Az Ujság, 1906. március (4. évfolyam, 74-89. szám)

1906-03-22 / 80. szám

Csütörtök, márczius 22. AZ ÚJSÁG katonatiszt. De ha adsz vagy száz czigarettát, kvittek vagyunk ... — Száz czigarettát ? Megbolondultál ? Száz czigarettát adjak neked, amikor már alig van vagy háromszáz ? — Hát tizet adjál. — Nem lehet. Egyet adok, de többet kincsekért sem. Ki tudja, hol és mikor jutok megint czigarettához. Örök haragosok lettek. De czigarettát még se adott a megmentett jó barát.. . ■Hát ennyit ér a czigaretta, édes Bözsikém. Vagy még többet is ér. A halálraitélt embereknek, úgy tartja a közhit, mindig teljesítik az utolsó kívánságait. Már persze, amennyire teljesíthető. Mert ha azt kéri a ravasz bandita, hogy tanítsák meg a halála előtt japánul, akkor aligha teljesítik a kérését. Fogadni mernék rá, hogy száz ember kérése közül kilencvenkilenczben benne van a szivar vagy czigaretta. Mert az életről le tud az ember mondani, ha muszáj. A czigarettáról még akkor se. Öngyilkosokká már nagyon sokan lettek, minden különösebb ok nélkül. Egyszerűen megunták az élést. A czigarettáról soha se mondott le senki óriási kényszer nélkül. Az életet meg lehet utálni, a szerelemről le lehet mondani, étel-ital akárhányszor rosszul esik, még a dicsőség is unalmassá válhatik. Csak a czigaretta nem. Mit gondolsz hát, mennyit ér a czigaretta ? Talán még a czigarettánál is többet.. . Vulpes. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS AZ ÚJSÁC független politikai napilapra. Az Újság főmunkatársai: Herczeg Ferencz Kenéül Géza Kóbor Tamás Kozma Andor Mikszáth Kálmán. Felelős szerkesztő: Gajári Ödön. Szerkesztőtárs: Dr. Agai Béla. 1908 április hó 1-én új előfizetést nyitunk lapunkra. ELŐFIZETÉSI ÁRAIK: A magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba: egy hónapra ... 2 kor. 4© fill. Negyedévre....... 7 kor. — fill. Félévre ............ 14 kor. — fül. Egész évre....... 23 kor. — fill. ■ Francziaország, Belgium, Svájcz, Spanyolország, Olaszország, Dánia, Skandinávia és a Balkán-államok területére : Egy hónapra ...... 5 frank ( 5 kor.) Negyedévre ........ CS frank (15.kor.) A német birodalom államainak területére: Egy hónapra ...... 3 márka ( 3,60 kor.) Negyedévre ...... 9 márka (SO,SO kor.) Angliába és az angol gyarmatokba: Egy hónapra ...... 4 shilling ( 5 kor.) Negyedévre........... C2 shilling (15 kor.) Oroszországba: Egy hónapra ......... 2.10 rubel ( 5 kor.) Negyedévre........... 6.25 rubel (15 kor.) Az Északamerikai Egyesült Államokba: Egy hónapra ....... 1.20 dollár ( 5 kor.) Negyedévre........... 3.50 dollár (15 kor.) Húsvéti ajándék fa Újság HirMima, gyönyörű kiállítású diszmó selyemkötésben. Az Újság pazar kiállítású albumára minden előfizető igényt tarthat, aki Az Újságot legalább félévig járatja. * ’ dii.*'. ..—/SA« ._•■•' Lakóhely változás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új ezimüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egyúttal arra a czímszalagra is, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portókülönbözet megtérítését is. Kérjük azokat a t.ez. