Az Ujság, 1907. szeptember (5. évfolyam, 221-232. szám)
1907-09-22 / 226. szám
125 — Letartóztatott jegyző. Déváról táviratoztak : Székely Jenő petrólai jegyző többrendbeli betegápolási díjakat felvett a nélkül, hogy rendeltetési helyükre juttatta volna azokat. Tettét takarandó, nemleges zálogolási jegyzőkönyveket vett fel az adósok ellen. E szabálytalanságokat Székely hivatali utóda fedezte fel és feljelentésére ma Székely Jenőt az ügyészség letartóztatta és a dévai fogházba kisértette. — Drága vásár. Szolnokról Írják: Tánczos Pál jászkiséri földmives Zeisler Herman boltjában botjával leütötte a sajtot boritó üvegburát. A tulajdonos ennek megtérítését követelte, mire Tánczos konyhakést hozott és Zeisler 22 éves Lipót nevű fiát szíven szúrta és az apát is összeszurkálta. A fiatal Zeisler azonnal meghalt, míg az apa haldoklik. A tettest letartóztatták. — A siker titka. Tolnai Világlapját minden szombaton megújult érdeklődéssel várja a hatalmas olvasótábor, melyet egész hétre változatos olvasmánynyal lát el, a mellett megismerteti vele a hazai és külföldi eseményeket képben és írásban. Betörés Rákospalotán. Ma délután Rákospalotán Varga Lőrincz Árpád utcza 10. szám alatt levő lakását baltával feltörték és elvittek kétezerötszáz nyolczvan korona készpénzt és fehérneműt. A betörőket keresik. — Megtámadott rendőr. Szabó Ignácz rendőr az éjszaka a Tömő-utczában segitségkiáltást hallott. Odasietett s látta, hogy három ember isitiveri László Dávid rendőrt, aki polngári ruhába volt öltözve. Amikor észrevették Szabót, el akartak menekülni. A járókelők segítségével azonban elfogták az útonállókat. Ezek Tóth János bérkocsis, Craut László és Karsák Pál lóápolók. A merénylők több helyen megszűrták a rendőrt. Letartóztatták őket. A verekedők Szlanka Györgyné tömő-utczai korcsmájában duhajkodtak és ületlen szavakkal ostromolták a kocsmárosnét. Erre a rendőr a megtámadott asszony védelmére sietett. Ezért bicskázták meg a szerencsétlen embert. — Halálozások. Idősebb Oltay Károly nyugalmazott pénzügyigazgató életének hatvanötödik évében Budapesten elhunyt. A megboldogult kiváló szorgalmával és nagy pénzügyi tudásával is tevékeny szerepet játszott a pénzügyminisztériumban. Érdemeinek elismeréséül a király néhány évvel ezelőtt a Ferenc. József-renddel tüntette ki. Az elhunyban ifjabb Oltay Károly mérnök, a Józsefműegyetem adjunktusa, édesatyját gyászolja. Farlaky Gábor állami főgimnáziumi tanár és neje született Zubor Gabriella kis leánykája, az ötéves Klárika meghalt Budapesten. — A peres felek Déváról táviratoztak . Tegnap a járásbíróság előtt Fenyik János lvazényi lakos becsületsértési ügyét tárgyalták, melyet Kodra János indított ellene. Hazamenet szóváltásba elegyedtek egymással a peres felek, mire Fenyik fejszével agyonverte Kodrát. A gyilkost letartóztatták. A megszökött rab. E hónap 27-ikén Hódmezővásárhelyről, a járásbíróság fogházából megszökött Brettner Kálmán harminchat éves mészáros, aki csalás miatt volt elzárva. A budapesti rendőrség ma elfogta a megszökött rabot. A Rákóczi-úton levő Debreczen-szállodában szállt meg, ahol Nagyrévi István díjbirkózó néven lakott. A rendőrség nyilvántartó osztályában az ujjnyomatok alapján azonban megállapították, hogy Brettner Kálmán. Letartóztatták és átkísérték a hódmezővásárhelyi járásbírósághoz. A visszaadott szúrás. Szlavik József harminczkét éves molnár és Burger Mór harminczhét éves pinczér régi haragosok. Másfél évvel ezelőtt a Bánffy - kávéházban összeverekedtek s akkor Szlavik úgy szúrta szemen Burgert, hogy az balszemére megvakult. Most, másfél év elmúltával újból találkozott a két haragos a Klauzál-utczai Csillag kávéházban, ahol Burger most főpinczér. Amikor Burger Szlavikot meglátta, elöntötte a düh, bicskát rántott és megrohanta a molnárt. Vissza akarta adni a kölcsönt és ellensége bal szeme felé szúrt. A kés azonban Szlavikot a halántékán érte. Eszméletlenül esett össze. A mentők életveszélyes sérüléssel