Az Ujság, 1904. május/2 (2. évfolyam, 136-150. szám)
1904-05-26 / 145. szám
1904. május 26. AZ ÚJSÁG Gergely János 1848—49-iki honvéd nemzetőr, kolozsvári városi köztemetők felügyelője és pénztárnoka, május 24-ikén, életének 88-ik évében meghalt. Drezdából jelentik, hogy János György herczeg neje tegnap este elhunyt. Pokorny Károly nyug altábornagy ma délután Bécsben meghalt. — Kulik Dél-Afrikában. Az angol kormány megállapodásra jutott a kínai kormánynyal, hogy kínai munkásokat (kulikat) szállíthasson Dél- Afrikába az ottani bányák művelésére. Hong- Kongból sürgönyzik lapunknak, hogy az első kuli-szállítmány ma indult útnak; a Tireedale angol gőzös 1500 kulit visz Durbanba. Az amerikai hajóraj Fiuméban, Fiuméból telefonálják, hogy New Yorkból érkezett kábeljelentés szerint az amerikai hajóraj, mely a napokban a fontosabb európai kikötők meglátogatására útra kelt, szemleútjában Fiuméba is ellátogat. Az amerikai hajóraj eddigi megállapodások szerint a jövő hó közepe táján érkezik Fiuméba. A tengerészeti hatóság nagy ünnepélyességgel fogja fogadni, melynek programmját legközelebb megállapítják. A hajóraj három napig fog Fiuméban időzni. — Egy őrült rémtette. Parisból jelenti tudósítónk, hogy Robert órás neje, aki néhány napja elmezavarban szenved, pünkösd hétfőjén alvó férjét kénsavval öntötte le. A férj kiugrott az ágyból és az ablakon át az utczára ugrott. Három rendőr hatolt ezután a lakásba, hogy ártalmatlanná tegye az őrült asszonyt, aki egészen eltorlaszolta a lakást. Mikor a rendőrök mégis behatoltak a lakásba, mindkét kezébe egy-egy revolvert fogott és a rendőrökre lövöldözött, akik közül egyet meg is sebesített. Végül tűzoltókat hoztak, akik addig fecskendezték vízzel az őrjöngő asszonyt, amig csak az ellenállással fel nem hagyott. Férje oly súlyosan sebesült, hogy aligha marad életben. — Tréfa a püspök nevében. Kolozsvárról távirják nekünk . Ausch Ede a chlopyi hadparancs megjelenése után apokrif nyilatkozatot tett közzé, melyben Ferencz József püspök kijelenti, hogy a hadparancsot nem ő írta és azzal szolidaritást nem vállal. Ausch Edét ezért az ötletéért Ferencz József püspök panaszára rágalmazásért már régebben elítélték, a kolozsvári ügyészség pedig királysértésért fogta perbe. Az esküdtek ma tárgyalták az ügyet, de az inkriminált közleményben nem találtak királysértést és így a vádlottat felmentették. — Torpedók megrendelése. Fiuméból jelentik, hogy hiteles adatok szerint az itteni Whitestead-torpedógyár négy évre el van látva megrendelésekkel. Oroszország részére 94, Ausztria-Magyarország részére 116, Francziaország részére 126, Olaszország részére 60, Svédország részére 24, Hollandia részére 12 torpedó rendeltetett meg a gyárnál. Japán már három évvel ezelőtt bőven ellátta magát torpedókkal, amelyeket akkor Japán a gyárnak készpénzzel fizetett meg. — Elgázolt főhadnagy. Pilsen! táviratunk jelenti, hogy Haas Richárd, 5. gyalogezredbeli főhadnagy Rabino galicziai helyőrség pályaudvarán a vonat alá került és szörnyet halt. — Rossz asszony. Kikapós menyecske Kostya Borbála, a ki hosszú időn át csalta meg szeretőjét Hári Pált, mindegyik jött menttel. Mindennek tetejébe még 160 forintot is kicsalt a szorgalmas napszámostól. Ma délután a szerelmétől és pénzétől kifosztott Hári szemrehányást tett az asszonynak, aki annyira dühbe jött, hogy revolvert rántott és hatszor rálött. A golyók szerencsére csak horzsolták a szegény embert. Az asszonyt letartóztatták. — Kivándorlás Amerikába. A Bud. Tud. írja: Mint értesülünk, Wiegand H. dr., a Norddeutscher Lloyd vezérigazgatója, mint a Norddeutscher Lloyd, a hamburg-amerikai, a Red Star, a holland-amerikai s a Compagnie générale transatlantique gőzhajózási társaságok közös meghatalmazottja, magyar kivándorlók Amerikába való továbbításának engedélyezése