Az Ujság, 1906. december (4. évfolyam, 345-359. szám)
1906-12-16 / 345. szám
Vasárnap, deczember 16. AZ ÚJSÁG csoda, Komor Gyula új mesejátéka kerül színre gyermekelőadásul és ugyancsak ezt a mulatságos látványosságot adják délutáni előadásul hétfőn, e hó 24-én, amikor este nem lesz előadás. * A bor a Népszínházban. Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója érdekes módon kívánja támogatni a Népszínházat. Bezerédj államtitkár, a művészeti ügyek vezetőjének hozzájárulásával a Nemzeti Színház személyzete A bort fogja eljátszani a Népszínház színpadán a teljesen eredeti szereposztás mellett. Gárdonyi népszerű darabjának ez előadása deczember 21-én, pénteken lesz. Blaha Lujza asszony, a Nemzeti Színház örökös tagja pedig jövő szombaton az Éjjel az erdőn, vasárnap pedig a Tót leány főszerepében lesz a Népszínház vendége. * »A takácsok« Angliában. Hauptmanna A takácsok czimű, nálunk is ismeretes színműve a napokban színre került a londoni Scala-színházban. A londoni sajtó meglehetősen elutasítólag fogadta, némelyik lap azt kifogásolja, hogy a színpadon negyvenhárman beszélnek ugyan, de keveset cselekednek, a másik szenzácziót hajhászó darabnak tartja, a Times szerint pedig csakis történeti becse van s érdekes dokumentuma a német dráma történetének. A Daily Telegraph kritikusa azt mondja róla, hogy rendkívül czéltalan s következetlen má s nem más, mint egy fotográfusnak a munkája. * Hangversenyek. A negyedik filharmóniai hangverseny szerdán, deczember 19-én, este 1 28 órakor lesz a Vigadóban Kerner vezetése alatt, Geyer Stefi hegedűművésznő közreműködésével. Műsora: 1. Dvorzsák: Carneval-nyitény; 2. Goldmark: hegedűverseny; 3. d’Indi Vincent: Jour d’été á la montagne (először) ; 4. Mozart: G-moll szimfónia. — A cseh vonósnégyes második bérleti kamaraestélye holnap, hétfőn lesz a Royal-teremben dr. Adler Mihályné zongoraművésznő közreműködésével. A terem ezúttal teljesen megtelt. Jegyek csak csekély számban kaphatók. — Svärdström Valborg dalestélye, mint már figyelmeztettük a közönséget, egy nappal előbb lesz, mint a kiadott jegyek hirdették, tehát jövő csütörtökön, deczember 20-án. A jegyek így csütörtökre érvényesek. A fiatal svéd énekművésznő, műsora: Lindblad: Ein Lenztag ; Grieg: Währent ich warte, Alforn Seistifle ; Koch : Lenz ist da ; Järnefelt: Titánia ; Lange:Müller : Spätsommer ; Grieg : Zickeltanz ; Dannström : Altschwedischer Volkstanz ; Strauss R. : Ständen.; Brahms : Schwesterlein ; Schumann: Der Nussbaum ; Schubert: Der Doppelgänger, die Forelle ; Mozart: Wiegenlied. Valóban, érdekesebbet nem lehet kívánni. — Heinemann Sándor, a berlini világhírű balladaénekes második és utolsó dalestélyét Libowitz Selma zongoraművésznő közreműködésével kedden, január 8-án rendezi a Royalban. Jegyek a Csehek, Svärdström és Heinemannhoz kizárólag Méry Bélánál válthatók. — Az Országos m. kir. Zeneakadémia kedden, deczember 18-án, saját termében adja III. nyilvános hangversenyét. Műsora: Bach—Liszt: Ábránd és fuga G-moll (zongorázza Goldmann Bernát) ; Liszt-dalok (énekli Obema Mária) ; Rubinstein : Románcz, és Wieniewski: Scherzo-Tarantella (hegedüli Weltmann Rózsi) ; Mendelssohn : hangversenydarab, G-moll (zongorázza Kármán Irén) ; Rubinstein : Mélodie, és Popper: Tarantella (gordonkán játszsza Tonházy Ferencz); Schumann-dalok (énekli Dános