Az Ujság, 1907. január (5. évfolyam, 1-13. szám)

1907-01-08 / 7. szám

Kedd, január 8. AZ XZJSÁG '%*• I WIIWH. IMI I "■ vm . «JM 1.11 ....... . " ' p— FŐVÁROS. (A Vérmező mint hólerakodó.) Múlt számunkban említettük, hogy a város arra kérte a hadtestparancsnokságot, engedje meg a hó ideiglenes lerakását a Vérmezőn. A hadtestparancsnok ma tudatta, hogy megadja az engedelmet. (Kléh István Budapest díszpolgára.) A községi demokrata párt tegnapi egyetemes gyűlésén Vázsonyi indítványára kimondották, hogy javasolni fogják a közgyűlésnek, hogy Kléh Istvánt Budapest díszpolgárává válaszszák. (Az elbocsátott kalauzok kérelme.) A villamos vasúti alkalmazottak sztrájkja után azokat, akik ellen az ügyészség az eljárást megindította, a vállalatok nem fogadták vissza. Az ügyészség csak tizenkettő ellen tartotta fenn a vádat, a többi ellen megszüntette az eljárást. Ezeknek az alkalmazottaknak a küldöttsége arra kérte a polgármestert, hogy egy régebbi ígérete alapján járjon közbe érdekükben a vállalatoknál. A polgármester azt meg is ígérte. (A dijnokok fizetése.) A fizetésrendezés kapcsán megfeledkeztek a szegény dijnokokról és gépirónőkről. Ma úgy a dijnokok, mint a gépirónők arra kérték a polgármestert, hogy sorsukon javítson. Az előbbiek küldöttség útján adták elő kérelmüket. Bárczy polgármester kijelentette, hogy kérelmüket a tanács elé terjeszti s ő azt zártolni fogja. (Az ügetőversenyek hozzájárulása a szegényalaphoz.) A földmivelésügyi miniszter ma értesítette a főváros tanácsát, hogy a budapesti ügetőverseny egyesület totalizatőr-bevételeiből 24.195 korona 83 fillér hányadot állapított meg a székesfőváros szegényalapja javára. A miniszter ez összeg befizetésére a nevezett egyesületet már felhívta. A demokrata párt egyetemes gyűlése. — Saját tudósítónktól. — Az immár megalakult s többségre jutott községi demokrata párt városatyái vasárnap délelőtt tartották egyetemes gyűlésüket az Erzsébetvárosi Kör nagytermében. Halmos János szólal fel elsőnek, aki hangsúlyozza, hogy szükség van a fővárosban egy városi pártra, miután a közeljövőben a fővárosra óriási feladat vár. A főváros ma igen válságos helyzetben van, ami nem fog a közeljövőben javulni, hanem csak rosszabbra fordul, ha a főváros pénzügyi helyzetét tekintjük. Nagyon össze kell tartanunk, ki kell zárnunk minden politikát, teljesen a főváros érdekeinek szentelve munkánkat, hogy kiemeljük a fővárost azon kellemetlenségekből, amelyekben van. Indítványára a következő tagokból álló pártvezetőséget választották meg: Benedek János, Eötvös Károly, Ehrlich G. Gusztáv, Glück Frigyes, Hüttl Tivadar, Márkus József, Sándor Pál, Vázsonyi Vilmos. Vázsonyi Vilmos : A pártvezetőség nevében hálásan köszönöm a pártgyűlésnek irántunk megnyilvánult bizalmát. Először jövünk most össze a választásokban. Természetesnek fogják tehát találni, ha visszapillantást vetek a választásra. Ellenfeleink a választási harczba belevitték pártunk meggyanúsítását és hamis színben akarták feltüntetni pártunk irányát és czéljait. Az első, nagyon közkeletű terrorista gyanúsítás az volt, hogy haladópárti elemekkel szövetkeztünk. A terroristák ma mindenkivel szemben ezt a kiátkozást alkalmazzák, aki nem tetszik nekik. Mondhatom, méltánytalanabb rágalom sohasem hangozhatott el. Haladópárt a mi közgyűlésünkön nem volt soha, ezt a valótlan gyanúsítást tehát, mint az egész közgyűlés ellen intézett rágalmat kell megbélyegeznünk. (Zajos helyeslés.) A választási harcz beigazolta, hogy helyesen körvonalaztuk pártunk czéljait. Kimondottuk, hogy municipális párt vagyunk, mely teljesen független az országos politikai pártoktól, de kimondottuk azt is, hogy visszautasítunk minden törekvést, mely a jogegyenlőség, a szabadság és felekezeti béke ellen támad. A demokratikus községi politika szolgálata mellett azt a czélt is szem előtt tartottuk, hogy a reakció becsempészését erőteljes szervezkedéssel meggátoljuk. Tisztelt pártgyűlés, helyesen ítéltük meg a helyzetet és jól felismertük az ellentáborban küzdők lelkületét. Hiszen e lefolyt választási harcz alatt hallottunk az ellentábor egyik kiváló tagja részéről egy felszólalást, mely panaszos jelszóban tört ki, hogy fajmagyarok Budapesten nem jutnak eléggé szóhoz és szerephez. íme