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése márczius hó 31-én lejár, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. Annál is inkább, hogy Az Újság Albumát mindenki, aki arra igényt tarthat, idejekorán kézhez kapja. MNEK. Hideg utczák. Nagyra vagyunk mindazzal, a mi nem a mi érdemünk. Büszkélkedünk azzal, amit nem magunk szereztünk, hanem másoktól kaptunk. A természet ajándékaival el tudunk dicsekedni mód nélkül. A mi Dunánk . . . a mi Margitszigetünk ... a mi Gellérthegyünk ... a mi nem tudom micsodánk . .. Ki ne ismerné a lelkesedés örömujjongásait. Nápoly, Lisszabon, Konstantinápoly képének elgondolása nyomán gyúltak ki az örömtüzek Humboldt lelkében. Az olasz, a portugál és a török város természetadta szépségeire gondolva, sajnáljuk a német természettudóst, hogy nem adatott megismernie a mi fővárosunk szépségeit is. Hová helyezett volna bennünket, avagy egyáltalában beszélt volna-e másról is, mint mirólunk ? A természet adott, könnyelmű pazarlással, bőkezű jókedvvel, oly teli kézzel, mintha csak mink volnánk a világon. Mi pedig jóformán semmit sem juttattunk magunknak. A természetre nem lehet panaszunk. Csöppet sem takarékoskodott. De önmagunkat váltig korholhatjuk, mi nagyon fukarak voltunk magunkkal szemben. Kaptunk gyönyörű keretet, de micsoda vásznat tettünk beléje. Az örök végzet, mely mit sem tud az emberek örök butaságáról, vagy legalább nem számol vele, a Duna mellett a világ legalkalmasabb helyét jelölte ki oly város részére, mely mindenképpen méltó ahhoz a háttérhez, melyet a természet mintázott és festett az emberek alkotása mögé. De az a város, amit az emberek itt összetákoltak, sokkal csúnyább helyre való volna. Ott nem hatna oly diszharmónikusan, mint itt, a szép hegyek, a szép erdők, a szép vizek tőszomszédságában. Tömérdek hibája van ebben a városban mindannak, amit az emberek csináltak. Mintha szántszándékkal halmoztak volna össze sok ferdeséget, rútságot, kicsinyességet és ügyetlenséget, hogy a leggőgösebb, legönhittebb ember fejébe is beleverjék, mennyivel szebben, nagyszerűbben és ügyesebben tudja a Természet felépíteni, rendezni és díszíteni a maga architektonikus és iparművészeti alkotásait. Szóval — ebbe vagy száz évre legalább bele kell nyugodnunk — van egy városunk, melynek felerésze sablonos, unalmas, száraz és rideg. Volna egy hatalmas eszközünk az építészeti nyomor enyhítésére, de nem igen élünk vele. Ez az eszköz olcsó, kedves, színes és illatos. Kellő mennyiségben és némi ízléssel alkalmazva, szépséget csalna a legrutább házak homlokzatára, enyhítené a legizléstelenebb ócskaságok szemsértő hatását és még illattal is küzdene a zugutezák tolakodó bűze ellen. Virággal kellene elárasztani ezt a rideg várost, mennél több virággal. Külföldön mindenfelé szeretettel és jókedvvel terjesztik a virágok kultuszát. Egyes nagy városokban, így Parisban is, díjakkal jutalmazzák azoknak az ablakoknak s balkonoknak tulajdonosait, akik a legszebb és legizlésesebb virágdíszszel vonják magukra a járókkelők gyönyörködő szemét. Külföldön az idegen sokhelyütt akad olyan városokra, melyeknek egyes utczái színeidben tarkálló, illatukkal megrészegítő virágoskertekre emlékeztetnek. Az ablakokban,s a házak kapui alatt, a balkonokon virágok pompáznak, az utczasarkokon pár fillérért mindenki virághoz juthat. Budapesten még messze voltunk ettől. Nálunk nem bánják, ha utczáink oly ridegek, mint egy fegyház munkatermei. Nemcsak hogy nem keveslik a virágot, de akadnak, akik sokallják is. Éppen a minap történt, hogy budapesti virágkereskedők kérvényt adtak be a tanácshoz, hogy szorítsa meg az utczai virágárusítást. Csak budapesti lakos árulhasson az utcán virágot, de környékbeli ne árulhasson. Férfiaknak és fiatal leányoknak ne