Az Ujság, 1904. június/1 (2. évfolyam, 151-165. szám)
1904-06-01 / 151. szám
1904. junius 1. AZ ÚJSÁG lőttük ugyanazon szónokoktól, mint a költségvetési albizottságban. A védelem is ugyanaz volt. A vita végén sorompóba szállt, maga Pitreick lovag is s miután az egyes szónokok kifogásaira válaszolt, emelkedett hangon kérte az előterjesztés elfogadását. A hadügyminiszter kívánsága teljesült. Részletes tudósításunk a következőt A magyar delegáczió négy egyesült albizottsága. A magyar delegáczió négy egyesült albizottsága ma délelőtt 1 /211 órakor Szapáry Gyula gróf elnöklésével tárgyalta a megszállott területen levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkívül szükségletét. A közös kormány részéről jelen vannak: Burián István báró közös pénzügyminiszter és Thallóczy Lajos osztályfőnök. Münnich Aurél előadó javasolja, hogy az albizottság elismerésének adjon kifejezést a sokkal áttekinthetőbb és könnyebben ellenőrizhető bosnyákherczegovinai közigazgatási költségvetés előterjesztéséért, amelyből megnyugvással győződhetik meg az albizottság arról, hogy a megszállott tartományok közbiztonsági, közgazdasági és kulturális viszonyai folytonos haladást tüntetnek fel, valamint arról, hogy saját költségeit nem csak saját bevételeiből fedezi Bosznia, hanem még felesleget is tüntet ki. Hegedűs Sándor csatlakozik az előadónak a közös pénzügyminiszter iránt kifejezett elismeréséhez. Kívánja, hogy zárszámadásba az előirányzattal való összehasonlítás és a mérleg is fölvetessék. Az öszszes egyenes adóbevételi források alig mutatnak fel fejlődést, sőt egyik-másik visszaesést mutat. Ezek az adók ugyanis olyan természetűek, hogy fejlődésre alig képesek. Az indirekt adók tekintetében jelentékeny fejlődés tapasztalható, amiből következtethető, hogy némi tekintetben a vagyonosodás és az erkölcsiség is kedvező fejlődésen, mennek keresztül. Elismeréssel adózik a pénzügyminiszternek, hogy a bruttó költségvetés rendszerét hozta be; ez az igazi alkotmányos eljárás. Az adatokból azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az ottani közgazdasági helyzet máris elért bizonyos fejlődést és ha ezen az úton tovább megyünk, Bosznia pénzügyei főleg a közvetett adók terén erősen fognak fejlődni. Az egyenes adók fejlődésére azonban nemcsak az igazságos megadóztatás, de az állam pénzügyi érdekében is súlyt kell helyeznünk; a pénzügyminiszternek tehát nem szabad elzárkóznia e téren a reformoktól. Figyelmébe ajánlja a pénzügyminiszternek, hogy mindaz, ami Boszniában és Herczegovinában a bel adminisztráció terén történt, az előttünk terra incognita; azt óhajtja, hogy a pénzügyminiszter világosítsa fel az albizottságot az ott folyó adminisztrácionális intézkedésekről, a fizetésjavításokról stb. Kérdi, hogy a mostani fizetésrendezés végleges-e és általánosan kiterjedt-e és hogy mikor nyer befejezést. Végül ismételten köszönetét fejezi ki a pénzügyminiszternek. Más senki sem kívánván szólani, elfogadták általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a megszállási hitelt és az előadó javaslatát a közös pénzügyminiszternek szóló elismerésről. Burián István báró közös pénzügyminiszter: Ami először a most első ízben beterjesztett zárószámadásoknak meglehetősen régi kereteit illeti, magam is sajnálom, hogy újabb zárszámadásokkal nem szolgálhattam, hanem ezentúl kilátásba helyezhetem, hogy mindenesetre egy évvel fogunk előre ugrani és a következő évre talán módomban lesz két évi zárószámadást előterjeszteni és így az aktuális adatokhoz közelebb jutni. Ami azt a kívánságot illeti, hogy a megszállott tartományok fejlődéséről részletesebb jelentések terjesztessenek elő, ismételhetem azt a kijelentést, hogy magamnak is szándékom évrőlévre ilyen jelentéseket kidolgoztatni és előterjeszteni; ez eddig az idő rövidsége miatt nem történhetett meg. Ami a zárószámadásoknak formai alakját illeti, azokban a mérleg bizonyos fokig már eddig is fel van állítva, amennyiben az összehasonlítás megvan az előbbeni kezelési év eredményeivel és másrészt a végösszegnél is kitűnik, hogy mennyiben voltak az eredmények kedvezőbbek, vagy kedvezőtlenebbek. Oda fogok törekedni azonban, hogy jövőre a végeredmények