Az Est, 1930. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
Szombat, 1930. február . Palásthy Irén ezüst lamezruhája és tízcentiméteres kutyája Rendőri igazoltatás a Városi Színház tegnap esti premierjén Palásthy Irén, a kiváló magyar Immindonra, akinek nevét egyformán ismerik Newyorkban, Párizsban, Berlinben, Bécsben, Hollywoodban és mindenütt a világ nagyvárosaiba, amerikai állampolgár felesége. Férje Hans Bartsch, amerkiai színpadi kiadó, aki gyakran megfordult Budapesten is. Hans Bartsch volt az, aki Amerikába vitte ki Molnár Ferenc : Vörös malom és Herczeg Ferenc : Kék róka című színművét is.Palásthy Irén most Budapestre jött, ahol körülbelül már egy esztendeje nem járt. Eljött Budapestre, hogy meglátogassa 72 éves édesanyját és 60 éves édesapját. Visszajött Budapestre, hogy eltöltsöt itt néhány napot. Elhozta magával Pestre legszebb ruháit. A sok ruha között volt fagozitsflamé is, amelyet Párizsban készíttetett és amellyel a bécsi operabálon díjat nyert. Ez az ezüstruha estélyi ruha Newyorkban és Hollywoodban elegáns és előkelő ruhaviselet. V 2. Palásthy Irén férjével együtt érkezett Amerikából Európába. Legutóbb Hollywoodban a Fox Filmgyárban egy hangosfilm főszerepét játszotta el. Egy magyar táncsnőt alakít, egy Amerikába kivándorolt magyar lányt, akiből odakint híres táncosnő lesz. Előttem van néhány felvétel erről az amerikai filmről. Magyar parasztház, búbos kemence. Ezer színben ragyogó magyar csupor ál közöttük egy magyar lány, Palásthy Irén. Kalárissal a nyakában, szattyán Csizmásban. Azt mondja Palásthy Irén: — Boldog voltam, hogy ezzel a szereppelis szolgálhattam hazámat, •ahonnan elindultam utamra. 3. Egy hét óta van Budapesten, illetőleg Kükösszentmihályon. Ott vásárolt szülei számára néhány évvel ezelőtt egy kis házak Rákosszentmihályon lakik szüleivel mert Palásthy Irén egyszer, visszavonultan élő aszszony. Művésznő. Idejének legnagyobb részét otthon tölti. Villamoson szokott Pestre bejárni és villamoson jött be egy évvel ezelőtt is Budapestre. Vele volt tíz centiméteres kutyája. Ezt a kis kutyát magával szokta vinni mindenüvé, Newyorkban, Párizsban, Berlinben, Bécsben. ^cc^vvvncc^vvvvvvvwvvvvv Soha sehol sem volt vele baja. Amikor Rákosszentmihályról egyszer még a múlt évben Pestre jött, egy nagyon lelkiismeretes kalauz felszólította, hogy szálljon le a kutyával együtt. Esett az eső, kellemetlen rossz idő volt és Palásthy Irén nem akart leszállni. A kalauz rendőrt hívott. A rendőr mosolyogva szalutált: — Ezért a kis kutyáért nem szállítom önt le a villamosról. Leszállt a rendőr és Cinkotáig nem történt semmi baj. Cinkotán a kalauz egy másik rendőrt hívott fel 11 villamosra és ez a másik rendőr felszólította Palásthy Irént, hogy azonnal szálljon le a villamosról. Elmondotta, hogy ezzel a kutyával volt mindenütt a világon, sehol nem érte emiatt kellemetlenség. És amióta Magyarországon van, egyszer sem molesztálták emiatt. A rendőr felírta Palásthy Irén nevét és néhány nap múlva idézést kapott. Becitálták a rendőrségre. Palástny Irén azonban már nem jelent meg a tárgyaláson. Időközben visszautazott Amerikába. A bíróság a rendőr vallomása alapján, Palásthy Irén meghallgatása nélkül hatósági közeg elleni kihágás címén 20 pengő pénzbüntetésre ítélte. A család több ízben meg akarta fizetni ezt a 20 pengős büntetést, mert Palásthy Irén nem tartózkodott Budapesten. A rendőrség azonban ebbe nem ment bele. Nem fogadta el a pénzt, mert minden esetben ragaszkodott ahoz, hogy Palásthy Irén személyesen jelenjen meg, személyesen fizesse ki a 20 pengős büntetést. 4. Palásthy Irént, aki Rákosszentmihályon lakik, Budára, a Fe uccai rendőrségre idézték meg, hogy jelenjen meg ma január 31-én, délelőtt kilenc órakor a kutya-ügyben. 