Az Est, 1937. november (28. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-18 / 262. szám

Csütörtök, 1937 november 18. DELBOS lengyel-csehszlovák szerződést akar létrehozni Párizs, november 17 (Az Est Par­i-2*i szerkesztőségének telefon jelentése) A parlament megnyitása és a sú­lyos belpolitikai problémák kissé el­homályosítják az érdeklődést Párizs­ban Delbos külügyminiszter küszö­bön álló középeurópai útja iránt. Ma­ga az utazás híre alig kapott néhány­­sornál többet a francia lapokban. Pe­dig a francia külügyminiszternek a kisantantállamok fővárosaiban teen­dő körsétája, amelyet a lengyel fővá­rosban fog megkezdeni, igen fontos lépés. Ha nem is szabad — szerencsé­re — olyan szenzációs eredményeket várni tőle, mint amilyen eredményei néhány évvel ezelőtt Barthou balkáni kirándulásinak voltak, — az utazás a francia kormány igyekezetét doku­mentálja, hogy Közép-Európá­ban megszilárdítsa megnyirbált tekintélyét. Delbos december másodikén indul Párizsból és utazása több mint két hétig fog tartani. Útja során mind a négy fővárosban ünnepélyes keretek között lezajló fogadtatások lesznek a francia külügyminiszter tisztele­tére. Mint értesülök, az utazás program­jának első része, a varsói és prágai látogatás volt csak fix az utolsó pil­lanatokig, mert a bukaresti és belgrádi meghívá­sok a legutolsó órákig késtek. Pedig a francia kormány igen nyo­matékosan szorgalmazta két déli szövetségesénél ezt a meghívást, amelyet presztízskérdésnek tekint. Prága talán az egyetlen, amely tényleg örül Delbos útjának, mert Bukarestbe és Belgrádba inkább Del­bos akart elmenni, hogy a legutolsó német vendégeskedés hatását ellen­súlyozza. A franciák tisztában vannak vele és ez iránt nem hagyott kétséget Sztojadinovics legutóbbi párizsi útja sem, hogy befolyásuk Romániában és Jugoszl­áviában erősen megcsappant. Sztojadinovics Párizsban nem titkol­ta Delbos előtt, hogy Jugoszlávia meglehetősen szabadon értelmezi baráti kölcsö­nös megsegítési szerződését úgy a kisantant államokkal, mint F­ranciaor­szággal, szemben. A francia államférfiak minden rábeszélése hiá­bavalónak bizonyult ar­ra, hogy a ju­goszláv szövetséges segítségét feltét­lenül biztosítsák. Különösképpen nem akat knip,e7ettcé°-et vállalni a jugo­szláv miniszterelnök arra az esetre, ha Franciaországot orosz szövetségje sodorná háborúba vagy ha Csehszlo­vákiát kellene Németországgal szem­ben segíteni. Tegnap délután beszélgettem a külügyminiszter küszöbönálló útjá­ról a kamara külügyi bizottságának egyik előkelő tagjával, aki kitűnően ismeri a középeurópai viszonyokat. Tőle kapott információim szerint Delbos a kiszantant fővárosaib­an készülő látogatása során aligha fog szenzációs új ígéreteket tenni a kis­antant szövetségeseinek. Beszélgetéseinek alaptónusa a rábeszélés lesz és legfeljebb tanácsokat fog adni, azonban tartózkodni fog a túlságo­san erélyes állásfoglalástól. A varsói és prágai látogatás már könnyebb szerepet ró a francia kül­ügyminiszterre, mint a belgrádi és bukaresti. A lengyel-francia viszony az utóbbi hetek során­ javult és kilá­tás van arra, hogy Delbosnak sikerül szerződést létrehoznia a Lengyelország és Csehszlovák szomszédja között régóta húzódó vitás kérdésekben. Egyes itteni körökben felmerült a kérdés, miért nem érinti a francia külügyminiszter középeurópai útján Bécset. A bécsi útnak olyan tüntető jellege lett volna, amely csak nehezítené az osztrák kormány amúgy is nehéz helyzetét, mert olyan reakciót váltott volna ki más nagyhatalmak részéről, amit a francia kormány akar elsősorban el­kerülni. Úgy értesülök azonban: nem lehe­tetlen, hogy Delbos visszafelé érinti Bécset, azonban ha ez meg is törté­nik, a látogatásnak sem­miesetre sem lesz hivatalos jellege és még az is bizonytalan, hogy eset­leg az állomáson, ahol néhány órát tölt vonata, beszél-e majd mértékadó osztrák államférfiakkal. A középeurópai út után több más utazásra is készül a francia diplomá­cia főnöke. Szó van egy balkáni útról Görögország és Törökország főváro­saiba és egy másik, északi utazásról, amelynek során Delbos a skandináv államokban adná vissza azokat a viziteket, amelyekkel az északi orszá­gok uralkodó családjainak tagjai és vezető álam­férfi­ai megtisztelték Pá­rizst a kiállítás folyamán. Ezeknél a nagyobbrészt udvariassági látogatá­soknál nagyobb jelentőségű az a le­hetőség, hogy Delbos Moszkvába látogasson el. A kulisszák mögött sok szó esik erről a tervezett utazásról, amit a szovjet vezetői igen szívesen látnának, azon­ban Delbosnak­,információm szerint, nem