Az Ujság, 1907. szeptember (5. évfolyam, 221-232. szám)

1907-09-22 / 226. szám

125 — Letartóztatott jegyző. Déváról táviratoz­tak : Székely Jenő petrólai jegyző többrendbeli betegápolási díjakat felvett a nélkül, hogy rendel­tetési helyükre juttatta volna azokat. Tettét taka­randó, nemleges zálogolási jegyzőkönyveket vett fel az adósok ellen. E szabálytalanságokat Székely hivatali utóda fedezte fel és feljelentésére ma Székely Jenőt az ügyészség letartóztatta és a dévai fogházba kisértette. — Drága vásár. Szolnokról Írják: Tánczos Pál jászkiséri földmives Zeisler Herman boltjában botjával leütötte a sajtot boritó üvegburát. A tu­lajdonos ennek megtérítését követelte, mire Tán­­czos konyhakést hozott és Zeisler 22 éves Lipót nevű fiát szíven szúrta és az apát is összeszurkálta. A fiatal Zeisler azonnal meghalt, míg az apa hal­doklik. A tettest letartóztatták. — A siker titka. Tolnai Világlapjá­t minden szom­baton megújult érdeklődéssel várja a hatalmas olvasó­tábor, melyet egész hétre változatos olvasmány­nyal lát el, a mellett megismerteti vele a hazai és külföldi esemé­nyeket képben és írásban. Betörés Rákospalotán. Ma délután Rákos­palotán Varga Lőrincz Árpád­ utcza 10. szám alatt levő lakását baltával feltörték és elvittek kétezer­­ötszáz nyolczvan korona készpénzt és fehérneműt. A betörőket keresik. — Megtámadott rendőr. Szabó Ignácz rendőr az éjszaka a Tömő-utczában segitségkiáltást hal­lott. Odasietett s látta, hogy három ember isiti­­veri László Dávid rendőrt, a­ki polngári ruhába volt öltözve. A­mikor észrevették Szabót, el akar­tak menekülni. A járókelők segítségével azonban elfogták az útonállókat. Ezek Tóth János bér­kocsis, Craut László és Karsák Pál lóápolók. A merénylők több helyen megszűrták a rendőrt. Letartóztatták őket. A verekedők Szlanka Györgyné tömő-utczai korcsmájában duhajkod­tak és ületlen szavakkal ostromolták a kocsmá­­rosnét. Erre a rendőr a megtámadott asszony vé­delmére sietett. Ezért bicskázták meg a szeren­csétlen embert. — Halálozások. Idősebb Oltay Károly nyugalmazott pénzügyigazgató életének hatvanötödik évében Buda­pesten elhunyt. A megboldogult kiváló szorgalmával és nagy pénzügyi tudásával is tevékeny szerepet játszott a pénzügyminisztériumban. Érdemeinek elismeréséül a király néhány évvel ezelőtt a Ferenc­. József-rend­del tüntette ki. Az elhunyban ifjabb Oltay Károly mérnök, a József­­műegyetem adjunktusa, édesatyját gyászolja. Farlaky Gábor állami főgimnáziumi tanár és neje született Zubor Gabriella kis leánykája, az ötéves Klárika meghalt Budapesten. — A peres felek­ Déváról táviratoztak . Teg­nap a járásbíróság előtt Fenyik János l­vazényi lakos becsületsértési ügyét tárgyalták, melyet Kodra János indított ellene. Hazamenet szóvál­tásba elegyedtek egymással a peres felek, mire Fenyik fejszével agyonverte Kodrát. A gyilkost letartóztatták.­­ A megszökött rab. E hónap 27-ikén Hód­mezővásárhelyről, a járásbíróság fogházából meg­szökött Brettner Kálmán harminc­hat éves mé­száros, a­ki csalás miatt volt elzárva. A buda­pesti rendőrség ma elfogta a megszökött rabot. A Rákóczi-úton levő Debreczen-szállodában szállt meg, a­hol Nagyrévi István díjbirkózó néven la­­kott. A rendőrség nyilvántartó osztályában az ujjnyomatok alapján azonban megállapították, hogy Brettner Kálmán. Letartóztatták és át­­kísérték a hódmezővásárhelyi járásbírósághoz. A visszaadott szúrás. Szlavik József har­­minczkét éves molnár és Burger Mór harminczhét éves pinczér régi haragosok. Másfél évvel ezelőtt a­ Bá­nffy - kávéház­ban összeverekedtek s akkor Szlavik úgy szúrta szemen Burgert, hogy az bal­szemére megvakult. Most, másfél év elmúltával újból találkozott a két haragos a Klauzál-utczai C­sillag­ kávéházban, a­hol Burger most főpinczér. A­mikor Burger Szlavikot meglátta, elöntötte a düh, bicskát rántott és megrohanta a molnárt. Vissza akarta adni a kölcsönt és ellensége bal szeme felé szúrt. A kés azonban Szlavikot a halántékán érte. Eszméletlenül esett össze. A mentők életveszé­lyes sérüléssel vitték a Rókusba.