végett kérvényt nyújtott át a m. kir. belügyminiszternek. — Gyorsíró-verseny Ungvárott. A pünkösdi ünnepek alatt az Országos Magyar Gyorsíró Egylet Ungvárott tartotta rendkívüli közgyűlését és gyorsíró-versenyét. A gyűlésen, mely Vikár Béla elnökletével folyt le nagy érdeklődés mellett, elhatározták, hogy jövő évben Debreczenben jönnek össze a gyorsírók. Délután volt a gyorsíróverseny, melyen Gyarmati Dezső, Nuszbeek Alajos, Schnabel István, Vidor Jenő nyertek első díjakat. A díszünnepélyről táviratilag üdvözölték Perczel Dezső képviselőházi elnököt és Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert, akik szívesen köszönték meg a megemlékezést. — A fekete himlő. Lembergi táviratunk jelenti, hogy a kolbusovai kerületben fekete himlőjárvány van. Eddig hivatalosan 17 esetet állapítottak meg. — Nagy sikkasztás. Eszékről jelentik, hogy a Normann Gusztáv gróf-féle bisováczi uradalom gazdasági hivatalában a sok év óta ott alkalmazott Cosic Lukács nevű számtartó hirtelen elbocsátása után nagy sikkasztások nyomára jutottak. Az eddig konstatált hiány 100.000 koronát tesz ki. Mikor az uradalom jogtanácsosa Cosicot felelőségre vonta, ez utóbbi beismerte a sikkasztást és hogy a letartóztatástól megmeneküljön, 106.000 korona értékű értékpapírt adott át a jogtanácsosnak, amely összeget magánpénztárából vett elő Cosic. A könyvek vizsgálata folyamatban van. Azt hiszik, hogy még nagyobb hiányoknak is nyomára fognak jönni, mert Cosic nagy lábon élt. Cosic leleplezése nagy feltűnést keltett, mert Cosic nagy- horvát hazafinak mondta magát és a horvát ellenzékhez szított. Cosic a grófi kastélyban nagy mulatságokat szokott volt rendezni, amelyen az eszéki ellenzék vezetőemberei is részt vettek. Normann gróf jelenleg jelengradi vadászkastélyában van, és fentartotta magának a Cosic ellen folyamatba teendő bűnvádi eljárás megindítási jogát. A szélhámos gyáros ügyvédje, Berlinből távírják lapunknak, hogy Roehl ottani gyáros bukása, aki több mint egy millió márkányi váltóadósság hátrahagyásával megszökött, még egy áldozatot követelt. Meernetzer dr., a gyáros ügyvédje, csődöt kért önmaga ellen és azután külföldre utazott. Kliense nevére 450.000 márkányi váltókötelezettséget vállalt és erre feláldozta 250.000 márkányi saját vagyonát, a hátralevő fedezetet pedig barátoktól vette kölcsön. Roehl ismert viveur volt. Meernetzer dr. előbb rendbe hozta összes ügyeit, helyettest is jelölt ki ügyei ellátására és még a rendőrségnél is bejelentette elutazását. — Harminczéves találkozó. A székesfővárosi IV. ker. reáliskola növendékei, kik tanulmányaikat ott 1874-ben végezték, megállapodásuk szerint e hó 23-án, pünkösd hétfőjén jöttek össze a Hungária-szálloda külön termében. Az összejövetelen megjelent Báthory Nándor, a reáliskola jelenlegi érdemes igazgatója is, aki szívélyes, hosszabb beszéddel üdvözölte volt tanítványait. A 43 tanulótárs közül az összejövetelen már csak 19 vett részt. Jelen voltak : Kiss E. János főreáliskolai tanár, Császár Ferencz takarékpénztári főpénztáros, Sebes József dr. ügyvéd, Vangel Károly pénzügyi főtanácsos, Bánó László igazgatófőmérnök, Szilágyi F. Lajos VI. ker. mérnök, Kovács Ödön főmérnök, Osztrovszky József főmérnök, Barcsay Lajos építész, Stucklick Antal állomásfőnök Tapolczán, Wagner János építész, Marschalkó Richárd főmérnök, Holló Mihály főfelügyelő, Ballai Sándor földbirtokos, Keller Ottó műszaki felügyelő, Innocent Ferencz festőművész, Hamza Ágoston felügyelő, Quittner Zsigmond műépítész, Francenau Ágoston geológus. • Pusztító felhőszakadás. Bánokszentgyörgyről írják, hogy pünkösd második napján este 8 órakor óriási felhőszakadás vonult végig Zalamegye nyugati táján. Bánokszentgyörgy, Bucsuta, Oltárcz, Várföld és Lásztonya községeket a rohanó ár elöntötte, amely oly elementáris erővel indult