az összeállítás útján jobban feltüntethetők legyenek. Jövedelmeink nem valami ruganyosak. Ez egyrészt természetükben rejlik, másrészt abban, hogy a fogyasztási adók már a múlt esztendőkben emeltettek és ezen emelés eredményét már most majdnem teljesen felmutatják. Az egyenes adók tekintetében, ami látszólag hátrányos, az inkább kedvezőbb fejlődés eredménye. Leginkább áll ez a dézsmaadóról. A megszálláskor ugyanis a tartományokban a török rendszert találtuk a maga egész terjedelmében. Ez a török rendszer visszaélésen alapult, a beszedett adó jó része mellékutakon folyt el. Kérlelhetetlen szigort kellett tehát eleinte alkalmazni az adók kivetésénél és beszedésénél, ami sok esetben a közegek túlbuzgóságára vezetett, úgy hogy gyakorlatilag a tizedből néha kilenced, sőt nyolcad is lett. Mikor a kormány észrevette ennek káros következményeit, segíteni törekedett e bajon és segített is, amennyiben igazságosabb és méltányosabb alapra helyezte az adó beszedését, aminek megint az a kedvezőtlen következménye volt, hogy a jövedelem leapadt. A jövedelem különben meglehetős egyenletességet mutat. A jövedelmek fejlődése tekintetében az egyenes adók közül kevésbé számíthatunk a dézsmára, mint a föld- és házbéradóra. A dézsma reformálását már kezembe vettem, és pedig 10 évi pausále alapján, ami az első alap arra, hogy a dézsmából egyenes földadó alakíttassák. Az államkincstár akkor azután meg fogja takaríthatni a mostani meglehetősen tetemes beszedési költségeket. Remélem, hogy körülbelül fél milliót. A föld- és házadó reformjáról programmot nem adhatok, de az a benyomásom, hogy itt némi kiegyenlítés lehetséges. Törekednünk kell méltányos módon oda jutni, hogy a föld népe és a városi lakosság a megszállott tartományokban egyenlő arányban legyen megterhelve. Nagyon szép fejlődést mutatnak és remélem fognak mutatni a jövőben is az egyedáruságok, különösen a dohány- és a sójövedék, mely' utóbbi nemcsak a sófogyasztás, hanem a só ipari feldolgozása következtében is emelkedett. Ami az igen. bizottsági tag úr azon megjegyzését illeti, hogy a megszállott tartományok közigazgatása mintegy terra incognita, csak arra figyelmeztetek, hogy Bosznia nyitva és zárva áll mindenki előtt és a dolog természetes fejlődése a nyilvánosságnak mind tágabb tért fog nyitni. A méltányos megítélés meg fog egyezni abban, hogy a közigazgatás rendezésében rohamos volt az előmenetel és mikor én a közigazgatást átvettem, mondhatom, rendesnek, rendszeresnek és lelkiismeretesnek találtam. A panaszoknak nem volt ugyan kezdetben útjük a teljes nyilvánosság felé, de megvolt a vezető fórum elé és boldogult elődöm behozta azt a nagyon hathatós módot, amelyet én is folyatatok, hogy mikor ő maga bement a megszállott tartományokba, régi klasszikus módon úgyszólván a fa alá ült, fogadott mindenkit, boldognak-boldogtalannak meghallgatta a panaszát és törekedett elintézni. Ami a szándékolt reformokat illeti, azt jegyzem meg, hogy amit megígértem, azt már kezdeményeztem is; elsősorban a tizedrendezést, amelyet a legsürgősebb kérdésnek tartottam. Az ortodox autonómia ügye, mely egyik égető kérdése volt az országnak, a befejezés stádiumában van és remélem, tartós időre visszaadja békés fejlődését az ortodox hitközönségnek. A behozandó szervezet például fog szolgálni a többi felekezeteknek. Egy harmadik tér, amelyen, gondolom, most már jelentékenyebb lépéseket fogunk előre tehetni, a községi autonómia tere, amely ma sem áll kezdeményezés nélkül, mert a városokban máris bizonyos fokú autonómia létezik. Ez nagyon fejlődésképes. Most már hozzá lehet fogni a falusi községek szervezéséhez. Az intézmények fejlődnek, költségesebbek lesznek, és ha azt veszszük, hogy a fejlődésben nem szabad megállni, és hogy e fejlődés előreláthatóan magasabb pénzbeli igényeket fog támasztani a közigazgatás felső fokozatain, arról kell gondoskodni, hogy az alantasabb oly teendőkben, amelyekről gondoljuk, hogy azokat a lakosság is elláthatja autonóm módon, ott az országos hatóságokon könnyítsünk. És ennek fő eszközéül tekintem a községi autonómiát, nemcsak a városi autonómiát, amely fejlesztendő lesz, hanem a falusi községekét is, amely csak most lesz