vitték a Rókusba. A feleség sírján, Makóról táviratozzák. Varga Mátyás negyven éves iparos, négy gyermek atyja, ma gyermekeivel a temetőbe ment neje sírjának látogatására. A gyerekekkel ott imádkozott, majd hazaküldte őket, s ezután ott főbelőtte magát. Azonnal meghalt. — Rendőri krónika. Elfogott sikkasztó. A rendőrség letartóztatta Fürjes Ferencz posta- és távirdakiadót, a ki a beregszászi postahivatalból nagyobb öszseget elsikkasztott és megszökött. — Életunt díjnak. Török Károly államvasúti díjnak a rákosi rendezőpályaudvaron ma reggel krómsavval megrmérgezte magát. Az előhívott AL ÚJSÁG Vasárnap, szeptember 22i mentők az életuntat eszméletlen állapotban szállították a Rókus-kórházba. Tettének oka ismeretlen. — Tűz a Déli vasúton. Ma reggel a Déli vasút pályaudvarán, a pinezében tűz volt. Az ott felhalmozott lábtörlők gyuladtak meg. A tüzet az első kerületi tüzőrség oltotta el. &&SiJ^JA!^ZjL!xS!i^^Phatlanha phajtószeri — Valódi perzsa, Smyrna és indiai szőnyegek közvetlen behozatala. Megbízhatóan kapható Zacchininél, IV., Mária Valéria-utcza 9. — Egyéves önkéntes, hogy’ valóban fess legyen, egyenruháját Hirsch Jakab egyenruházati intézetében rendeli meg. Budapest, Dorottya-utcza 11. — Özv. Tóth Ignáczné dohánytőzsdéje Andrássyút 2. szám alatt van. — Egy éves gazdasági tanfolyam nyílik meg nők részére okt. 1-én, bővebb felvilágosítást ad a tanfolyam vezetősége Gödöllőn, Kossuth utcza. — Nászajándékok csakis a Párisi Nagy Áruházban. Képes nagy árjegyzék vidékre ingyen. — A ki egyéves önkéntes akar lenni, olvassa el Járossy százados mai hirdetését. — A legelőkelőbb hölgyek is szívesen veszik s használják az Alföldi fehérkeresztes sósborszeszt, mert ettől boruk sima, üde lesz, rán ezek elmúlnak a szeplőmájfolttal egyetemben. Megrendelhető az Első Alföldi Cognacgyárnál Kecskeméten. — Bárczay András elég mai hirdetésére felhívjuk a t. olvasóközönség figyelmét. — Ifj. Weisz Jakab és fia elég mai hirdetésére felhívjuk olvasóink szives figyelmét. Isasief. Az 1848—49-iki szabadsági harcz egyik legszebb győzelmének emléke fűződik e helységhez, a dicsőséges tavaszi hadjáratnak döntő csatája, mely meghozta a magyar fegyvereknek az elhatározó diadalt. Április hatodika volt, nagypéntek. S két nappal előbb volt a tápió bicskei ütközet, mely a honvédek győzelmével végződött, s Windisekgrätt Aszód-Baghra, majd Vácz felé vonult vissza. A honvédek gyorsan utána nyomultak, hogy a fővárost fölmentsék, s Isaszegnél került újabb összeütközésre a dolog. Az ütközetben elesett honvédek sírját most a Máv. Istvántelki főműhelyének hivatalnokai és munkásai díszes emléktáblával jelölték mg, amelyet holnap avatnak fel nagy ünnepséggel. Déli tizenkét órakor kezdődött a véres küzdelem. Klapka és Damjanich két oldalról megtámadták az Isaszegre vivő Király-erdőt, melyet a császáriak részéről a Rasztich- és Gramontdandárok tartottak megszállva. Damjanich kiverte az erdőből Rasztich dandárát, melyet a császáriak felgyújtottak, hogy könnyebben menekülhessenek. Klapka egyik dandára, a Záko-féle, szintén benyomult az erdőbe s visszanyomta a horváti és vadász-zászlóaljakat; aztán megtámadta az Igaszeggel szemben a Rákoson átkelni szándékozó Rasztichot, de Jellasich, kinek hadteste a helység mögött levő magaslatokat tartotta megszállva, a Schulzig-hadosztály két dandárát küldte ellene s a rohamnak Zakó ellentállni nem tudott. Hátrált s hátrálásával magával rántotta a Babich-dandárt is. Damjanich látva a zavart, segítségükre küldte a kilenczedik zászlóaljat és a Wasa-ezred harmadik zászlóalját, s ugyanakkor feltűnik Schulz és Dipold dandára is. Jellasich most hadtestét visszavonja Isaszegre s ezalatt Klapka serege rendbe jött. Klapka azonban úgy elbátortalanodott, hogy nem folytatta a támadást Isaszeg ellen. — Ez nem a mi napunk — mondotta csüggedten. Damjanich látva Klapka habozását, egymaga tör Isaszegre. Öldöklő golyózápor és túlnyomó ellenséges erő fogadja már a község előtt. Windischgrätz