uraim, a gyűlölség lerántja a leplet a különben jól megőrzött külszínről. A nyugodt megfontolás és higgadt számítás idejében a 48-as jogegyenlőségi eszmékről zengenek azok, akik elvesztve türelmüket, gyűlölködve különbséget tesznek faj magyar és nem fajmagyar között. (Közbekiáltások : Ilyen a fehér holló !) Uraim, miféle hazafiság az, mely a faj magyarságot a társadalmat szétbomlasztó és elválasztó czélzattal emlegeti ? Ez a hírhedt Schönerer-féle tiszta faj elmélet, megtagadása minden magyar hagyománynak és megakasztása a haza jövendő nagyságának. (Hosszantartó helyeslés.) Egyébként a municipális pártban mindenki megőrizheti politikai meggyőződésének szabadságát. Csak reakcionárius csempészeket nem fogadunk be sorainkba. Ismétlem itt, hogy programmunk kijelentése őszinte, municipális párt vagyunk, mely a politikai pártoktól teljesen függetlenül akarja intézni a községi ügyeket. (Úgy van ! Úgy van !) E kijelentést nem azért teszem meg, mintha megijednénk a terroristáktól, vagy attól tartanánk, hogy ellenünk e nélkül bármiféle retorziókat alkalmaznának. Fenyegetésektől nem félünk, a terrorizmus letörésére a jövendőben épp úgy képesek leszünk, mint a választási harcz alatt. Önkormányzati párt vagyunk, függetlenek akarunk maradni az országos politikai pártoktól, függetlenek akarunk maradni a kormányoktól is. Teljes önkormányzattal akarunk rendelkezni, nem vágyunk sem a hurrá-kanaille szerepére, mely mint élősövény körülvesz minden kormányt, dróton rángatott bábuk sem akarunk lenni a pártok kezében, sem örökké revoltálók és politikai tüntetők. (Zajos helyeslés és taps.) Az önkormányzati életre csak az méltó, aki az önkormányzat lényegét, szellemét, a független meggyőződést lelkében hordozza. Nem vagyunk politikai párt, de politikai inasszolgálatokra sem vagyunk kaphatók. Budapest nagysága, felvirágzása, municipális életünk fellendítése mindenekfölött álló hivatásunk és kötelességünk. (Zajos helyeslés.) • Mi a választási harczban nem csináltunk országos politikát, hogyan van tehát, hogy mégis egyre azt halljuk, azt olvassuk, hogy Budapesten megbuktattunk egy politikai pártot ? Egyes »"bukott jelöltek a maguk személyét fölötte nagyra becsülik és a maguk bukását országos pártjuk bukásának kürtölik. Miféle párthűség az, mely egészen idők ólatlanul azt kiáltja a világba, hogy megbukott a függetlenségi párt, holott szerényen csak annyit kellene mondani: »megbukott az én személyem«. Személyek buktak itt el és megbukott az a politikai türelmetlenség és fanatizmus, mely egyetlen politikai párt számára akarta lefoglalni a közgyűlés termét. Nem mi tehetünk arról, ha egyesek itt a fővárosban a függetlenségi lobogót egészen más, azzal össze nem férő irányzatok becsempészésére akarták felhasználni és a zászló nyelével akarták betörni a más meggyőződésűek fejét. Mi csak arról tehetünk, hogy nem engedtük betöretni fejünket. Nem volt kár mindezt megállapítani. Megállapítjuk azért, mert nyilatkozataink őszinteségében nem engedünk semmi kételyt. De ha tetszik, hát fenyegessenek tovább, terrorizáljanak tovább. Amint letapostuk a rágalmat a választásoknál, le fogjuk taposni a jövendőben is; ezen semmiféle fondorlatos matematika és választási cziklatom sem segít. A pártunkhoz tartozó öt kerület Budapest lakosságának több mint kétharmad része, ebből minoritás nem lehet szent Bertalan éjszaka nélkül. Önérzetesen tekinthetünk tehát vissza a lefolyt választásra és nyugodtan várhatjuk a jövőt. A jövendőről akarok még röviden szólani. Nyomban a választás után a bukott jelöltek szívélyes sugalmazására felhangzott a sürgetés a sajtóban, másutt is, hogy a fővárosi törvényt hamar, de nagyon hamar reformálni kell. Jól van, rendben van. A fővárosi törvény reformját mi is régóta sürgetjük, a virilizmus eltörlését régóta óhajtjuk, a demokratikus községi választói jogot régóta követeljük. De mi nem akkor fedeztük fel a virilizmus igazságtalanságát, amikor előbb összeültünk ellenzéki virilista lajstrom felállítására és bánatosan megállapítottuk, hogy ennek a lajstromnak többsége nem lehet. Aki nem akkor mondtuk fel a szerelmet a virilizmusnak, amikor kiderült, hogy az, bármilyen furcsán hangzik, az idei választáson a demokrata irányt is szolgálni képes. Nekünk