Árpád); Goldmark: hangversenydarab I. tétele (hegedült Fiedler Berta) ; Liszt: Tarantella (zongorázza Hermann Ludmilla). — Veresey Ferencz hangversenye a m. kir. Opera zenekarával, Komor karnagy vezetése alatt lesz a Vigadó nagytermében pénteken, deczember 21-én. Bevezetésül a zenekar Beethoven »Coriolan«-megnyitóját játszsza. Vecsey Vieuxtempsnak és Gsajkovszkinak, majd Hubay Jenővel Bachnak egy-egy hangversenydarabját adja elő zenekar kíséretében. Jegyek a Harmónia czégnél (Vacziuteza) kaphatók. * Ifjúsági bemutató. A Magyar Színházban csütörtökön, deczember 20-án, délután lesz az első ifjúsági bemutató. Szinre kerül, mint már jeleztük, a »Petykó és Palkó« czímű tréfás mesejáték, amelynek egyik fő érdekessége, hogy zenéjét Lehár Ferencz, a »A víg özvegy« zeneszerzője írta. A kis darab zenéjének legszebb számai: a mesternő bölcsődala, egy tréfás terezett, az inasfiúk utidala, a trombitás kettős, a garaboncziás belépője, több melodrámai kisérő zene és gyermekkar, az Eldorádó tánczzenéje, amelyre hat nagy és hat apró tánczosnő lejt balletet és végül az utolsó képben a kis Károlyka dala a falováról. A hallétben résztvevő gyermeklányok a m. kir. Opera táncziskolájának növendékei, akik az Operaház igazgatójának szívességéből vesznek részt a darab előadásain. A tánczokat Smeraldi Czézár tanította be. * Gyermekszínház. Vasárnap délután 15 órakor is Gaál Mózes tündérregéje, a János vitéz kerül színre, amelynek eddigi előadásaira az összes jegyek elkeltek. * Operaiskolai reform. Ez is van, természetesen Parisban, a nagy és bölcs nyító, Dujardin- Beaumetz alállamtitkár rendeletében. A híres Conservatoire operai szakmáján két külön szak volt eddig, az »opéra« és az »opéra-comique«. Az egyiknek növendéke nem is sejtette, hogy a másiké mit tanul. Most a zenei szavalat (declamation lyrique) két osztálybeli tárgyát az államtitkár a két szak növendékeire néve egyesítette, külön meghagyván azonban az énektanárokat. A czélszerű újításnak egyik oka az, hogy mindinkább szaporodnak azok az operák, melyek úgy a tragikus, mint a víg opera stiljában való jártasságot igénylik az előadóktól. * ›»Zenetörténet«. Magas mértékkel mérhető könyv jelent meg: mintegy 700 lapnyi, kétkötetes zenetörténet Drumár János tollából, a főnök nevét értelmiségünk ugyan még alig hallhatta, de a ki ember a talpán, egész ember. Szakmáját értő és nagyműveltségű férfi való arra, hogy az úgynevezett műveit közönség számára értelmes és a mellett szép , lelkes előadásban magyarázza a zene fejlődésének sokszor igen száraz kérdéseit. Könyve sikerült, jó könyv, kimerítőnek is mondható ; többféle tartalom stb. mutatója csak emeli értékét mint lexikonszerű »gyors«-forrásműét. De azt mindenesetre hibáztatnunk kell, hogy míg például Marschnerrel több mint egy egész oldalon foglalkozik ; az egész magyarországi zenei életre alig két évet szánt. S ha a külföldiek közül elhagyta — egyetlen példát mondjunk, találomra, a könyv végén található névjegyzék alapján — Goetz Hermannat, a »Makranczos hölgy« czimű, nem közönséges értékű opera szerzőjét: természetesen abba is bele kell nyugodnunk, hogy Seyler Károly, Emmerth Henrik, Jámbor Jenő, László Árpád, Taritzky Ferencz, Zimay László, s mások a különben szép, nagy műből kimaradtak. Ha jól tudjuk, közművelődésügyi minisztériumunk támogatásával — persze csak