szimpatikus ez a kirándulás, mert nem látja időszerűnek. Aigner László. |fWWWWWWWWVWWVWWWWVWWWWW\AAA/WyV'AAAAA, N em volt joga, volt joga a Budapesti Orvosi Kamarának az ingyenrendelésekről rendeletet kibocsátani — Az Est tudósítójától — Hétfőn reggel óta van érvényben a Budapesti Orvosi Kamara rendelete, amely az ingyenrendelések szabályo­zásáról rendelkezik és az orvosok és jogászok világában egyre több szó esik arról, jogában állott-e a Budapesti Or­vosi Kamarának ezt a rendeletet kibocsátani. A Budapesti Orvosi Kamara vá­lasztmánya hónapokig tartó tárgya­lás után készítette el az ingyenren­delő intézmények működését szabá­lyozó rendelettervezetét és az októ­ber 24-iki kerületi közgyűlés egyhan­gú határozata alapján mint javas­latot terjesztette fel a belügyminisz­tériumba. Előttünk az 1936. évi I. törvénycikk, amely az orvosi kamara felállításá­ról rendelkezik és amely kimondja, hogy az orvosi kamara az orvosok érdekképviselete. Feladata a kamará­nak az, hogy az orvosi kar hazafias magatartása és erkölcsi tekintélye fölött őrködjék, az orvosok erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel összhangban érvényesítse, az orvosi gyakorlat szabályszerűségét ellen­őrizze, tagjai felett a fegyelmi, bírás­,­kodást gyakorolja, orvoskari és köz­egészségügyi vonatkozású kérdések­ben javaslatot készítsen. Ennyit mond a törvény a kamara feladatáról és jogairól és azok az or­vosok és jogászok, akik ezen az ala­pon vitatják azt, hogy jogában ál­­lott-e a Budapesti Orvosi Kamarának az ingyenrendeléseket szabályozó ren­deletet kibocsátani, azt állítják, hogy a kamarának rendeletet kibocsátó joga nincsen. A törvény második fejezete 4. pa­ragrafusának g) bekezdése világosan meghatározza a kamara állásfoglalá­sát és javaslattételét közegészségügyi és orvosi kérdésekben, inmértve az or­vosi díjszabás kérdését is. Akik tagadják az orvosi kamara rendeletkibocsátási jogát, hivatkozva a törvényre, azok álláspontja szerint ez a mostani rendeletkiadás határo­zottan törvényellenes volt, mert a ka­marának sem hatalmában, sem­ jogá­ban nincsen semmiféle rendeletet ki­adni. Hivatkoznak arra, hogy a Bu­dapesti Orvosi Kamara nem is nevezi meg a jogforrást, aminek az alapján kiadta rendeletét. Felemlítik azt is, hogy a fellebbe­zési határidőre való tekintet nélkül nem lehet valamit életbeléptetni, va­lami olyat, amit meg lehet fellebbezni. Ha az orvosi kamarának joga van rendeletkibocsátásra, miért nincs meg ugyanez a joga az ügy­védi kamaráknak, a mezőgazda­­sági kamaráknak és a kereskedel­mi és iparkamaráknak? Kötelességünknek tartottuk, hogy nyilatkozatot kérjünk a Budapesti Orvosi Kamara veze­tőségétől. Azt a feleletet kaptuk, hogy a javas­lat egyes rendelkezéseit az elnökség, a közgyűlés utasítására az élő jogszabályok elve alapján léptette életbe. A kamarának az az álláspontja, hogy az élő jogszabályok aapján kibocsáthatta a rendeletet, a rendelet kibocsátásához joga volt. — Az 1936. évi 1. törvénycikk­­—■ mondották a Budapesti Orvosi Ka­maránál — a kamarák feladatkörét félreérthetetlenül megszabja. A tör­vény rendelkezései szerint ugyanis a kerületi kamarák feladata, hogy sa­ját területükön az orvos erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel egy­hangúan érvényesítsék, valamint a közegészségügyi és orvoskari kérdé­­sekben állást foglaljanak. Ennek a törvényben előírt feladatnak köte­­lességszerűen tett eleget a Buda­pesti Orvosi Kamara, amikor a maga autonóm hatáskörében a főváros or­vosaira­ vonatkozóan e rendelkezése­ket kibocsátotta. Az ingyenrendeléseket szabályozó rendelet ellen máris egész sereg fellebbezést adtak be és majd a belügyminiszté­riumban kell most már eldönteni a nagy kérdést, jogában állt-e a Buda­pesti Orvosi Kamarának a rendelet kibocsátása. OSTENDE OSTENDE A KUBAIAK A KUBAIAK Az árak nem változtak! Az árak nem változtak! 9. oldal Nankingot a végsőkig védik a kínaiak Sanghaj, november 17 (Az Est és a United Press tudósítójától) A kínai központi kormány hivata­los nyilatkozatban cáfolja azt a kül­földi híresztelést, hogy Nankingot ké­szül kiüríteni. A közlemény úgy szól, hogy egyes minisztériumok már há­tlapok óta nem Narttingban, hanem Csangcsában vannak, Nankingot pe­dig a kínai haderők a­ végsőkig fog­ják védelmezni. Eifi nyomul a japán hadsereg Sanghaj, november 17 A japán hadvezetőség­ jelenti, hogy a japán haderő kedden elfoglalta Vu­­sung körül a Jangce mentén lévő kínai erődítéseket. Kitűnő szabású BUNDÁK óriási választékban rendkívül olcsón szűcsmesem­ól IV., Petőfi Sándor ucca 6

Next