a virilizmus nera kellett a múltban és nem kell ma sem, midőn lajstromunk többségben van. Az a gondolat, hogy a községi választójog legyen azonos az országgyűlési választójoggal, ugyancsak a mi táborunkból hangzott először. Magam tettem ilyen indítványt néhány esztendő előtt a közgyűlésen. Talán méltóztatnak emlékezni, hogy akkor az ellentábor vezérei hangoztatták azt a felfogást, hogy az országgyűlési választójogot és a községi választójogot nem lehet azonossá tenni és kiröpítette világgá a »tranzito-népesség« fogalmát. (Zajos derültség.) Követeljük a fővárosi törvény reformját és ennek keretében a virilizmus eltörlését és a demokratikus községi választójogot. De ma, mikor a kormány kötelezettséget vállalt az általános választói jog megvalósítására, mi nem állhatunk meg ott, ahol a hirtelen támadt buzgó reformerek meg szeretnének állani. Nekünk nem kell a mai czenzusos választói jog, hanem az általános választói jogot reklamáljuk a községi választásokra vonatkozólag is. Hatalmi célzat nem lehet reform alapja. Ezt feleljük azoknak is, akik új kerületi beosztással fenyegetnek minket. Ismételem, hogy kerületeink Budapest lakosságának kétharmadát képviselik, igazságos kerületi beosztásnak pedig csak a lakosság és a választók száma lehet a kulcsa. Visszapillantottunk a múltba, körvonalaztuk a jövendő czéljait és most nem törődve semmiféle támadással, építsük ki szervezetünket, készülve a békés alkotásokra, ha kell, a küzdelemre. Polgári önérzet, bátorság és kitartás vezessen minket a demokráczia szolgálatába. Azoknak pedig, kik pártunkat gúnyolják és a régi nevetséges életet hangoztatva azt mondják, hogy mi nem lehetünk egyebek mint demokraták, azoknak azt válaszolhatom : Nem így van, a származás még nem tesz demokratává. Vannak magas polczra jutott, szerény sorsból származó férfiak, akik büszkén emlegetik, hogy mint szegény fiatalemberek maguk fényesítették cipőiket. De, fájdalom, a mi közéletünkben magasra emelkedettek között sokan vannak plebejusok, akiknek politikája nem áll egyébből, mint abból, hogy a polgárság örök ellenségeinek, a feudálisoknak csizmáit fényesítik, megfeledkezve arról a korról, amikor a maguk czipőjét fényesítették. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Benedek János és Máttyus Arisztid felszólalása után az ülés véget ért. 13 TUDOMÁNY IRODALOM. (-) A Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya ma délután Goldzieher Ignácz elnöklete alatt ülést tartott, melyen ifj. Szinnyey József felolvasta Simányi Zsigmond jelentését az Akadémia nyelvtudományi bizottságának félszázados munkásságáról. Az Akadémiának talán legfontosabb és legismertebb osztálya ez, működése legtöbbet van összefüggésben a nagyközönséget érdeklő eszmékkel. A rövid jelentés jóformán csak adatokról számolt be; a bizottság első működése volt a helyesírás szabályozása. Ezzel a kérdéssel még kétszer foglalkozott, s az ő munkájának volt eredménye az a helyesírás, melylyel az irodalom és iskola majdnem teljesen él a mai napig. Fontos munkát végzett az ugor nyelvek tanulmányozásánál, különösen nagynevű tagjának, Budenznek hatása alatt. A bizottság készítette elő az ugor szótárt s nyelvtant, különösen a Nyelvtudományi Közlemények czimű közlönyében. Azonkívül a bizottság nagy munkát fordított a Mesterségek Szótárának, a Nyelvtörténelmi Szótárnak s minden e nemű vállalatnak készítésére. Része van a Magyar Nyelvőr alapításában; 1884 óta dolgozik az Uj Tájszótáron s kiadta az Oklevélszótárt. A bizottság munkája volt jóformán minden rendszeres kutatás a magyar népnyelv megismerésére s feldolgozására. Az uj nagyszótárra is megindította a kutatást. Számos ülésen foglalkozott a helyesírással s az idegen szók elhatalmasodásának ügyével. Az elsőnek rendezésére megcsinálta az iskolai helyesírást, a másodiknak eredménye lett a Magyarító Szótár. Leutóbb megindította a Nyelvtudomány czimű folyóiratot. A Nyelvtudományi osztály működése valóban termékenyitőleg hatott a magyar nyelvtudomány fejlődésére. A jelentés után Gombocz Zoltán olvasta fel a Viszota Gyula értekezését Kisfaludy Sándornak »A reczenziókról« szóló czikkéről, mely 1818- ban jelent meg a Tudományos Gyűjteményben s eddig a Péteri Takáts József művének tartották.