a Schlick-féle hadtestből Liechtenstein hadosztályát küldte Jellasich segítségére. Rettenetes tusakodás folyik órákon át. Az ellenség minden oldalról támadja Damjanichot, aki mindenáron megtartani akarja az erdő északkeleti sarkát s gyilkos tűzzel veti vissza minduntalan a támadó hadoszlopokat. Ezalatt Klapka kereszttűzbe jut s reményét vesztve, csapatait visszavezeti az erdő belsejébe. A helyzet már-már válságos. Ekkor — délután négy óra tájt — érkezik a csatatérre Görgei, ki Kosuthtal és Horváth Mihálylyal a kókai temető dombjáról nézte a csata folyamát. Éles szeme azonnal meglátja a veszedelmet, futárt küld Dányra Aulichért, aki azonban nem várta be a fővezér parancsát, hanem az egyre hevesebb ágyutűz hallatára saját intencziójából nyomult Isaszeg felé, s midőn Görgei a Király-erdő tájékára ért, nagy örömére már ott is találta. A fővezér most a balszárny felé vágtat, Klapkához, s látva a teljes visszavonulást, izgntottan kérdezi a hátrálás okát. — Hadtestem fáradt — válaszol Klapka —s töltényünk is elfogyott. A győzelem, mely ma lehetetlen, holnap lehetséges lesz. Tanácslom, hogy hagyjon fel Damjanich is a harczcal. — Akik ig gyorsan tudnak hátrálni, — vág vissza gúnyosan Görgei — bizonyára előre is képesek menni. Aztán szuronyrohamhoz nem kellenek töltények ! Nekünk itt ma győznünk kell, vagy visszavonulni a Tisza mögé ! Előre ! Klapka nagyon resttelte a dolgot. Ismét elfoglalja a helyét, melyet a kilenczedik zászlóalj és a Wasa-zászlóalj eddig példátlan vitézséggel védett, s mindvégig emberül viselte magát. Jellasich Windischgritz parancsára újból támad, de visszariasztja a honvéd-tüzérség öldöklő ágyutüze. Ezalatt Nagy Sándor huszársága és Ottinger dzsidásai, melyek a hadállások közepén egymással farkasszemet néztek, összecsaptak, s bár az attak megújul, harczuk eldöntetlen marad, mert a lovak a homokos talaj miatt annyira kimerültek, hogy a rohamoszlopok az első összecsapás után egymásról visszapattanva, farkasszemet nézve, megállanak. Késő estig folyt a küzdelem, mely végre a honvédek fényes győzelmével végződött. Klapka, szégyenkezve előbbi kishitűségén, elszántan támadta meg Jellasich jobbszárnyát, s ugyanakkor Aulich is intézett támadást az isaszegi magaslatok ellen. Jellasich egy darabig védekezett, de aztán tanácsosabbnak tartotta visszavonulni Gödöllő felé. Liechtenstein hadosztálya Damjanich-al még éjjeli tizenegy óráig harczolt, aztán visszavonult az is s ezzel a csata sorsa eldőlt.— A ki ismeri e vidéket, — mondja Kossuth a honvédelmi bizottmányhoz intézett jelentésében az isaszegi csata után — a ki látja a borzasztó erősségeket, miket e tájon a természet megszaggatott szoros völgyekből, hegyekből és erdőkből alkotott, s mellé képzeli az osztrák zsarnokságnak a kevély Windischgrätz vezérlete alatt egyesült egész erejét, s meggondolja, hogy ily vidéken, ennyi ellenség ellenében, harmadnap alatt Jászberényből s folytonosan csatázva, idáig juthatunk győzedelmesen, s dicsőséges seregeink Jászberényből harmadnap alatt a Dunáig kergették az elbizakodott ellenséget, s czirkáló huszárjaink most is a Duna körül járnak ; annak, ha magyar, büszkén kell felemelnie a fejét, mert megérte a szolgasággal fenyegetett nemzet dicsőségének legszebb napjait.. . Közel ezer honvéd életébe került a győzelem (a császáriak részéről mintegy ezerötszáz esett el) és kevés híja, hogy Damjanich is nem az isaszegi csatatéren lelte halálát. Egy gránát csapott le a lova elé s a különben szelíd állat megijedt s levetette. Damjanich, mintha mi sem történt volna, újra felült s tovább vezényelt. Assermann Ferencz, Damjanich segédtisztje, látva a veszedelmet, erővel vonszolta el a tábornokot, amit okosan is cselekedett, mert azon a helyen pár pillanat múlva megint elpattant egy gránát. — Franzli, — igy szólt Assermannhoz — te okos ember vagj. Jól tetted, hogy elerőszakoltál. Én rösteltem volna magamtól eljönni s ott veletek is történhetett volna valami baj ... K—L.