5. Most térjünk vissza néhány pillanatra az ezüst laméruha történetére: Palásthy Irén csütörtökön este megjelent a Városi Színház nézőterén, hogy végignézze A biarritzi Vénusz bemutatóját. Nem volt egyedül Palásthy Irén. Vele jött az édesanyja és a nővére. Hárman ültek, a földszint első sorában. Palásthy Irén ezüst laméruhát viselt, azt az ezüstruhát, amelyet Párizsban készíttetett és amellyel díjat nyert a bécsi operabálon. Gyönyörű ruha volt, Dekoltált ruha. Persze, hogy dekoltált ruha, hiszen a világ minden nagyobb városában dekoltált estélyi ruhát viselnek a hölgyek. Dekoltált ezüst laméruha volt, de nem volt dekoltáltabb, mint amennyire dekoltáltnak kell lennie egy dekoltált ruhának. A nézőtéren feltűnést keltett ez a ruha, mert egy dekoltált ruhánál az is fontos, hogyan tudja viselni az, aki viseli. És Palásthy Irén nagyszerűen tudja viselni ezt a dekoltált ezüst laméruhát. is. És ezután már gyors iramban követték egymást az események. Palásthy Irén az ezüst laméruhát az első felvonás elejétől kezdve viselte. Ebben a ruhában jelent meg az első felvonás után a színház folyosóján és a második felvonás után ugyancsak a színház folyosóján és az öltözőkben, ahol gratulált Honthy Hannának, Zitaffy Irénnek és Bárkainak. A harmadik felvonás után a ruhatárhoz sietett, felvette a bundáját és indulni akart a színházból. A többit már maga Palásthy Irén meséli most el nekünk: — Most, így, ebben a reggelben, már egy kissé nyugodtabb és józanabb vagyok. De ez az éjszakai történet rettenetes volt. Marinovich fogalmazó urat feltétlenül bepanaszolom a főkapitányságon. Amit ő velem szemben elkövetett, azt megérteni nem tudom. De semmiképpen sem tudom megérteni azt sem, hogy miképpen lehetséges az Budapesten, hogy egy rendőr fogalmazó úrihölgyekkel szemben olyan hangot használjon, amilyen hangot a rendőrfogalmazó úr használt. A ruhatár előtt szólított meg és szólított fel arra, hogy menjek vele a második emeleti rendőrszobára. Nem értettem meg ezt a felszólítást. Ésamikor megkérdeztem, hogy miért kell a rendőrszobára mennem, nem adott választ, ellenben újra felszólított, hogy azonnal kövessem őt a rendőrszobára. . Ott állt előttem a rendőrfogalmazó. Mögötte rendőrök sorakoztak. És körülöttünk huszonöt-harminc ember a nézők sorából. Most már körülbelül meg tudom mondani, mit éreztem abban a pillanatban. Azt éreztem, hogy valami szörnyű szerencsétlenség történhetett a férjemmel és ez a rendőrtisztviselő azért hív fel a rendőrőrszobába, hogy ezt a borzalmas hírt tapintatosan közölje velem. Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy Uram Isten, várjon mit gondolhat a korám gyülekezett közönség, miért hívnak fel engem a rendőrszobába. Jogosan hihetik az emberek azt, hogy valami főbenjáró bűnt követtem el. De én mentem a rendőrfogalmazó után. Mellettem jött kétségbeesve a 73 esztendős anyám és a nővérem. Mentünk a lépcsőkön. Már bizony, sírtam. És sírt az anyám is és sírt a nővérem is. Előttünk a fogalmazó, mögöttünk a rendőrök és a rendőrök mögött a közönség. Végre felérkeztünk a második emeletre. A rendőrfogalmazó bevezetett egy szobába. És ugyanoda belépett az édesanyám és a nővérem is. A rendőrfogalmazó rájuk szólt: — Azonnal hagyják el ezt a szobát! Én kétségbeesetten szóltam közbe. — Az édesanyám és a nővérem! Nekik mellettem a helyük! Azok nem akartak kimenni a szobából. A rendőrogalmazó rájuk kiáltott: —■ Azonnal takarodjanak! Takarodjanak! Ezt kiáltotta az én 72 esztendős édesanyámra és nővéremre a rendőrfogalmazó úr. De ők nem mentek. Ott maradtak. Sírtak. Hangosan sírtak. Én is sírtam. Higgyék el, már nem is azért, mert megalázottnak éreztem magam, hanem leginkább azért, mert