szakértői bírálat meghallgatása után nyomtatták ki a művet; várjon már akkor az előállításnak olyan előrehaladott állapotában volt-e, hogy a szakértői (s bizonyára nem csak romboló, hanem egyszersmind építő) bírálat ujjmutatásait már nem lehetett a szerzőnek követnie ? Ez a kérdés sokkal fontosabb, mintsem első tekintetre látszik. — Az így is becses mű Debreczenben Cséthy Ferencznél jelent meg; az I. kötet ára 4 K., a II. kötet ára 6 K. * Regény zenében. így nevezte a napokban Chopin keringeit két művészbálok : Georges Hesse zeneszerző, aki azokat eljátszotta és Leo Clarette, aki a nagy lengyel zeneköltőnek és George Saridnak ismert szerelmi viszonyáról Párisban felolvasást tartott. Mag Sand, azaz Dudevant bárónő, bőbeszédű regényírónőhöz illően emlékirataiban is megírta viszonyuk történetét, »Lucrezia Floriani« czímű regényét pedig ezélzatosan ugyanezért költötte (noha Chopin a prince harol alakjában nem ismert magára) : a zeneköltő csak a maga művészetére bízta érzelmeit, s az 1839—49 közt kelt 14 keringő (pp. 28—34.) szól forró vágyairól, boldogságáról, majd elhagyottságának szenvedéseiről, s végül — mikor kedvese ismét ki akar vele békülni - makacs zárkózottságáról. A tárgyat igen érdekesnek találjuk, az egész föltevést, de megvalljuk : önkényesnek. A villa. (Dráma 5 felvonásban, irta Barabás János; előadták a Nemzeti Színházban 1906. deczember 15-én.) Ha megmondjuk, hogy Sámson és Delila története a bibliában alig foglal el három lapot és hogy Barabás János drámája, Delila öt nagy felvonást tölt be, minden ember megérti, mennyi idegen elemet vitt be a szerző az ősi legendába. Ha aztán hozzáteszszük azt is, hogy a dráma elejétől végig érdekes, tele nemes pátoszszal és hatásos jelenetekkel, akkor megjelöltük a két pontot, melyekről a dráma támadható és védhető. Helyezkedjünk először a támadó pontra. Barabás teljesen kiforgatta hősnője jellemét abból, amit a biblia róla beszél. A biblia azt mondja, hogy Dehla elárulta férjét a filiszteusoknak, mert hűtlen, hálátlan asszony volt. Ha jól emlékszem a szent könyv elbeszélésére, Dehla pénzt kapott az ellenséges emberektől és e pénzért adta el férjét nekik. Barabás viszont úgy tünteti fel a dolgot, hogy Dehla, mint máshitű asszony vigasztalan, keserves életet élt a zsidók körében, kik őt, mint bálványimádó tisztátalan némbert lenézték, megvetették és gyűlölték. Delila azonban minden megaláztatást béketűrően viselt. Habár nem szerette férjét soha, sem házassága előtt, sem azután, habár csak azért ment hozzá, mert rokonai és nemzete főemberei erre kényszerítették a végből, hogy kibékítse a rájuk nézve veszedelmes, óriás erejű ellenséget, ő mégis megmaradt a hűség kötelmében és némán tűrte férje rokonainak sértő viselkedését. Tűrte megadással mindaddig, míg Sámson anyja, Judith, egyszer, midőn Delila a háztól távol volt, el nem rabolta gyermekét, Isait. Delilának e gyermek volt egyetlen vigasza, egyetlen nagy kincse, életének, egész tartalma. Szerette e gyermeket, mint saját létét, mint lelke üdvét, jobban mint isteneit. Szerette szenvedéllyel, rajongással, vadul, féktelenül, esztelenül, mint az állat a kölykét. Szerette, mint csak az anya tud szeretni. Élete minden keserűségét ezért az egy gyermekért viselte. Föl akarta nevelni e gyermeket prófétának, vezérnek, királynak; ha lehetett volna, a viág urának. És ezt a gyermeket rabolta el tőle férjének fanatikus anyja annak örve alatt, hogy az egy élő istennek szentelt nazir Sámson gyermekét nem nevelheti becsületben egy bálványimádó asszony. Mikor a filiszteusok főpapja és vezérei megkísértik pénzzel, kincsesei, fényes hatalmi ígéretekkel, Delila büszkén utasított vissza mindent. »Mit mondana fiam, — válaszolá — ha felnő és megtudja árulásomat! Soha. Ti nem ismeritek gyermekemet ? Nézzétek !