­­ A feleség sírján, Makóról táviratozzák. Varga Mátyás negyven éves iparos, négy gyermek atyja, ma gyermekeivel a temetőbe ment neje sírjának látogatására. A gyerekekkel ott imád­kozott, majd hazaküldte őket, s ezután ott főbe­lőtte magát. Azonnal meghalt. — Rendőri krónika. Elfogott sikkasztó. A rendőrség letartóztatta Fürjes Ferencz posta- és távirdakiadót, a ki a beregszászi postahivatalból nagyobb öszseget el­sikkasztott és megszökött. — Életunt díjnak. Török Károly államvasúti díjnak a rákosi rendezőpályaudvaron ma reggel krómsavval megrmérgezte magát. Az előhívott AL ÚJSÁG Vasárnap, szeptember 22i mentők az életuntat eszméletlen állapotban szállították a Rókus-kórházba. Tettének oka ismeretlen. — Tűz a Déli vasúton. Ma reggel a Déli vasút pályaudvarán, a pinezében tűz volt. Az ott felhalmozott lábtörlők gyulad­­tak meg. A tüzet az első kerületi tüzőrség oltotta el. &&SiJ^JA!^ZjL!xS!i^^Phatlan­ha phajtószeri — Valódi perzsa, Smyrna és indiai szőnyegek közvetlen behozatala. Megbízhatóan kapható Zacchini­­nél, IV., Mária Valéria-utcza 9. — Egyéves önkéntes, hogy’ valóban fess legyen, egyenruháját Hirsch Jakab egyenruházati intézetében rendeli meg. Budapest, Dorottya-utcza 11. — Özv. Tóth Ignáczné dohánytőzsdéje Andrássy­­út 2. szám alatt van. — Egy éves gazdasági tanfolyam nyílik meg nők részére okt. 1-én, bővebb felvilágosítást ad a tanfolyam vezetősége Gödöllőn, Kossuth­ utcza. — Nászajándékok csakis a Párisi Nagy Áruház­ban. Képes nagy árjegyzék vidékre ingyen. — A ki egyéves önkéntes akar lenni, olvassa el Járossy százados mai hirdetését. — A legelőkelőbb hölgyek is szívesen veszik s hasz­nálják az Alföldi fehérkeresztes sósborszeszt, mert ettől boru­k sima, üde lesz, rán ezek elmúlnak a szeplőmájfolttal egyetemben. Megrendelhető az Első Alföldi Cognacgyár­­nál Kecskeméten. — Bárczay András elég mai hirdetésére felhívjuk a t. olvasóközönség figyelmét. — Ifj. Weisz Jakab és fia elég mai hirdetésére fel­hívjuk olvasóink szives figyelmét. Isasief. Az 1848—49-iki szabadsági h­arcz egyik leg­szebb győzelmének emléke fűződik e helységhez, a dicsőséges tavaszi hadjáratnak döntő csatája, mely meghozta a magyar fegyvereknek az elhatá­rozó diadalt. Április hatodika volt, nagypéntek. S két nappal előbb volt a tápió­ bicskei ütközet, mely a honvédek győzelmével végződött, s Win­­disekgr­ätt Aszód-Baghra, majd Vácz felé vonult vissza. A honvédek gyorsan utána nyomultak, hogy a fővárost fölmentsék, s Isaszegnél került újabb összeütközésre a dolog. Az ütközetben el­esett honvédek sírját most a Máv. Istvántelki főműhelyének hivatalnokai és munkásai díszes emléktáblával jelölték m­g, a­melyet holnap avatnak fel nagy ünnepséggel.­­ Déli tizenkét órakor kezdődött a­ véres küz­delem. Klapka és Damjanich két oldalról meg­támadták az Isaszegre vivő Király-erdőt, melyet a császáriak részéről a Rasztich- és Gramont­­dandárok tartottak megszállva. Damjanich ki­verte az erdőből Rasztich dandárát, melyet a császáriak felgyújtottak, hogy könnyebben mene­külhessenek. Klapka egyik dandára, a Záko-féle, szintén benyomult az erdőbe s visszanyomta a horváti és vadász-zászlóaljakat; aztán megtá­madta az Igaszeggel szemben a Rákoson átkelni szándékozó Rasztichot, de Jellasich, kinek had­teste a helység mögött levő magaslatokat tartotta megszállva, a Schulzig-hadosztály két dandárát küldte ellene s a rohamnak Zakó ellentállni nem tudott. Hátrált s hátrálásával magával rántotta a Babich-dandárt is. Damjanich látva a zavart, segítségükre küldte a kilenczedik zászlóaljat és a Wasa-ezred harmadik zászlóalját, s ugyanakkor feltűnik Schulz és Dipold­ dandára is. Jellasich most hadtestét visszavonja Isaszegre s ezalatt Klapka serege rendbe jött. Klapka azonban úgy elbátortalanodott, hogy nem folytatta a támadást Isaszeg ellen. — Ez nem a mi napunk — mondotta csüg­gedten. Damjanich látva Klapka habozását, egymaga tör Isaszegre. Öldöklő golyózápor és túlnyomó ellenséges erő fogadja már a község