Az Est, 1937. március (28. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-11 / 57. szám

Csütörtök, 1937. március //. — »Baj­­van az egykén paprikával«. 31'men b. lapjuk a­lió 4-iki számában egy kereskedő panaszát közli a t. Szerkesztő­ig — kétségtelenül abból a közérdekből fogy­ ha vannak hibák, azok orvosoltas­­sanak. Ugyancsak közérdekből és a tisz­­ánlátás érdekében szükségesnek tartjuk a közleményhez néhány adatot szolgál­­atni , kérjük, hogy sorainknak b. lap­ukban helyt adni szíveskedjenek: 1. A paprika minősítését nem kénysze­­rítették semmilyen egy kézbe, hanem azt változatlanul ugyanazok a szegedi és kalocsai állami paprikakísérleti állom­á­­sok végzik, mint a mintban s ez állomá­sok szakközegei munkájukat ugyanazzal a becsületes pontossággal hajtják végre, mint azelőtt. 2. A paprikaszövetkezetek az összes ■paprikanagykereskedőknek mindig egy­séges minőségű paprikát szolgáltatnak ki és ha az illető panaszos kereskedő az édes paprika helyett »könnyeztetően erős­ paprikát talál az állítólag szabályszerűen lepecsételt csomagban, akkor csak vissza­élésről lehet szó,­­ami ellen az a véde­­kezés, hogy rögtön feljelentéssel fordul­on illetékes helyre. Ez esetben tehát nem a panasznak, hanem hamisítás elleni fel­­elentésnek van helye! 3. Szóban levő kereskedő panaszos lev­­lben utal olyan más cégek jogos pana­­zaira, amely cégek azelőtt maguk is­oglalkoztak paprikaőrléssel. Az igazság relékében le kell szögeznünk, hogy a­ennálló rendeletek eddig egyetlen őröl­­etőnek ezt a jogát nem vonták el. Tisz­­elettel Magyar Fűszerpaprikát Értékes­ítő Központi Szövetkezet. — Éjszakai támadás. Ma éjszaka Csepelen a Szilágyi Dezső utcában r­end­őr eszméletlen férfit talált, aki­nek hasán nagy szúrt seb volt- Kide­­ült, hogy Húsz Jánosnak hívják, csepeli napszámos. Életveszélyes álla­miban került a Szent István-kór­­h­ázba. Az éjszaka valószínűleg mel­­ámadtá­k és hasbaszúrták. A rendőr­ég a támadók kézrekerítésére nyo­­mozást indított.­­ Amíg a kukoricamagból hentesáru esz. Az országos mezőgazdasági kiállítás gyik legfontosabb és legérdekesebb cso­­portja a földmívelésügyi minisztérium kísérletü­gyi intézményeinek kiállítása esz. A mezőgazdasági üzemi intézet a ta­­ajtani, a növénynemesítő intézetek, a nagyaróvári növénytermelési kísérleti ál­omás és szegedi testvérintézete, a debre­­ceni gazdasági akadémia, a növényegész­­égü­gyi intézet, a magyaróvári gazdasági népkísérleti állomás, az erjedéstani állom­í­­ás, a tejtermékek ellenőrző állomása és a főváros élelmiszervizsgáló intézete fog­alt ezidén össze, hogy a március 17-én kezdődő országos mezőgazdasági­ kiál­tá­­son megismertessék a közönséget a kuko­­rca okszerű termesztésével és felhaszná­­ásának legcélszerűbb módjával. Igen lágy jelentősége van ennek, hiszen tud­ok, hogy milyen végtelen kár származik aból, ha csak egy évben is rosszul sike­ül a kukoricatermés. A felsorolt állami­ntézmények a tudomány eszközeivel kil­átták ki a helyes kukoricatermesztés és­­ kukoricahasznosítás minden lehetőségét. Jazdának, hizlalónak, hentesnek, háziasz­­zonynak elegendő végignézni ezt a kiál­­ítást ahhoz, hogy részletesen megismerje a tudomány eredményeit, amelyeket az­­u­án kitűnően hasznosíthat a maga és a téz javára. A kiállítás utazási igazolvá­­nyával, amelyet 1 pengő 30 fillér bélyeg leküldése ellenében bárkinek megküld a Kiállítás rendezőbizottsága (Budapest, IX. vöztelek utca 8.) már március 11-től, csü­­örtöktől kezdve lehet féláron Budapestre utazni. ­ Gyümölcstermelőt, nagygazdát, kis­gazdát, háziasszonyt egyaránt érdekel az , kis füzet, amely a világszerte ismert készítményről szól. Kérje a 17*-es füzetet, m­elyet minden érdeklődőnek díj- és por­­cmentesen megküld a Mezőgazdasági Rt., Budapest, IV., Hajó ucca 2. Dr. Lakatos személyesen üdülőket badeni s abbaziai .