megalkotandó. Az a kérdés merül fel, hogy alkalmas-e Bosznia népe ily falusi autonómiára ? Meggyőződésem szerint erre teljesen alkalmas. Alapítom pedig ezt a meggyőződésemet arra, hogy a bosnyák abban hasonlít a többi délszlávhoz, hogy nagyon érdeklődik a maga falusi ügyei iránt és elég ügyességet és alkalmazkodó képességet tanúsít ezen ügyeknek ellátására. Történtek erre nézve sikeres kísérletek már Bosznia-Herczegovinában is több téren. Hogy ha a tervezett községi szervezet jó sikereket mutat fel, talán szélesebb alapját fogja képezni a jövőben más autonómikus szervek kiképzésének. Ami a költségvetés tételes letárgyalását illeti, nekem ez ellen magában semmi kifogásom sem lehetne, ezen tárgyalásba belemenni azonban részemről nem tartanám magam sem kötelesnek, sem jogosultnak. Ez túlmenne az országos bizottság hatáskörén, amely tüzetesen meg van szabva az 1867: XII. t.-cz. 37. §-ában. Azonban e lőtárgyalást az által szívesen teszem gyakorlatilag mintegy feleslegessé, hogy én kész vagyok minden irányban az egyes tételekre nézve is megadni a felvilágosítást. Ami a fizetések rendezését illeti, abban a megszállott tartományok kormánya pragmaticre járt el, eljárt pedig fokról-fokra, amint az ottani hivatalnokok viszonyai, vagy pedig amint anyagi állásuk változása megkívánták. Ezen fizetések a megszokott és nálunk is meglevő határok közt mozognak. Legutóbb 1901-ben szabályoztuk a fizetéseket. Új szabályozás csak a tanítók helyzetében történt. Münnich Aurél előadó kérdi, hogy a vasúti kamatkölcsön nem fogja-e már az 1905. évi költségvetést is terhelni ? Burián István báró közös pénzügyminiszter: Az 1902. évi kölcsönre nézve a törvény alapján az 1905-iki költségvetésbe a kamatokat nem vettük fel, azonban az 1906-iki költségvetésben teljes összeggel 3.800.000 koronával fognak szerepelni. Ami az 1895. évi kölcsön kamatját illeti, ez el van látva 10 évre 16 milliónyi hozzájárulással, amelyet a két kormány a közös aktívákból utalványozott. A hadügyi albizottság. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága ma déli tizenkét, órakor Szapáry Gyula gróf elnöklésével hitelesítő ülést tartott. A kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök volt jelen. Münnich Aurél előadó fölolvasta a hadügyi bizottság jelentését, a melyhez többen hozzászólottak. A jelentést némi jelentéktelen módosítás után hitelesítették s a hadügyi kormányzatnak az előzékeny felvilágosításokért és Münnich Aurélnak a jelentés jeles és alapos szerkesztéséért egyhangúlag köszönetet szavaztak. Osztrák plenáris ülés: Javorski elnök megnyitotta az ülést, jelenti, hogy Schneider delegátus interpellácziót adott be a newyorki kivándorlóház megszüntetése tárgyában. Ezután áttértek a napirendre. (A rendkívüli hadügyi költségvetés. Popovsky előadó a költségvetési bizottság nevében elfogadásra ajánlja a költségvetést. Hofmann delegátus nem szavazza meg a költségvetést, bár a külügyminiszter fejtegetéseiből tudja, hogy a monarchia gyakran kritikus perczeket él át s csak a közelmúltban is igen komolyvolt a helyzet a Balkánon. Azt azonban mégsem hiszi, hogy a Balkán vagy Oroszország miatt kell fegyverkeznünk, valószínűbbnek tartja, hogy csupán a kelet-ázsiai háború adott okot a fegyverkezésre. Megszavazná a költségvetést, de ezt nem teheti mindaddig, míg a hadügyi kormány a néppel szemben több figyelmet nem tanúsít. Ebenhach dr. hazafias kötelességének tartja, hogy a mai komoly helyzetben a hadsereg költségvetését megszavazza ; a monarchia világpolitikai hatalmi állása föltétlenül megköveteli a fegyverkezés gyorsítását. Az olasz és német polgáron kétszer akkora, a franczia és az angol polgáron pedig háromszor akkora a katonai teher, mint nálunk. Stransky: De azok többet is keresnek! Ebenhoch dr. a hazafias szellem erősebb ápolására hívja fel a kormányt. Stransky dr. általános politikai fejtegetésekbe bocsátkozik s azt magyarázza, hogy Ausztriában az abszolutizmus uralkodik s tetszés szerint kormányozzák Ausztria népeit; csakis igy lehetséges, hogy ily óriási terhet rak hadügyi kormány a népre. A kormány lekenyerez egyes pártokat s igy a parlamentarizmus látszatának fentartásával intézheti az állam ügyeit. 3