fájt, hogy ez, így, Budapesten megtörténhetik. — Azután megtudtam, hogy az egész eljárásnak az volt ,az oka, hogy túlságosan kivágott ezüst laméruhát viselek. Ezért igazoltattak le a második emeleten. Ezért aláztak meg a közönség előtt lent a ruhatár előtt. A többire szinte már nem is emlékszem világosan, csak azt tudom, hogy nem volt annyi erőm, hogy visszamehessek Rákosszentmihályra. Itt töltöttem az éjszakát Pesten, egy barátnőmnél. Egyik sírógörcsből a másikba estem. Reggel hatkor elaludtam és fél nyolckor felkeltem. Hideg vízben megmostam a fejemet, hogy magamhoz térhessek. Mert 7. kilenc órára vagyok beidézve a rendőrségre az egy évvel ezelőtt megtörtént kutya affér miatt. Most oda indulok, hogy lefizessem a 20 pengő büntetést és hogy kitanítsanak arra, hogyan kell viselkednem a rendőri közegekkel szemben. — Minek engem erre már kitanítani? Kitanított engem erre a mai éjszaka éppen eléggé. Ma hajnalban még felhívtam az uramat, aki Berlinben van. Beszéltem vele. Megparancsolta, hogy azonnal utazzak ki hozzá. Elmegyek a rendőrségre, kifizetem a büntetést és holnap elutazom Berlinbe. És azután visszautazom Hollywoodba, hogy tovább játszhassak a filmen. Magyar leányokat. —■ Hogy újra felépíthessék Hollywoodban, a magyar kapukat, a búboskemencéket, hogy felakaszthassák újra a fehérmeszes falra a kakukórát, hogy magyar dalt énekelhessek és hogy magyar táncokat táncolhassak. Mert mégis csak gyönyörű az ám egy magyar leány elszakad a külföldre, és tizennégyezer kilométerre innen, a Csendes-óceán partján hirdetheti, hogy magyar és hogy szép és hogy gyönyörű dolog az : magyarnak lenni. Fazekas Imre Palásthy Irén 3. oldal. Mit mondanak a főkapitányságon A főkapitányságon illetékes helyről a következőkben tájékoztatták Az Est munkatársát a Városi Színházban tegnap este történt eseményekről: — Ma reggel jelentést kaptunk az eljáró rendőrtisztviselőtől a tegnap este aVárosi Színházban történt igazoltatásról és az ügy iratait nyomban át is tesszük az illetékes kerületi kapitánysághoz, ebben az esetben a VIIl. kerületi kapitánysághoz, hogy annak rendje és módja szerint folytassák le a kihágási eljárást. Megállapítottuk a jelentésből, hogy többen tettek panaszt az ügyeletes rendőrtisztviselőnek Palásthy Irén feltűnő öltözéke, túlzott dekoltázsa miatt és a rendőrtisztviselő a legudvariasabban és a legtapintatosabban intézte el az ügyet. Mikor az előadásnak vége volt és a közönség mér távozóban volt, polgári ruhás rendőr jelentkezett Palásthy Irénnél és a legudvariasabb hangon szólította fel őt, hogy igazolás céljából kövesse őt. Megkérdeztük, hogy miért kísérték fel a nézőtérről az igazolás lefolytatása céljából Palásthy Irént az ügyeletes rendőrtiszt szobájába? — Azért, — hangzott a válasz — mert éppen ezzel akarta a rendőrtisztviselő a feltűnést elkerülni. Nem akarta a közönség szeme láttára igazolni Palásthy Irént. Az ügyeletes rendőrtisztviselő szobájában a legudvariasabban és legtapintatosabban folytatta, le az igazoltatást. A rendőrtisztviselő a hozzá érkezett panaszok folytán a feltűnő ruhaviselet miatt igazoltatta le Palásthy Irént. Az igazoltatásnak ezt a módját és azt is, hogy szándékosan az előadás végére hagyta az igazoltatást, kizárólagosan tapintatosságból tette azért, hogy Palásthy Irént megkímélje és hogy ne okozzon zavart az előadáson. Megmondottuk, hogy Palásthíy Irén kifogásolja az igazoltatás formáját és egyáltalában azt, hogy őt mint amerikai állampolgárt ilyen eljárásban részesítették. Erre a következő választ kaptuk: — Amennyiben Palásthy Irén panaszt tesz, akkor ennek a panasznak a tárgya február elsejétől kezdve visszaszerződött régi sikereinek színhelyére NEW YORK ♦ | A teadélutánokon is fátszik !