* A húsvéti hetekre már ajánlatos most jelentkezni. Carlton-szálló. Telefon T-8S­­-70. SZEKTÁK A magyar könyvpiacon páratlan érdekességű vállalkozás indult meg. Tíz kö­tetben bemutatják az országot, Magyarország keresztmetszetét adják. A vállalkozás célja, hogy ismerjük meg végre a magyar föld és a magyar nép igazi képét. Csupa fiatal író, fiatal tudós, fiatal szociográfus írja a tíz könyvet: Boldi­zsár Iván, Illyés Gyula, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Németh László, Szabó Zoltán, Ortutay Gyula, Erdős Jenő, Kováts Imre, F­é­j­a Géza, akik nagy­ készültséggel és sok lelkesedéssel vágtak neki a nagy munkának. Módszerük, hogy személyesen bejárták azt a vidéket, amelyről könyvet írnak és a lehető legnagyobb őszinteséggel ismertetik a magyar tájat, a magyar földet, a ma­gyar nép életét, örömét, bajait, múltját, jelenét és reményeit. Tájleírás, történelem, szociográfia, iránymutatás lesz minden egyes kötet. A hatalmas magyar munka, első könyve Féja Géza munkája, amely »Vihar­sarok« címmel jelenik meg, az Alsó-Tiszavidék földjéről és népéről szól. Egy isme­retlen világ képe bontakozik ki ebből a rendkívül érdekes kötetből, melynek minden egyes fejezete lenyűgöző olvasmány. A következő kilenc kötet (a vállalkozás szerkesztője: Sárközi György, a ki­tűnő költő és író, aki, úgy látni az első kötetből, igen gondos és alapos körültekin­téssel végzi szerkesztői munkáját) az ország többi részét fogja feltárni. Az alábbiakban köztünk egy fejezetet Féja Géza Viharsarok című munkájából. A magyar szekták története igen régi , ha teljes fejlődéstörténetüket meg akarnék rajzolni, nyilván a hu­szitizmus korá­ba kellene vissza­tér­ni­­nk. Az újabb időben a magyar tu­dat a nazarénus­ mozgalom­mal kap­csolatban vett tudomást róluk. Justh Zsigmond, a múlt század végén el­­húnyt, sokat ígérő fiatal magyar re­gényíró, a magyar nép erkölcsi fel­emelkedését várta a nazaréius-moz­­galomtól. Szerette a szektákat, re­gényt írt a nazarénusokról, ez a kü­lönös, osztályából kinőtt nagybirto­kos, aki szentetornyai birtokán pa­­rasztszínházat csinált s Moliéret és más klasszikusokat játszatott a nép­pel, tehát éppen az ellenkező módon kezdette meg a parasztság művelését, mint a mindenkori magyar kultúr­politika. A nazarénus vallást a há­ború sem tudta megtörni, midőn pe­dig halál várt azokra a nazarénusok­­ra, akik vallásuk parancsa értelmé­ben nem fogták kézbe a fegyvert. A háború óta azonban fejlődésük meg­akadt, de nem azért, mintha a ma­gyar szekták­­fejlődése­­ általában, megakadt volna. A háború óta egyre-má­sra kelet­keznek a szekták s a nazarénusoknak alapos vetély­­társai akadtak a millénisták, hívők, adventisták, koplalók, reszketésük, szellemidézők, nyapo­nyis­ták, apostolok, Jehova tanúi... Nem is lehet felsorolni valamennyit, olyan rohamosan osztódnak és szapo­rodnak. A baptista szektát a törvény is elismerte, de a szekta terjeszkedő erejét éppen ez az elismerés törte meg. Tájunkon máris megindult a baptista szekták belső széttöredezése. Hiszen a szekta lázadás és ha az ural­kodó rend immár nem lát veszélyt benne, akkor viszont a hívek nem ta­lálnak megnyugvást a hajlékában s új »hajlékot« építenek maguknak. A szekta lázadás, elvágja az úri paphoz és az »urak istenéhez« fűző fonalat. A nép se a politikai, se a társadalmi életben nem juthat szerep­hez, a modern Magyarország parcel­lákra