meg, hogy félkilenczkor már éles víz folyt az utczákon, házak bedőltek, állatok az istállókban pusztultak, az országutat és hidakat az ár tönkretette, a vetés és a szőlő elpusztult. A közigazgatási hatóságok a nagy nyomor enyhítésére minden intézkedést megtettek. — Gyilkosság a kaszinóban. Székesfehérvárról jelenti tudósítónk: Pünkösd második napján szörnyű tragédia játszódott le a martonvásári (Fehér megye) kaszinó olvasótermében. Fanzler Lajos, a Budapesti Csavargyár Részvénytársaság főtisztviselője a pünkösdi ünnepekre lerándult a fővárostól nem messze eső Martonvásárra, édesanyjának látogatására. Van a községben egy lakatosmester, a ki hóbortos magaviseletével a hatóságok figyelmét is magára terelte s egy ízben már a fővárosban egy elmegyógyintézetben volt elhelyezve. Egy más alkalommal pedig a székesfehérvári Szent György-kórház megfigyelő-osztályának is volt lakója, ahonnan azonban egy őrizetlen pillanatban megszököttt. Ez az ember folytonos iszákossága által annyira elvadult, hogy a községben szinte féltek tőle. Munkáját elhanyagolta, s így mi sem természetesebb, hogy egész vagyonából kiesett. A házát a minap árvereztették el a hitelezők, melyet az árverésen Schwarcz Lajos odavaló regále-bérlő, az ottani kaszinó tulajdonosa vett meg. Az iszákos lakatost ez annyira elkeserítette, hogy boszut forralt Schwarcz Lajos ellen. Pünkösd hétfőjén délután nagy társaság volt együtt a kaszinó helyiségében, ahol égjük asztalnál Fanzler Lajos többedmagával kártyázott. Alig fogtak hozzá a játékhoz, a mikor az ajtón Gemmel lakatos feldúlt arczczal, nyitott késsel a kezében berohant a terembe s egyenesen az éppen háttal ülő Fanzler Lajosra rontott, a ki nagyon hasonlított Schwarcz bérlőhöz. Kését orozva villámgyorsan kétszer markolatig szúrta a szerencsétlen ember nyakába, aki hangos jajkiáltással lebukott a székről s néhány percz múlva, mielőtt még orvosi segély érkezett volna, meghalt. A gyilkost, aki menekülni akart s késével védekezett, sikerült lefogni és átadták a csendőröknek. — Egy ideális háziúr. Ilyen csak Álomországban akad, vélné az ember, pedig Angliában halt meg most egy ilyen fehér hollója a háziuraknak. Newcastleben kezdte pályáját George Handyside, mint vargainas. Most, hogy meghalt, milliókat örökölnek hozzátartozói. Eleinte kuporgatta a garast a kis suszterinas, igen szerényen élt, igen takarékosan és életmódján akkor sem változtatott, amikor segéddé nőtt, majd pedig mesterré. Közben megházasodott és a feleségével pénzt kapott. A pénzzel azután nagyszerű, de sohasem kockázatos spekulácziókba fogott. Telkeket vásárolt s túladott rajtuk nyereséggel. Élete utolsó éveiben már egész utczákat bontatott le, uj házakat építtetett a rozoga viskók helyére s az uj lakásokat a régi lakóknak adta ki bérbe, szinte a régi áron. Patriárkális szokásain a jómód mit sem változtatott. Negyed napján maga járta végig az utczáit. Volt vele egy kolomp, azt megrázta minden kapu alatt, amire legyűlt a lakóhad. A házbért zacskókba gyűjtötte, a zacskókat pedig kis kocsira rakta, amit maga tolt végig az utczákon. Beteg családfőtől azonban sohasem követelte a házbért. Ha valamelyik lakója meghalt, az özvegyhez azzal állított be mindig, hogy: — A házbérrel pedig ráér addig, a mire pénze lesz. Özvegyektől én házbért egyáltalán nem kérek. Ha aztán olyik-melyik özvegy másodszor is férjhez ment, már hálából sem hurczolkodott ki régi lakásából. A derék Handyside, akit az egész város tisztelt, becsült, könnyen lehetett volna alderman, polgármester, vagy bár csak presbiter is. De ő beérte azzal, hogy szerény polgára lehetett szülővárosának. Végrendeletében harmadfél milliót hagyott Newcastle városára. — Megőszült egy éjszaka. Három bukaresti egyetemi hallgató és pedig Paska Ilia, Nutiu Szevér és Kurtin János kirándulásra indult a 11