« És beszalad a hálószobába, hogy kihozza fiát. Egy pereznyi csönd. Hallgatag várakozás. Ekkor egy irtózatos sikoly. Delila rohanva jő elől, sírva, remegve vallatja szolgáit, kik elmondják, hogy míg az asszony távol volt, Judith elrabolta a gyermeket. Egy lelkendezve érkező ember — Delila bátyja — hírül hozza, hogy a haza felé indult Judithot az utón rabló beduinok megtámadtak, tőle a gyermeket elvették és elcsepelték Egyiptom irányában, hol rabszolgául fogják eladni. Ezzel Delila tönkre téve látja életét. Rettentő boszora gyulad. Vissza fog vágni Judithra, hasonló erővel és hasonló fegyverrel; el fogja adni Judith egyetlen gyermekét, Sámsont, az ő hites férjét. És aztán — kevés apró különbséggel —, minden úgy történik, a mint a bibliai írja. Delila borral, csókkal elaltatja Sámsont, levágja hajt fürteit, melyekben nagy ereje lakozott: »Sámson, rajtad a filiszteusok!« az ellenséges katonák megkötözik az elernyedt hőst és kitolják szemeit. Ez az első felvonás teljesen elég ,arra, hogy tisztába jöjjünk Barabás drámájának czéljával. Barabás az asszony árulásának egy nagy és nemes szenvedélyt ad indító okul; tettét úgy tünteti fel, mintha a lélek legerősebb, legszentebb és legtermészetesebb érzéséből fakadt volna. Az asszony jó volt, az asszony tiszta és becsületes volt. De mikor megbántották leghatalmasabb szenvedélyének mélyében , mikor megsebezték úgy, hogy sebére orvosság nem volt, akkor elvesztette erkölcsi egyensúlyát, belehanyatlott és elmerült az ellenkező, a rut, a nemtelen szenvedélybe, a boszuba. Barabás tehát Dellát mintegy igazolja , rehabilitálja. Teszi pedig ezt a legenda keretén kívül talált eszközzel, fikcióval. Lehet e ez ellen kifogásunk ? Ha a régi, még senki által hatékonyan és végérvényesen meg nem cáfolt és ezért még mindig közel ismert szabályhoz tartjuk magunkat, hogy a történeti jellemet keltött részlettel és színnel festeni ugyan lehet, de lényegéből kiforgatni nem szabad , akkor a kifogást megtehetjük és kifogásunk súlyos is lesz. Ha azonban — és most már a védelmi pontra helyezkedve — tekintetbe vesszük, hogy az utolsó század folyásán, azok, akik a bibliát drámában feldolgozták, mint úgy jártak el, mint a jelen esetben Barabás , akkor a kor szellemét is fontolgató igazságtétel enyhébb ítéletre szorít bennünket. Igaz, hogy régebben a bibliát szelleméhez híven dolgozták fel a drámaírók és a tizenhetedik század végéig így is jeles műveket tudtak alkotni. De a felvilágosítás korszakának irodalma révén a biblia tekintélye az egész közszellemben, de legkivált az irodalomban nagyot hanyatlott. Az utolsó száz esztendő óta a Szentírást nem tekintik többé szent Írásnak. Taglalják, magyarázzák, értelmezik, kritizálják, ki- és beforgatják, sőt diadalmas gúnynyal emlegetik ellenmondásait is. Salomét a szerelem áldozatának, Judást tragikus hősnek tüntetik fel. A biblia tekintélyét nem 15