tördelte hajdani kollektív éle­tét, papja idegen társadalmi osztály kereteibe illeszkedik. A nép keresi a közösségiét és kereső vágya minde­nütt visszautasításra talál, tehát tel­jes erővel a vallásos élet síkjára tör. A szekta a védekezés, a biztosító szerep a teljes belső összeomlás és m­eghasonlás ellen. Igen jellemző, hogy a pitvarosz »apostolok« szektá­iénak feje. Ondrusz Pál kisgazda, ak­kor alapított szektát, midőn a köz­ség politikai életéből erőszakkal ki­szorították. A pitvarosiak nem kímél­ték az áldozatot, hanem új templo­mot építettek, ahol zavartalanul, min­den úri beavatkozás nélkül a saját törvényeik szerint lehetnek együtt, a maguk köréből választottak papot s olyan vallásos kultuszt teremtet­tek, melyben mindenki kikiabál­­hatja a maga vágyait, szenvedé­seit s nyugtalanító élményeit. Templomukban a népi hang törhe­tett elő, gátlások nélkül, szabadon. A pitvarosi szekta istentiszteletein so­kan így imádkoztak: »Adj Uram egy pár csizmát! Adj Uram a kenyér mellé egy kis húst!« A szektában tör ki az elnyomott, elfojtott paraszti élet utálata is és »új élet« keresésének a vágya. Óriási bűntudat tör ki olykor a népben, de ez a bűntudat tulajdonképpen a saját szociális sorsától való borzadás és a tisztább, emberibb életmód keresése. Pitvaroson, mielőtt valaki a szekta tagjainak sorába léphetne, minden bű­nét jóvá kell tennie s bocsánatot kell kérnie attól, akit megbántott. Meg is indultak a processziók a me­­zőhegyesi cukorgyár felé s vitték a vasakat és csavarokat, melyeket mint a gyár munkásai, évek hosz­­szú során keresztül csentek el. A helybeli kocsmároshoz kosárnyi gyümölccsel állított be egy paraszt­asszony, több évvel ezelőtt lopta­ tőle. Az is megesett, hogy a kikapós me­nyecske levélben kért bocsánatot a gazdától, a­kinek a szeretője volt a múlt évben. Annak idején egy éjjel hiába kopogott a gazda, a menyecske nem engedte be. Most bocsánatot kér s bevallja, hogy azon az éjszakán egy lel­ény volt nála. Némelyik emberben egészen brutá­lis erővel tör fel az utált sorsból valós menekülés vágya. Egy pitvarosi paraszt útnak in­dult a Szentföld felé s ma sem tért vissza csak a gyerekeit ho­zatta vissza toloncúton a hatóság. Elszakadnak a közösségtől, mely nem­ ad emberi életet s még a nyelvét is megtagadják. A pitvarosi »apostolok« titkos nyelven, mint mondják, »ide­gen« nyelven beszélnek egymás között. A szekta vezetője állítólag hét idegen nyelven beszél. Annál nagyobb a hívő tekintélye, annál közelebb jutott az Istenhez, minél több idegen nyelven szól. »Az én anyanyelvemen nem sza­bad beszélnem, az Isten megragadni az állkapcsomat és nem enged szól­nom« — mondotta egyik asszony. Má­sok többórás ordító imádkozás után izzadtan összerogytak s az extázis beköszöntésekor kezdettek »idegen« nyelven beszélni, mert ilyenkor köl­tözik beléjük a »szentlélek«. Nyilván pünkösd mítoszának magyar néni »megnyilatkozásáról« van szó. De ép­pen annyira kétségtelen az is, hogy az »idegen nyelv« utáni vágy az adott élet s rend további tagadása. . Abban azután kérlelhetetlenek, hogy az úri rétegtől nem fogadnak el semmit. Megadják a pápuák az adót, a »csá­szárnak a császárét«, de templomba nem mennek s nem tekintik a papot lelki vezetőjüknek. Óvatosak, diplo­matikusak, kerülik az összeütközést. Minden szavukat mérlegre teszik, k­a idegennel beszélnek. Teljeezik a tör­vényt, mint a robotot is teljesítették. «AiWWWWWWWWWWWl’WWW de közben erőiket, hadsoraikat szerve­zik. Ha beteg valakijük, nem hívnak orvost hozzá. Az ő tagadásuk nem is­mer megalkuvást, így azután a déli Tiszavidéken érdekes szektaszerű »népegészségügyi« mozgalom keletke­zett, a »kuuoizmus«. E titokzatos fő­városi ember »minden betegséget« meggyógyító csodaszérumot árult s műveit, kitűnő parasztemberek karján is láttam az ijesztő hegeket, oltásai­nak a nyomát. Azt állítja mindenki, hogy meggyógyult tőle. Ez is csak azt bizonyítja, hogy szörnyű népi össze­omlás történt a hajdan nem közönsé­ges szociológiai kultúrával rendelkező viharsarokban. A nép immár öntudat­lan énjébe menekül, teljesen ösztö­neire bízza magát, homályos sejté­seire, különös sugallataira hallgat. Természetesen a szektákban »nyilatkozik meg« a nép immár bomlani kezdő ideg­­rendszere is. Az éhező parasztok rájöttek az irír ír­rend­szer túlcisigázásának »termer­« i­­fölötti« gyönyöreire is. Az idegbajos, reszketős vésztői leány óriási sikert aratott. Csak egy közeli faluba kellett átköltöznie s mindjárt próféta lett belőle. Reszketőse tömegeket ragadott magával, a hívek térden állva addig reszkettek, míg önkívületbe nem es­tek. Az éhezés jó segítőtárs ehhez, az önkívület pedig hatásos »természet­­feletti« vigasz az éhes ember számára. A szektát azonban mégsem lehet el­intézni azzal, hogy betegség. Éppen annyira egészség­es, menekülő szán­dék a szociális betegségből. S e nagy népmozgalmat nem lehet közigazga­tási úton elintézni, mint némely lelki­pásztorok szeretnék. Pitvaroson be­csukta a csendőrség a templomukat s beszüntette a templom melletti me­dencében történő újjá kereszteléseket. A szekta azonban nem halt meg, csak katakombáé terfi életbe kényszerült, ami azt jelenti, hogy még jobban meg­erősödik. Nem sokkal előbb Szeghal­mon harapódzott el hetek alatt a szekta-mozgalom. Ez év őszén a sze­gedi ■ tanyák népe csatlakozott szinte pillanatok aln­t az új apostolokhoz. A szekta szociális életünk M-'görbéje s a lázat kellene gyógyítanunk. MWMMWMHmwMvwmmwmK A vér felfrissítése céljából — ki­váltkép olyan egyénnek ,­kinek bél­­ürülése elégtelen sz­er­ emésztése meg van zavarva és é' nem tud aludni — a­jánlatos nél napon át korán reggel egy pohár rm­észetes­­Ferenc József keserűvizet inni. 0. oldal. — Feltalálták a rádió-szavazógépet. Newyorkból jelentik: Nincs messze az idő, amikor a rádió segítségével gyor­san és költségmentesen le lehet sza­vaztatni egész Amerika lakosságát olyan sorsdöntő kérdések fölött, mint például a háború, vagy béke problé­mája. Az egyik nagy amerikai villa­mossági- és rádióvállalat, a National Electric Ballets Inc. mérnökei feltalál­ták a rádió-szavazógépet, amely lehe­tővé teszi a rádióhallgatók számára azt, hogy véleményüket nyilvánítsák bármilyen kérdésben. A leadóállomá­sán a speaker megnyom egy gombot, mire minden rádiókészüléken meg­szólal egy csengő vagy kigyullad egy lámpa. A rádiókészülékekben ez a jelzés áramot indít meg és ezzel úgynevezett »reakciós terhelés« ke­letkezik, amelyet a központi rádió­­leadóállomás műszerei fel tudnak fogni. A jel többszöri leadása lehe­tővé teszi a leadóállomás mérnökei­­nek,­ hogy megállapítsák, hány hall­gató van bekapcsolva. A hallgatók ugyancsak gombnyomásra ki tudják kapcsolni vagy be tudják iktatni a »reakciós terhelést«, tehát így je­lezni tudják, hogy tigeru-t vagy »nem«-et mondanak­-e a­ feltett aktuá­lis kérdésre. A leadóállomás finom gépei pontosan meg tudják állapí­tani, hányan szavaztak igennel és hányan nemmel, de természetesen ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy a rádióhallgatóknak a műsor iránti tetszésüknek vagy nemtetszésüknek is kifejezést adjanak. VVVWVVVUVVWWVVWVWWVIM3I Jól borotválkozva Jo a hangulat £. Duísberg, Budapest IV, Kossuth Lajás-utca 13

Next