés tartamára ülésünket felfüggesztem. Felvonulnak az emléktáblák elé A gyűlés felfüggesztése után a kormány, a Ház tagjai és a meghívott vendégek a delegációs folyosóra vonultak, a hősök és a Tisza—Návay-emléktábla leleplezéséhez. Az emeleti vesztibülben, szemben a kupolacsarnokkal, a delegációs terem főajtajától jobbra és balra helyezték el a két emléktáblát. A kivilágított és feldíszített vesztibülben előkelő közönség gyűlt össze: a kormány tagjai, élén a miniszterelnökkel, az első és második széksorban foglaltak helyet, mögöttük ült gróf Apponyi Albert, báró Wlassics Gyula és Berzeviczy Albert. Az emléktáblákat piros-fehérzöld lepel takarta babérokkal és ciprusokkal díszítve. Jobbra és balra a parlament díszbeöltözött hajdúi állottak feszes vigyázzállásban. Vasárnap, i9an november! Huszár Károly beszéde a hősök emléktáblája előtt Huszár Károly A Budai Dalárda elénekelte a Hiszekegyet, majd Huszár Károly lépett a szőnyegekkel borított dobogóra s megtartotta emlékbeszédét a hősök emléktáblája előtt. Beszéde közben lehullott az emléktábláról a nemzetiszínű drapéria. — Egy hajótörött bús nemzedék gyújtja meg a nemzeti önfeláldozás oltárain a szent megemlékezés örök mécseseit. A magyar országgyűlés két házának, valamint a törvényhozás tisztviselőinek és alkalmazottainak tizenhárom hősi halottja emlékét ércbe öntöttük. A magyar országgyűlés kegyeletes hódolatának szerény tolmácsolója vagyok a hősök emléktáblájánál, melyhez időtlen időkig járni fognak az utódok tanulni férfi virtust és igaz honszeretetet. — Megint tizenhárom vértanú, tizenhárom drága vércsepp a magyar szenvedések mélységes tengerében. Tizenhárom hősi halott neve millió névtelenből. Életüket áldozták, de a magyar história egén mint örökös csillagok gyulladnak ki dicsőséges neveik most, mikor a lepel lehull a művész alkotásáról. — A fiatal gróf Eszterházy Pál főrendnek, a daliás dunántúli mágnás huszártisztnek, a pápai hitbizomány urának szívét rohamozó huszárjai élén érte az ellenség golyója. Atörténelmi középnemesség egyik legkiválóbb hőse a deres fejjel is ifjú Désy Zoltán. Mint világító fáklya járt csapatai élén, mikor a kozák dárda átjárta testét és akkor is csak egy szava volt. Désy hadnagy úrnak: — Csak előre édes fiam! A magyar hazaszerető németség hűségének vértanúja Dahinten Ernő, a szászok kiváló képviselője. A déli végeken a szerb betörés idején az európai kultúra védelmében a Száva mocsarai közt tűnt el. Csak annyit tudtunk róla, hogy nemes német lelke egyedül maradva is magyar lélekkel hősiesen védte a magyar zászló becsületét. Nagy Sándor könyvtáros, a tudós tanár, a saját vérével írta meg a gorlicei áttörés legendás történetét. Gróf Hugomay Viktor a volhiniai ingoványban vérzett el. Takács László, a Ház építésze betegen is kiment a frontra és a halicsi sáncok ásatása közben kapta a halálos sebet. Dr. Szilágyi Lajos György a harctéren szerzett tífusznak esett áldozatul. Dőry Sándor kilenc lőtt sebbel esett hadifog"?*Uta. Fábián Vilmost és Skultéthy « Jószfet a szerb fogság borzalmai kínozták korai halálra. Kine Gábor altiszt Przemyslnél eltűnt. Takács Ferenc Lublin alatt lett hősi halott. Gubányi Pál, a Ház asztalosa, a vitás molinári baka, a macsói bánság területén küzdött utolsó lehelletéig. A magyar hitnek büszke bajnokai, a magyar reménységnek korán elhervadt virágai, a magyar hazaszeretetnek dicső vértanúi mind a tizenhárma. Velünk magyarokkal még éreztetik a csatatér hullaszagát, a háborús gyűlölség még nem múlt el. Magyarország széttépése tátongó sebet nyitott Közép-Európa testén és nem lesz itt addig végleges nyugalom, amíg az, amit erőszakosan összetéptek, újra össze nem forr. — Hallgassátok meg a harcotriafrokból felhangzó suttogást. Így szól a hősi halottak szíve: — Minden nemzet hagyományaiban él. — Nem igaz magyar az, aki a hősi síroknál csak a hervadás illatát érzi. Satnya az a nemzedék, amely a finis Hungáriáé nagy sikolyát hallja meg. A halál hatalmát el nem ismerem, úrrá nem lesz az enyészet sem a hősök, sem a magyarság felett. Ti hősi halottak, jókor