engedjék meg a virágárusítást, csak öregasszonyoknak és ezek se árulhassanak bokrétát, csak szálvirágot. Minden öreg aszszonynak legyen kimérve a maga helye. A virágkosárnak hatvan czentiméternél magasabbnak lennie nem szabad és a kosarat nem szabad az utczán letenni. Tiltsa meg a tanács azt is, hogy olyan családot, amelyben halálozás történt, virágügynökök keressenek föl és virágot ajánljanak. A közigazgatási bizottság ma tárgyalta a kérvényt és a közigazgatási ügyosztály javaslata alapján elutasította. A bizottságnak — e végzésének megokolása szerint — az a czélja, hogy a szegény ember is becsületes úton megkereshesse a kenyerét, tehát a kívánt korlátozásokat nem hajlandó életbeléptetni , ellenben ha valami konkrét panaszt terjesztenek eléje, megvizsgálja és intézkedik. A vásárcsarnoki igazgató jelentése szerint összesen kétszáz-kétszázharmincz utczai virágárus van Budapesten ; ezek közül csak ötven vidéki, a többi budapesti és nyáron mezei, télen olasz virágot árulnak. Ezeknek a dolgát pedig a vásárcsarnoki igazgatóság a rendőrséggel egyetértve, már rendezte. A bizottság végzését minden gondolkodó embernek helyeselnie kell. Csak az a kár, hogy a bizottság csakis humanitárius szempontból, a szegény ember kenyérkeresetére való tekintettel okolta meg végzését. Bátran kimondhatta volna azt is, hogy csak hadd árulják a világot, mert minálunk, a nagy építészeti ridegség városában soha eleget nem árulhatnak belőle. Regrotus. Olvasóinkhoz. A hivatalos lap mai száma a következő belügyminiszteri rendeletet közli: A belügyi m. kir. miniszter 31.100. számú rendelete a sajtótermékeknek vasúton való szétküldésénél szükséges sajtórendőri intézkedések tárgyában. A sajtótermékek ellenőrzése és ezzel kapcsolatban a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmények esetében a bűnvádi eljárásnak kellő időben való törvényszerű kezdeményezése gyakran lehetetlenné válik, mert egyes hírlapokat közvetlenül a vonat indulása előtt adnak postára, sőt gyakran az utolsó percben közvetlenül az induló vonat mozgópostakocsijaiba dobnak be. Rendelem tehát, hogy bármely induló vonattal csak azok a hírlapok küldhetők tovább, amelyeket legalább egy órával a vonat indítása előtt adtak postára. Később feladott lapok csak kivételesen akkor küldhetők el az illető vonattal, ha ez sajtórendészeti szempontból akadályba nem ütközik. Ugyanez a szabály áll a bíróilag már lefoglalt valamely hírlapnak a törvénysértő czikk kihagyásával vagy pótlásával postára adott újabb kiadására is. Az ilyen újabb kiadás beérkezéséről a postahivatal a sajtóügyi vádhatóság szolgálattételre kirendelt tagját azonnal értesíteni köteles. Ettől az értesítéstől számított egy órán belül az újabb kiadás szintén csak akkor küldhető tovább, ha ez sajtórendészeti szempontból akadályba nem ütközik. Nyilvántartás és ellenőrzés czéljából a postahivatalok a hírlapok feladási idejét a posta- és táviró hivatalnál pontosan megőrzendő hírlapfeladási lapon mindenkor feljegyezni tartoznak. Feladási helyekül Budapesten a hírlapok részére, a szaklapok kivételével, kizárólag a főpostai, a keleti pályaudvar mellett levő 72. és a nyugati pályaudvar mellett működő 62. számú hivatalt jelölöm ki. Hirlapok és egyéb sajtótermékek közvetlenül a mozgópostára sem Budapesten, sem máshol egyáltalán nem adhatók föl. Budapesten, 1906. évi márczius hó 20-án. Kristóffy s. k., sl r m. kir. belügyminiszter.