Az Ujság, 1904. július/2 (2. évfolyam, 196-211. szám)
1904-07-16 / 196. szám
— Tényi Nándor által teremtett unalmi világrekordot megjavította néhány egységgel. Az emberek lassanként beletörődnek mindenbe s a mának szenvedéseiért azzal vigasztalják magukat: talán holnap! . . . Részletes tudósításunk a következő: Elnök: Perczel Dezső, jegyzők: Esterházy Kálmán gróf, Szőts Pál, Kováts Pál. Elnök bemutatja Zmeskál Zoltán három havi, Kuales Godefréd hat heti szabadságkérését, amit a Ház megad; továbbá Bácsmegye feliratait a csavargás megfékezése és a boritaladó tárgyában, amelyeket a kérvényi bizottsághoz utasítanak. (A czivillista.) Egry Béla panaszkodik, hogy az amerikai közjegyzők magyar, az odavaló osztrák-magyar konzulok pedig német nyelven hitelesítik az okiratokat. Minden téren inferioritásban vagyunk az osztrákkal szemben, a czivillista pedig csak az osztrákok zsebét tömi s ezért nem szavazza meg. Dániel Ernő báró nem akarja késleltetni az amúgy is hosszúra nyúlt vita befejezését, csak el akarja oszlatni azt a látszatot, mintha a szabadelvű párt puszta indifferentizmusból tartózkodnék a vitában való részvételtől. A múlt évi parlamenti forradalom (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) sok tekintetben visszavetette az ország dolgait, s azért nem szólalnak fel többen azok közül, akik a javaslat mellett vannak, mert azt akarják, hogy a parlament mielőbb pótolhassa a mulasztásokat. Kubik Béla: Hát ez húzás-halasztás! ? Nem mond igazat! (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő úr azután felszólalhat és ha nem helyesli azt, amit a most szóló képviselő úr mond, kifejtheti saját álláspontját. Csendet kérek. Dániel Ernő báró csak azokkal az érvekkel akar foglalkozni, amelyeket a törvényjavaslat ellen hoztak fel a vita során. De ki akarja hagyni azon ellenérveket, amelyek királyunk személyével vannak összefüggésben. Pozsgay Miklós: Miért vonja bele a királyt a vitába ? Ha mit belevonjuk, reánk szól. (Felkiáltások jobbfelől: Éppen kizárja a vitából!) Elnök (Csenget.) Ne tessék az elnök dolgába beleavatkozni. Ha belevonja ő felsége személyét, tudni fogom kötelességemet. Meg kell érteni a képviselő úrnak, mit mond a szónok. Dániel Ernő báró: A király személye szent és sérthetetlen. Ugron Gábor: De nem bírálat nélkül való! (Úgy van! balfelöl) Dániel Ernő báró. Éppen azért, az ő személyével való foglalkozás még akkor is, hogyha ez a leglojálisabban vezettetik, mindenesetre nyomot hagy hátra, amely a korona fényére bizonyos Igaz, igaz, hogy mind a két házon volt Valami czimerféle. De hát a régi kőfaragók is értették a mesterségüket: a bárányt éppen olyannak faragták mint a medvét. A fődolog, hogy négy lába legyen mind a kettőnek. A két Hörögi elgondolkozva nézegette a czimert a kapu fölött. Hát hol is van az az ezüst bárány? Vagy igazán benne volna a czimerben a beczkói Horogiak arany medvéje? Az öreg Hörögi Pál nem restelte a fáradságot és felmászott a kapu fölé létrán, kitapogatván a töredezett kőczimert. Mikor lemászott a létráról, így szólt a feleségéhez: — Mi már a medvénél maradunk, világosan benne van a medve a jobb mezőben. De még nem is akarok Hörögi Barnabással egyforma czimert. Barnabás, mikor ezt meghallotta, megüzente : ■— Az enyém pedig a bárány. Ne ismerjük többé egymást. A sárfalu viskóban lakó Horogiak között is csakhamar elterjedt a furcsa háborúnak a hite. Ha az urak megbolondultak, miért ne bolondulnának meg ők is ? A falu lassan két pártra szakadt, medvepártira és báránypártira. Barnabás az újhelyi szíjgyártónál új szerszámot rendelt a lovainak és a szíjakra nem is rakatott egyebet, mint egy ezüst bárányt. Hörögi Pál elkeseredve nézte az új szerszámban hetykén lépegető lovakat. •Ha utána csinálnám, kinevetnének, — dörmögte. — De majd kitalálunk valami mást! Egy váradi fiskálissal kérvényt aratott a homályt vet. Ezt pedig annál inkább fájlalja, mert a monarchikus princzipium tisztántartása egyik elutasithatatlan követelménye a mi nem államunk kiépítésének. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon). Sehol egész Európában a monarchikus princzipiumhoz való ragaszkodás oly mély gyökereket nem vert a népben, mint Magyarországon. E körülményben látva legnagyobb garancziáját annak, hogy képesek leszünk ezt az országot nagygyá, nemzetivé tenni. A törvényjavaslat ellen felhozott ellenérvek tulajdonképpen három kérdés körül csoportosultak : az első az, hogy a mi pénzügyi és gazdasági helyzetünknél fogva a kért 2 millió koronányi többlet igen könnyen megzavarhatná államháztartásunk egyensúlyát. (Élénk ellenmondások a balos szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nem mondta senki!) Kubik Béla: Ki mondta? (Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Dániel Ernő báró: Hivatkoztak az ország mostoha gazdasági viszonyaira, minek folytán e költségemelésből az államháztartási egyensúly megzavarása származhatnék. A második érv az, hogy azt állítják, hogy magyar királyi udvartartás egyáltalában nincs; a harmadik, hogy az udvartartási költségeket megszavaznák, de csak egy feltétel alatt, ha különálló magyar királyi udvartartás létesíttetnék, amely elkülöníttetnék az osztrák császári udvartartástól. Ami az első érvet illeti, köszönettel nyugtatja azt a felvilágosítást, hogy azt az ellenzéki felszólalók közül nem állította senki, hogy ennek a két milliónyi koronányi többletnek megszavazása a mi államháztartásunk egyensúlyát megzavarhatná. (Felkiáltások balfelöl: Senki sem állította !) Ezzel az argumentummal tehát nem kell tovább foglalkoznia. Ami azt illeti, hogy magyar királyi udvartartás nincs, erre egyszerűen csak azt feleli, hogy igenis magyar királyi udvartartás van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol van?) Polczner Jenő: A vak nem lát, menjenek szemorvoshoz! (Zaj a jobb- és baloldalon.) Dániel Ernő báró: Abból, hogy jelenlegi módja és formája az udvartartásnak azon kívánságoknak, amelyeket az ellenzéken táplálnak, nem felel meg teljesen, nem következik az, hogy azért az eo ipso nem is exisztál. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Hogy a magyar kir. udvartartás exisztál, arra nézve most csak arra utal, hogy a magyar király udvartartása együttesen létezik az osztrák császár udvartartásával és hogy azon udvartartás, a mely most létezik, épp oly mértékben a magyar király udvartartása, mint az osztrák császáré. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az 1867: XII. t.-cz. 7. §-a, a mely a magyar király udvartartásáról beszél, csak azt a tételt állítja fel, hogy a magyar király udvartörvényhez, hogy csak egyedül ő írhassa a nevét Horoghi-nak. Mert már az ősei, az aranymedvések is igy írták, mint Nagy Ivánban világosan meg van írva. De egyben porolni kezdte a csengeri tanyát is, a melyen valamikor atyafilágosan megosztoztak Barnabással. — Ha már pör, legyen igazi pör! — kiáltotta. A váradi fiskális pedig rótta-rótta a fekete betűket. Körülbelül így indult meg az a nagy pör a tiszaszögi Horogiak között a bárány és medve miatt, amelyet kikotorozott valami régi ládafiából az öreg levéltáros. Folyt a pör, folyt : talán a dorogiak se igen tudták már, hogy miért pörösködnek, de még tán a fiskálisok is elfelejtették a pör kezdetét. Mindig újabb és újabb anyag jött az eredeti pörhöz. A bárány és a medve nagyon tanulékony volt az okok kitalásában. Az öreg Szelenczey Flóris, a legkötekedőbb prókátor vidékünkön nem tudott volna annyi okot kitalálni a pörlekedésre, mint amennyit a Horogiak kitaláltak. A medve és a bárány viaskodása tán még ma is tart. Hisz a hiúság bizonyosan megmaradt még a Horogiakban, ha még megvannak valahol a Horogiak. Ha Nagy Iván könyve kezembe kerül, mindig nevetve olvasom a régi famíliák történetét. Mintha minden lapról egy ezüst bárány meg egy arany medve nézne velem farkasszemet. Hisz az egész könyv arra volt jó, hogy apáink valamivel szórakozzanak. Az ezüst bárányokkal és az arany medvékkel tartása nem képez közös ügyet. Ebből nem következik az, hogy a magyar király saját udvartartását be ne rendezhette volna, a mint ő azt legczélszerűbbnek és leghelyesebbnek találta. Sőt akkor, midőn az 1867: XII. t.