jöttök ép haza szétnézni feldúlt honotokba. A ti szellemi megjelenésiek, halhatatlan hősök, fenséges tanubizonyossága az örök nemzeti egységnek. Isten napja! Süss rá a borongás magyar ugarra és keltse ki a hősök temetőjében a magyar mártírok magvát, hogy népek tavaszának verőfénye mielőbb új életre eskázhassa a magyar hősök szellemét, őszi m magyar szél vidd el a hírt, hogy magunkhoz öleljük minden vitéz holt testvérünket. Hősi halottaink halhatatlan szelleme, dicsőséges életpéldája vezethet csakki a katakombákból, a gályarabságból, a babiloni fogságból, én megpróbáltatott szomorú magyar nemzetem. Nagy Isten népek és nemzetek hatalmas Istene, légy pajzsa és oltalma e vértanú nemzetnek, megszámlálhatatlan hősének, évezredes érdemei által. Dicsőség, áldás és tisztesség a hősöknek, akik meghaltak azért, hogy éljen a nézet, éljen a hon. Zsitvay Tibor beszéde a Tisza—Návay emléktábla előtt Huszár Károly után Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés másik alelnöke tartotta meg ünnepi beszédét a Tisza—Návay emléktábla előtt. — Nyugat és kelet határmesgyéjén ezer éve áll egy nemzet rendületlenül —mondotta Zsitvay. — Oltalmazza kelet szabadságát és nyugat kultúráját két ellenséges világ ellen. Védi bennük önönkincseit, testét. Kelettől elszakadt, nyugatban fel nem olvadt. A magyarságnak mint minden nemes anyagnak megteremnek szorongattatásai közepett a nagy kristályai. Hatalmas egyéniségek, kristályos jellemek, akik önmagukban vívták meg a magyar lélek belső harcát és harmóniában összeolvasztják ősi fajtánk minden keleti erényét és a nyugat forrásaiból merített magyar kultúratűzhelyén kiforrott igazi tudást. Ilyen ragyogó alakjai a magyarságnak gróf Tisza István és Návay Lajos. Tisza István óriás, akinek atlaszvállán a magyar glóbusz nyugodott. Midőn az atlasz ledőlt, a glóbusz is lezuhant és darabokra tört. És jött a fej- és szívnélküli rémuralom korszaka, amely a világos fejét és meleg szívét áldozatul követelte. Tisza István alakja úgy jött fel a magyar horizontra, mint világrendszereken áttörő, irányától el nem téríthető üstökös, Návay volt a meleg napsütés. Návay voltaképpen nem készült politikusnak. Nem lehetett kérdés olyan bonyolult, amellyel szemben nem állott volna felkészülten, de nem volt kérdés olyan kicsi, amellyel, nemtalálta volna érdemesnek foglalkozni, ha e réven az ideális értelemben vett demokratikus fejlődés ügyét szolgálhatta. Tisza született államférfi. Egyesülnek benne mindazok az Isten adta és önmaga fejlesztette nagy lelki szellemi és erkölcsi tulajdonságok, melyek egy nemzet vezérévé avatták. Odahaza nagy ősi birtok várja, gondtalan életet és nemes munkát kínál, de mégis eljön, lemond a kínálkozó boldog életről, hogy a fenyegető veszedelemmel szemben az egész magyar föld, az egész magyar nép haladását, életét, békéjét biztosítsa. Jött, küzdött és elbukott. A harcot sohasem akarta, mert tudta, hogy a magyarságnak csak vesztenivalója van és mert tudta, hogy a magyar nemzet hivatásához tartozik a szomszéd kis népek szabadságának a védelmezése. Ma már tisztán áll előttünk nagy és nemes alakja. Tisza István emléke erő, amely vonz, taszít és cselekszik. E falak között, ahol egykor Tisza István és Návay Lajos, mint a legmagasabb közjogi méltóság viselői székeltokt, áradjon szét mindig az az erkölcsi és szellemi erő, amely őket naggyá és nemessé tette. Amíg lesznek a nemzetnek vérannúi és amíg azok emléke szent lesz előttünk, addig Kelet és Nyugat határmesgyéjén állani fog e nemzet részben, viharban és majd még napsütésben is, rendületlenül. A mély hatást keltett ünnepi beszédek után a budai dalárda elénekelte a Himnuszt, ezzel az emlékünnep fél egykor végetért. A kormány és a Ház tagjai ezután ismét a nemzetgyűlés üléstermébe vonultak, ahol Scitovszky elnök újból megnyitotta az ülést, hogy a legközelebbi ülés napirendjére vonatkozó előterjesztését megtegye________________ Figyelmeztetek minden ismerősömet, hogy seenkinek a nevemben árut vagy pénzt adni ne essek, mert semmi felelősséget értenem vár-Kövesdi Miksa, Székesfehéiov