előtt. Win­­dischgrätz a Schlick-féle hadtestből Liechtenstein hadosztályát küldte Jellasich segítségére. Rette­netes tusakodás folyik órákon át. Az ellenség min­den oldalról támadja Damjanichot, a­ki mindenáron megtartani akarja az erdő északkeleti sarkát s gyilkos tűzzel veti vissza minduntalan a támadó hadoszlopokat. Ezalatt Klapka kereszttűzbe jut s reményét vesztve, csapatait visszavezeti az erdő belsejébe. A helyzet már-már válságos. Ekkor — délután négy óra tájt — érkezik a csatatérre Görgei, ki Kosuthtal és Horváth Mihálylyal a kókai temető dombjáról nézte a csata folyamát. Éles szeme azonnal meglátja a veszedelmet, futárt küld Dányra Aulichért, a­ki azonban nem várta be a fővezér parancsát, hanem az egyre hevesebb ágyutűz hallatára saját intencziójából nyomult Isaszeg felé, s midőn Görgei a Király-erdő tájékára ért, nagy örömére már ott is találta. A fővezér most a balszárny felé vágtat, Klapkához, s látva a teljes visszavonulást, izgntottan kérdezi a hátrá­lás okát. — Hadtestem fáradt — válaszol Klapka —­­s töltényünk is elfogyott. A győzelem, mely ma lehetetlen, holnap lehetséges lesz. Tanácslom, hogy hagyjon fel Damjanich is a harczc­al. — A­kik ig gyorsan tudnak hátrálni, — vág vissza gúnyosan Görgei — bizonyára előre is képe­sek menni. Aztán szuronyrohamhoz nem kellenek töltények ! Nekünk itt ma győznünk kell, vagy visszavonulni a Tisza mögé ! Előre ! Klapka nagyon resttelte a dolgot. Ismét el­foglalja a helyét, melyet a kilenczedik zászlóalj és a Wasa-zászlóalj eddig példátlan vitézséggel védett, s mindvégig emberül viselte magát. Jellasich Windischgri­tz parancsára újból tá­mad, de visszariasztja a honvéd-tüzérség öldöklő ágyutüze. Ezalatt Nagy Sándor huszársága és Ottinger dzsidásai, melyek a hadállások közepén egymással farkasszemet néztek, összecsaptak, s bár az attak megújul, harczuk eldöntetlen marad, mert a lovak a homokos talaj miatt annyira ki­merültek, hogy a rohamoszlopok az első össze­csapás után egymásról visszapattanva, farkas­­szemet nézve, megállanak. Késő estig folyt a küzdelem, mely végre a honvédek fényes győzelmével végződött. Klapka, szégyenkezve előbbi kishitűségén, elszántan tá­madta meg Jellasich jobbszárnyát, s ugyanakkor Aulich is intézett támadást az isaszegi magaslatok ellen. Jellasich egy darabig védekezett, de aztán tanácsosabbnak tartotta visszavonulni Gödöllő felé. Liechtenstein hadosztálya Damjanich-al még éjjeli tizenegy óráig harczolt, aztán vissza­vonult az is s ezzel a csata sorsa eldőlt.­­— A ki ismeri e vidéket, — mondja Kossuth a honvédelmi bizottmányhoz intézett jelentésében az isaszegi csata után — a ki látja a borzasztó erősségeket, miket e tájon a természet megszag­gatott szoros völgyekből, hegyekből és erdőkből alkotott, s mellé képzeli az osztrák zsarnokságnak a kevély Windischgrätz vezérlete alatt egyesült egész erejét, s meggondolja, hogy ily vidéken, ennyi ellenség ellenében, harmadnap alatt Jász­berényből s folytonosan csatázva, idáig juthatunk győzedelmesen, s dicsőséges seregeink Jászberény­ből harmadnap alatt a Dunáig kergették az el­bizakodott ellenséget, s czirkáló huszárjaink most is a Duna körül járnak ; annak, ha magyar, büsz­kén kell felemelnie a fejét, mert megérte a szolga­sággal fenyegetett nemzet dicsőségének legszebb napjait.. . Közel ezer honvéd életébe került a győzelem (a császáriak részéről mintegy ezerötszáz esett el) és kevés híja, hogy Damjanich is nem az isaszegi csatatéren lelte halálát. Egy gránát csapott le a lova elé s a különben szelíd állat megijedt s le­vetette. Damjanich, mintha mi sem történt volna, újra felült s tovább vezényelt. Assermann Ferencz, Damjanich segédtisztje, látva a veszedelmet, erővel vonszolta el a tábornokot, a­mit okosan is cselekedett, mert azon a helyen pár pillanat múlva megint elpattant egy gránát. — Franzli, — igy szólt Assermannhoz — te okos ember vagj­. Jól tetted, hogy elerőszakoltál. Én rösteltem volna magamtól eljönni s ott ve­letek is történhetett volna valami baj ... K—L.

Next