-cz. hozatott, midőn az előtárgyalások folytak, senkinek sem volt eszében a különálló magyar királyi udvartartást követelni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Magyar ember ilyet mer mondani! Polczner Jenő: Vlad Aurél sem beszélt így! (Zaj, Elnök csenget.) Dániel Ernő báró nem azért beszél, hogy ez ellenzék helyeslését kiérdemelje, hanem azért, hogy az ő nézeteit kifejezésre juttassa. 1867-ben, mikor az alkudozások folytak, senki sem állott elő azzal a kívánsággal, hogy a magyar királynak önálló udvartartása legyen és mindnyájan belenyugodtak abba, hogy a magyar király udvartartása együttesen legyen az osztrák császáréval. (Zajos ellentmondás a szélsőbaloldalon.) Ez sohasem volt vitás kérdés és az összes pártok belenyugodtak abba, hogy az udvartartás olyan legyen, mint a minőnek azóta kifejlődött. 1867-ben, a kiegyezés megkötésekor senki sem szólalt föl az udvartartás ügyében. 1871-ben mikor legelőször emelték a czivillstát, igen sok ellenzéki képviselő szólalt föl, de a külön magyar udvartartást nem követelte senki, még Irányi Dániel sem. Ebből világos, hogy a kiegyezésből nem következik az, hogy nekünk külön magyar udvartartás kell. (Zaj a baloldalon.) Polczner Jenő: Irányi is, Helly is mindig követelték, különben, azt mondották, az udvartartás költségeit is csak a kvóta arányában kellene fizetni! (Zaj.) Olay Lajos: Hát ha nem követelték volna is, nekünk nincs jogunk követelni? Dániel Ernő báró: Az a magyar királyi udvartartás, úgy, amint van, teljesen megfelel a törvény követelményeinek. (Zaj a szélsőbaloldalon). Olay Lajos: Szóval, mindig lefelé Hezitálnak! Dániel Ernő báró: Ezzel szemben, ha a magyar királynak külön udvartartása nincs is, azért fennálló törvényeink nem állják útját annak, hogy önálló magyar királyi udvartartás életbe ne lép- tettessék. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Kérek csendet! Abban áll a tanácskozás, hogy az ellenvéleményt is türelemmel meghallgassuk ! Darányi Ferencz: Meg kellene tőle vonni a szót! (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök kéri, hogy hallgassák meg egymást kollegiális türelemmel. Dániel Ernő báró: Ami arra vonatkozik, hogy külön önálló magyar udvartartás rendeztessék be, itt igen érdekes, magasröptű fejtegetést hallott különösen kiemelni, azt, amelyet Apponyi Albert gróf mondott. De mentős tovább és mentői nagyobb gyönyörűséggel hallgatta azokat, annál inkább meglepte az a konklúzió, a melylyel a beszéd végződött. Mert hogy ha csakugyan kívánatos — és ő is határozottan kimondja, hogy nagyon kívánatos — a magyar királyi udvartartás megvalósítása (Zaj a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.), és ha csakugyan minél előbb alkalmat akarunk adni királyunknak, hogy itt Budán mentői többet lakhassák, mentői hosszabb ideig tartózkodhassak az országban, akkor örömmel kellene megragadni az alkalmat, hogy neki ehhez az eszközöket megadjuk. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellentmondások a baloldalon.) A királyi udvartartás lényege tulajdonképpen nem abból áll, hogy mi itt tartsunk egy nagyszámú tisztviselő-, hivatalnok-, szolgasereget, akik azon egész idő alatt, mikor a király akadályozva van országunkban tartózkodni, csak úgy lézengnek, hanem abban áll, hogy alkalmat nyújtsunk királyunknak arra, hogy mentői gyakrabban kereshesse fel az országot, magát nálunk otthonosnak érezze és azon méltóságok, amelyek őt környezik, egyúttal a magyar koronának fényét is emeljék s ezáltal Magyarország szuverenitásának elismerésére és a külföldön mentői nagyobb mértékben való kidomborítására közreműködjenek. A miniszterelnök az ő felszólalásában rámutatott arra, hogy ezt rövid idő alatt csakugyan elérhetjük. Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök ezen nézetének csak óhajtás alakjában adott kifejezést, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen a királynak és a koronának a szócsöve itt a képviselőházban (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások: Azt nem mondta!) és ha ő ezen óhajtásának kifejezést adott, akkor minden 1904. Julius 16. AZ ÚJSÁG ............. .... .......... "..... .......... 3