Az Est, 1933. augusztus (24. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
Előfizetési árt Laprkpantenég» Egy hónapra .. 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon fölül, 1 elefánt ISS-SO-től 57.is. ««4—13, 464—19 Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JáNDOR OH- ker., Rákóczi út 54. Kiadó Hivatal» UH., Erzsébet körút 18‘20. Szerkesztőség Bécsben*., Kohlmarkt 7. C^j$H®S85B®H®SaSaaBraEaíaiHEB2■ RM Messzebb van-e Szabadkától Locarno, mint Ludapest! Ez a kérdés. Hogy Liet ilyet kérdezni! Meg kell kérdezni, mert míg Locarno felé, úgy a keleti, mint a nyugati Locarno felé, Locarnónak úgy Keleti, mint nyugati pályaudvara felé korlátlan a jelszavak utasforgalma Jugoszláviából, Budapestre nem adnak útlevelet a magyaroknak Belgrádban. Miért nem! Ezt a kérdést a közönségvetette fel először a Pesti Napló hasábjain, azóta a kérdés körforgást tesz mindenütt és most már 11 belgrádi parlamentben is visszhangja támadt. »Hogyan lehet a kereskedelmet felélénkíteni a két ország közt, kérdezte valaki a belgrádi szenátusban, ha azok, akik a kereskedelemmel foglalkoz- nak, nem találkozhatnak egymással?« De nemcsak a kereskedőtvágják el a kereskedőtől és azárutól. Elvágják a beteget az orvostól vagy gyógyintézetétől. Elvágják a rokont a rokontól. Elvágják a művészt közönségétől, a könyvet az olvasótól, az utast hívs utazástól. Egy amerikai repülő hét nap alatt körülrepüli a Földet és ez a szegény jugoszláviai magyar évszámra sem juthat el Budapestre. Mindenütt a világon elfogy a távolság, közelebb hoznak egymáshoz világrészeket, ugyanakkor Belgrádban azon vannak, hogy pár száz kilométeres távolságok is a végtelenségbe vesszenek? A világpolitikában mindenütt a nemzetközi együttműködés jelszavai csilingelnek s odaát ugyanakkor nem adnak útlevelet Budapestre. Nézzék csak. Itt most minálunk hallatlan munka indult meg, mindenki azon van, hogy fellendítsük a magyar tenger, a Balaton forgalmát... a magyar tengerét, amelynek tündéri igézetében poéta lesz a filiszter is. De ugyanakkor, amikor fel akarjuk lendíteni a magyar tenger forgalmát, már fel is lendült a jugoszláv tengerparté... a magyar üdülők ezreitől. Mi nem tagadjuk meg senkitől az útlevelet, akár a jugoszláv tengerparton akar pihenni, akár másutt, mi komolyan vettük azt a bizonyos közeledést. De bocsánatot kérünk, talán mégis túl egyoldalú az a közeledés, amelynek csak az egyik fél látja hasznát. S talán mégsem felel meg »Locarno szellemének« az a belgrádi útlevélpolitika, amely elzárja Budapestet. S talán mégis rosszul tudja a földrajzot, alá Locarnót csak Svájcban keresi és nem önmagában is. Huszár főpolgármester nyilatkozik a pizsamaafférról Kirepült az emeleti ablakon a szép, meztelen módi éi uu. -:nir... I.J m-jif ■■■^niw ni-Jir;.* wii ».i i.jl 1,1 r .Hn -nrarr -a nT-rr-^n in u» — au m w iirniir * — "Az Est tudósítójától — — Segítség, meggyilkolnak, mentsenek meg! — ezeket a kiáltásokathalottak vasárnap reggel 9 óra tájban a Dob ucca 21. számú ház lakói. Az udvarra siettek, hogy megtudják, mi történt. A ház előtt is megálltak a járókelők. Egyszerre az egyik első emelet ablakkeretében megjelent egy fiatal leány, akinek felsőteste teljesen ruhátlan volt. A következő pillanatban a fiatal lány előrebukott az abakból és véresen, összetört tagokkal terült el a járdán.. Egy szomszédos üzletből papírt hoztak ki, letakarták a kétségbeesetten siránkozó, vérző nőt, akit néhány perccel később a mentők elsősegélyben részesítettek. — Ledobtak az emeletről! — ezt tudta csak mondani a mentőorvosnak a 20—22 évesnek látszó leány és ezt mondta a Rókus-kórházban is, ahová bevitték az első segélynyújtás után. A titokzatos baleset ügyében a rendőrség kezdett nyomozni. Első sorban kihallgatták Riesz Elemér 29 éves szobrászművészt. Övé a lakás, amelynek ablakán a fiatal leány kizuhant. A sovány, beesett öveg fiatalember elmondotta, hogy Végvári Boriskának hívják azt a leányt, aki az ablakon kizuhant. A leány modellje volt, néhány hét óta nála lakott. — Hogyan történt a baleset? —kérdezték a szobrásztól, a fürdőszobában tartózkodott, amikor a baleset történt. Erre a kérdésre nem tudott válaszolni. Azt mondotta, hogy ő Vasárnap délután a Rókus kórházban kihallgatták Végvári Boriskát, aki a szobrászművész vallomásával szemben azt mondotta, hogy őt Biesz Elemér lökte ki az ablakon. Végvári Boriska vallomása alapján Bieszt őrizetbe is vették a VI. kerületi rendőrkapitányságon és a szobrászművész az éjszakát már a főkapitányság őrizetes cellájában töltötte. Ma reggel dr. Zilahy János rendőr- fogalmazó maga elé vezettette Bieszt, hogy az ügyre vonatkozóan részletesen kihallgassa. A szobrász elmondotta Végvári Boriskával való megismerkedésének, majd kapcsolatának részletes történetét a rendőrfogalmazó előtt. Hogyan esett fel az ablakon Végvári Boriska? Egy ismeretség története — körülbelül egy hónappal ezelőtt — kezdett beszélni a szobrászművész — az Erzsébet körúton sétálva, figyelmes lettem egy csinos fated leányra, aki egy másik, nálánál néhány évvel idősebb nő társaságában ment a körúton. Nekem a leánynak szobrászszempontból érdekes arca tűnt fel. Hosszasan néztem is, ezt észrevette és rám mosolygott. Ennek a mosolynak nem tulajdon voltam jelentősége. — El is felejtettem az egész jelenetet, de két nappal később este az Iparcsarnok környékén sétáltam és a Bu-dapesti Hangversenyzenekar játékát hallgattam. Egyszrre megláttam a körúti fiatal leányt. Odamentem hozzá, megmondtam neki, ki vagyok. Összeismerkedtünk. Elmondotta, hogy a Vásár utca 2. sz. házban van alkalmazásban, mint szakácsnő. Azért lett belőle szakácsnő, mert sokáig nélkülözések között él, semmi munkához nem tudott jutni, míg végül már cselédmunkát is elvállalt. Amint beszélgettünk, odajött hozzánk nővére. Megtudtam, hogy Végvári Boriskának hívják, a nővére pedig Végvári Juci. — Hármasban sétálgattunk, Juci azután elbúcsúzott tőlünk. Mi bementünk a városba. A Rákóczi téren leültünk egy padra és ott sokáig beszélgettünk. Már nagyon későre járt az idő és Boriska attól félve, hogy alkalmaztatási helyén megszidják, hazament. Nem beszéltünk meg újabb.